Mate 30: színlelt orgazmus
És lőn, a Huawei tényleg meg merte lépni, hogy Google licencek nélkül jelentsen be egy okostelefon-szériát a nyugati piacok számára (is), ez azonban rögtön felvet néhány kellemetlen problémát amivel a kínai gyártó okostelefon-üzletágának szembe kell néznie az előtte álló időszakban.
Van a Netflixen egy zseniális sorozat, a Sex Education, aminek a nyitójelenetében vadul kefél Adam, a suli csődöre - akinek mint később kiderül, lélegzetelállítóan nagy farka van - és Aimee, a suli egyik cicababája - akiről viszont azonnal kiderül, hogy lélegzetelállítóan nagy csöcsei vannak. Szóval látszólag minden adott egy jó numerához, aztán hogy, hogy nem, a végén mégis elmarad a slusszpoén, de azért Adam eljátssza, hogy mégsem. Hoppá, de van egy kis gond!
Mutasd a kondomot!
Nagyjából ezt a fajta színlelt orgazmust láttam tegnap Richard Yu arcán, amikor Münchenben, egyébként szokatlanul szerény körítés mellett bemutatta a Huawei Technologies fogyasztói üzletágának 2019-es zászlóshajóját, a Mate 30 szériát. A helyszínnek egyébként később még nagy jelentősége lesz, már amennyiben figyelembe vesszük, hogy München Németországban van, Németország pedig Európában - ami egyébként a Huawei egyik legfontosabb piaca (volt eddig).
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
Szóval van itt "számtalan forradalmi megoldás", hogy a hivatalos sajtóanyagot idézzem, forradalmi kamera, forradalmi kijelző-megoldás, a "szilikon-alapú technológia korlátait feszegető" (sic!) Kirin 990 SoC és "szuper nagy", 16 magos GPU, meg "hihetetlen sebességet és páratlan összekapcsoltságot" lehetővé tevő, 14 db 5G antennát tartalmazó rádiós modul (akit érdekel a hard fact, olvassa el Feri cikkét itt). Nyilván nem várható el egy sajtóanyagtól az, hogy felsorolja egy termék hiányosságait is, szóval a Huawei hivatalos sajtókommunikációja inkább egyáltalán nem tesz említést arról, mi nincs a Mate 30-akon, mintha magától értetődő dolog lenne, hogy arra egyébként ilyen "forradalmi" újítások mellett semmi szükség nincs.
Amerika adta, Amerika elvette
Nem tisztem eldönteni, hogy a Kína és az Egyesült Államok közt kialakult nagyhatalmi izmozásban melyik fél kezén szárad több szar, ez egy ilyen világ, tulajdonképpen még hálásak is lehetünk érte: Amit Reagen és Brezsnyev a '80-as években atommal akart megoldani, azt Trump és Hszi Csin-ping kereskedelmi szankciókkal érvényesíti. Ebbe a történetszálba éppenséggel eléggé belegabalyodott Kína legnagyobb IT-cége, a Huawei Technologies, az ominózus Mate 30 gyártója.
A Google - mint az amerikai embargó egyik legnagyobb áldozata - bármennyire is szeretné, nem licencelheti a világ második legnagyobb okostelefon-gyártójának számító Huawei-nek az egyébként mára nagyságrendileg ötmilliárd okostelefonon megtalálható Play Services keretrendszert, aminek van néhány nyilvánvaló és kevésbé nyilvánvaló hatása.
Play Services nélkül ugyanis nincs Gmail, YouTube, Google kereső, Google térképek, Google cast vagy éppen Play Protect, de ami ennél némileg problémásabb, nincs Play Store se. Van helyette Huawei Mobile Services és App Gallery, nagyjából 45 ezer app támogatásával. Ez egyébként Kínában a világ legtermészetesebb dolga, sőt, ismerek egy-két olyan arcot itthon is, akik mindent megadnának azért, hogy egy Google szolgáltatások nélküli androidos csúcstelefonjuk lehessen.
Csakhogy a) ez itt nem Kína, b) a Mate 30 (Pro) egyszerűen túl drága ahhoz, hogy olyan alapvető funkciók hiányozzanak belőle, amit egyébként kvázi az összes androidos gyártó készüléke tud még a csirkefarhát-kategóriában is. A Huawei persze győzködhet fejlesztőket meg stúdiókat, lehet a 45 ezer támogatott appból egy év alatt 450 ezer is akár, csak hát az átlagos európai mobilozónak sajnos pont az a tíz kell majd, amit az életben nem fognak portolni HMS-re. Ez a trükk egyébként még az Amazonnak sem nagyon jött be (lásd Fire termékek), nemhogy egy szankciókkal sújtott, közellenségnek kikiáltott kínai cégnek.
Hogy mit hoz a jövő, azt most lehetetlen megjósolni, de ha az USA nem enyhít a kereskedelmi embargó feltételein, az elég szomorú végkifejletet feltételez a Huawei fogyasztói üzletága számára - legalábbis ahogy itt Európában ismerjük.
Ami Kínát illeti, a konzumer üzletág a második negyedévben többségében a honi piacra termelt, a legyártott készülékek 64%-a került kínai felhasználók kezébe, és senkinek ne legyen szemernyi kétsége sem afelől, hogy jócskán van még fejlődési potenciál ebben a piacban. Szóval az üzletág azért nem válik hirtelen köddé, de hogy a globális piacra vonatkozóan dédelgetett tervekből engednie kell a Huawei-nek, azt a tegnapi bemutató alapján nem különösebben nehéz megjósolni.
Hol a pénz?
Az az érzésem, hogy Ren Zhengfei, a Huawei Technologies alapítója és első embere egy könnycsepp nélkül leradírozná a fogyasztói Európát a térképről, ha cserébe biztosított lenne, hogy megkapja az európai operátorokat, akik a következő években irgalmatlan összegeket fognak otthagyni a hálózatieszköz-beszállítóknál azért, hogy kiépüljenek az 5G-s hálózataik.
A nagy lóvé márpedig ebben van, ezt egyébként a Huawei elképesztő számokat tartalmazó jelentése is jól szemlélteti. Ezt a jelentést egyébként éppen az ITU World konferencián "nyomták a kezébe" az újságíróknak egy sajtótájékoztatón, ahol a Huawei egyik fejese azzal búcsúzott az újságíróktól, hogy látja, milyen sokak kezében van Huawei készülék és szeretné megköszönni a támogatást.
Haha, találkozzunk egy év múlva...