Öt éve nem jut dűlőre a GVH a Telekommal és a Telenorral
Pár hónap híján öt éve kezdett vizsgálatba a Gazdasági Versenyhivatal a Magyar Telekom és a Telenor Magyarország kölcsönös frekvencia-haszonbérleten alapuló hálózatmegosztási megállapodása kapcsán. A szervezet döntésére eközben a küszöbön álló 5G-s hálózatmegosztási modellek kidolgozása miatt égető szükség lenne.
Idestova öt évvel a vizsgálat megindítását követően még mindig nem lehet tudni, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) minden tekintetben jogszerűnek ítéli-e, vagy éppen versenyellenesnek minősíti a Magyar Telekom és a Telenor Magyarország közt 2014. december 18-án kötött kölcsönös frekvencia-haszonbérleti és infrastruktúra-használati szerződést, melyet a hírközlésfelügyeleti szerv, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2015. február 24-én hagyott jóvá. A megállapodás az első jelentős, hazai network sharing egyezség lett, mely lehetővé tette a két résztvevőnek, hogy az LTE-hálózat bizonyos szegmenseit hatékonyabban építhessék ki és üzemeltethessék.
"JELENTŐS HATÁST GYAKOROLHAT"
A Gazdasági Versenyhivatal a fenti vizsgálatot gyakorlatilag a megállapodásban foglaltak végrehajtását követően azonnal elindította, részben az érintett mobilcégek, részben az NMHH által megküldött tájékoztatás alapján. Ahogy a hivatal a vizsgálat indításakor fogalmazott:
A felek közötti együttműködés jelentős hatást gyakorolhat a hazai mobil hang- és adatszolgáltatások minőségére, illetve hosszú távon befolyásolhatja a szolgáltatások piacainak magyarországi versenyfeltételeit. A GVH annak vizsgálatára indított eljárást, hogy a Telekom és a Telenor fenti magatartása összhangban áll-e a versenytörvény és az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezéseivel.
A vizsgálat így elsősorban azt volt (vagy lenne) hivatott feltárni, hogy a megkötött megállapodás okozott-e a kimaradt mobilpiaci szereplő, a Vodafone Magyarország számára bármiféle versenyhátrányt, azaz volt-e versenytorzító hatása. A megállapodáshoz kapcsolódik egy másik versenyhivatali vizsgálat is, mely azt próbálja megállapítani, hogy az érintettek már a 2014-es aukció lebonyolítási szakaszában is egyeztethettek egymással a későbbi network sharing deal kapcsán, és ennek tudatában licitáltak - ez pedig nem csak szigorúan versenyellenes, de az aukció szabályzatában foglaltaknak is ellentmond.
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
A hazánkban 2015. óta markánsan jelen lévő network sharing magállapodások, illetve az ehhez hasonló egyezségek a szakma egyöntetű véleménye alapján az 5G éra hajnalán különösen felértékelődhetnek, az új generációs mobilhálózat bizonyos területeken ugyanis csak közös infrastruktúrán keresztül működtethető hatékonyan - ahogy arra számos nemzetközi példa is rámutat. Az 5G-s infrastruktúra magasabb kiépítési költségei már önmagában arra ösztökélhetik a szolgáltatókat, hogy új hálózatmegosztási megállapodásokat kössenek egymással, netán a meglévő megállapodásaikat kiterjesszék az újonnan szerzett spektrumokra, illetve üzembe állított infrastruktúrára. Így üzemeltetnek a szolgáltatók közösen hálózatokat többek között Olaszországban és Németországban, de létezik évtizedes összefogás a spanyol piacon is - a helyi versenyhatóságok jóváhagyásával.Volt ugyanakkor olyan, network sharinggel kapcsolatos versenyügyi vizsgálat, mely uniós szintre is felért: Csehországban az O2-höz tartozó CETIN infrastruktúra-szolgáltató és a T-Mobile Csehország közt 2011-ben megkötött hálózatmegosztási megállapodás kapcsán kezdett vizsgálódni az EU versenyügyi hivatala, mely idén augusztusi előzetes állásfoglalásában versenykorlátozónak találta az abban foglaltakat. Az ügy ezzel még nem ért a végére, egyelőre nem tudni, hogy az EU pontosan mire kötelezi a megállapodásban résztvevőket. Szakmai berkekben korábban felmerült, hogy a Gazdasági Versenyhivatal az ominózus cseh szerződésben foglaltakkal kapcsolatos részletes EU-s álláspont ismeretében dönthet a 2015-ben megkezdődött vizsgálat végkimeneteléről.
Piacelemzők szerint a network sharing modelleknek különösen azokon a piacokon van, illetve lesz létjogosultsága, ahol a szolgáltatók drágán jutnak spektrumhoz, ezzel párhuzamosan szűkös erőforrás áll a szereplők rendelkezésére. Ilyen erőforráshiányos spektrumszelet a 700 MHz-es második digitális hozadéksáv, mellyel az operátorok nagyobb területeket láthatnak el 5G-s szolgáltatással: A magyar hatóság küszöbön álló aukcióján a 700 MHz-es úttörő 5G sáv kikiáltási értéke a legmagasabb, szakemberek egyben ezeknél az egységeknél számítanak a legélénkebb versenyre, különösen mivel csupán 5 db, 5 MHz-es párosított alapblokk kerül kalapács alá az eljárásban.
Bár ebben a frekvenciatartományban csak jövő szeptembertől lehet megkezdeni a mobilszolgáltatást, a szolgáltatóknak már jóval előbb - az aukció lezárását követően azonnal - meg kell kezdeniük a hálózattervezési munkálatokat, márpedig egyáltalán nem mindegy, hogy a tervezéskor milyen partnerséggel lehet számolni. Ebből a szempontból lehetne egyfajta iránymutatás a GVH döntése, amíg azonban a hivatal nem nyilvánítja ki, hogy a hasonló megállapodások jogszerűek-e, jelentős kockázatot hordoz magában a közös munka. Iparági szakértők szerint ezzel együtt nonszensz lenne azt várni, hogy a szolgáltatók a fenti tartományban kizárólag saját infrastruktúra-háttérre támaszkodjanak, a három párhuzamos infrastruktúra üzemeltetése a 700 MHz-es tartományban irreálisan nagy terhet róna az üzemeltetésre, ami nem segítené elé a hálózat bővítését olyan területeken, ahol piacilag nehezebben térül a beruházás.
ELTÉRŐ ÉRDEKEK
Az illetékes minisztérium részéről korábban felmerült, hogy az állam ezeken a területeken valamilyen módon ösztönözné a hálózat kiépítését, akár úgy is, hogy maga is részt vállal az építkezésben, de hogy pontosan milyen módon és feltételekkel, az egyelőre nem világos. Ennél lényegesen valószínűbb forgatókönyv az, hogy a szolgáltatók újabb hálózatmegosztási szerződést kötnek egymással: Az idei spektrumaukciót követően esetlegesen létrejövő hálózatmegosztási megállapodások ugyanakkor alapvetően eltérőek lehetnek a 2015-östől. Ez egyrészt a Vodafone nemrég bejelentett stratégiaváltásából is eredhet, mely lényegében egy felhívás keringőre a versenytárs szolgáltatók számára minden olyan országban, ahol a brit székhelyű multi jelen van. Másrészt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Telenor Magyarország a 2015-ös hálózatmegosztási megállapodás után három évvel tulajdonost váltott, és egyáltalán nem magától értetődő, hogy az új tulajdonosnak - vagy éppen a Magyar Telekomnak - ezt követően érdekében áll hasonló feltételek mentén megegyezni.
A vizsgálat kapcsán kerestük a Gazdasági Versenyhivatalt, szerettük volna megtudni, hogy miért húzódik csaknem öt éve a fent részletezett hálózatmegosztási megállapodással kapcsolatos döntéshozatal. A GVH megkeresésünkre az alábbi választ adta:
A Gazdasági Versenyhivatal eljárásaira általában jellemző, hogy a törvényi határidőkbe nem számítanak be bizonyos eljárási cselekmények, pl. adatkérések, megkeresések.
Továbbá a kérdéses ügyben kb. 1 éve bírósági eljárás is zajlik, ezért a Hivatal sem tudja a bírósági eljáráság lezárultáig vizsgálatát folytatni, illetve döntést hozni.