Már a kisboltban sem kuriózum a mobilfizetés

Ma már távolról sem számít újdonságnak az okostelefonos fizetés, legyen szó akár online felületekről vagy a sarki kisboltról. Az NFC-s bolti fizetési lehetőségek az elmúlt hónapokban hazánkban is minden fontos platform felhasználói számára elérhetővé váltak, az androidos készülékek zömétől a Touch ID-t vagy Face ID-t használó iPhone-okig (a korosodó 5S modellt leszámítva). Az iOS-es nyitás, azaz az Apple Pay hazai érkezése egy eddig az NFC-s telefonos fizetéstől elzárt felhasználóbázis számára is megnyitotta a bolti mobilfizetés kapuit – bár Magyarországon az okostelefon tulajdonosok elsöprő többsége Android felhasználó, a jellemzően drágább iPhone készülékek birtokosai így is jókora vásárlóerőt képviselnek.

A technológia hosszú utat járt be, a felfedezőkedvű felhasználók már hazánkban is jó hat éve fizethetnek mobiljukkal - néhányan biztosan emlékeznek még, hogy a speciális SIM kártyákra építő, mára leköszönt Mobiltárca nyilvános tesztelése 2013 nyarán indult. Utóbbi azonban csak a megfelelő bankok és mobilszolgáltatók közös ügyfelei számára volt elérhető, hiszen a fizetési adatok tárolására alkalmas, kvázi a bankkártyát helyettesítő SIM kiadására mindkét szereplőre szükség volt. A korai megoldásokkal ellentétben azonban ma már a felhasználók nem függnek mobilszolgáltatói-banki együttműködésektől, Android és iOS platformokon is számos hazai pénzintézet ügyfelei fizethetnek telefonjukkal - előbbi esetben HCE-ről (Host Card Emulation) beszélhetünk, azaz felhős környezet gondoskodik a fizetési adatok tárolásáról, míg utóbbi, a telefonban található dedikált biztonsági chipre támaszkodik.

Jobban véd, mint a pénztárca

Noha a mobilos NFC-s fizetések lehetősége egyre inkább beég a köztudatba, sokan még mindig ódzkodnak a hasonló megoldások használatától, mert aggódnak azok biztonsága miatt, holott e félelmeknek nincs valóságalapjuk. A mobilos fizetés több plusz biztonsági intézkedést is alkalmaz a hagyományos bankkártyákkal szemben - kezdve azzal, hogy a plasztiklapokkal ellentétben nem tárolja vagy küldi tovább a bankkártyaadatokat. A kártya regisztrációja, illetve a hozzá tartozó hitelintézettel való jóváhagyása után az appok tokeneket használnak az érzékeny információk tárolása helyett, és egyszer használatos biztonsági kódokkal végzik el a fizetéseket.

Mindebből egy átlagos bolti vásárlás során a felhasználó - és a sorban álló többi vásárló - annyit lát, hogy a telefon biometrikus, netán PIN-nel történő feloldását követően a telefont a bankkártyaterminálhoz érintve megtörténik a fizetés, akárcsak egy NFC-képes bankkártya esetében. Fontos különbség azonban, hogy míg egy túl kíváncsi vásárló a sorban mögöttünk állva némi erőfeszítéssel lelesheti és akár meg is jegyezheti bankkártyaadatainkat, addig a telefon kijelzőjén semmilyen ilyen információ nem jelenik meg, kiiktatva a hasonló kockázatokat.

De a telefon elvesztése esetén, a kevésbé becsületes megtalálók sem tudnak visszaélni az NFC-s fizetésre regisztrált kártyákkal, hiszen minden fizetéshez azonosítás szükséges, még ha a telefonon nem is állítottunk be képernyőzárat – tehát nem csak az ötezer forint feletti vásárlások után, ahogy azt az érintésmentes fizetésre alkalmas bankkártyáknál megszokhattuk. Okostelefonnal tehát a felhasználó azonosítása nélkül semmilyen fizetés nem történik, ráadásul minden azonosítás magán a telefonon zajlik, így a terminálhoz nem is kell nyúlnia a vásárlónak. Az NFC-s fizetési opció a biometrikus beléptetés, netán PIN vagy feloldási minta megadása után egy-két percig aktív, tehát a készüléket a közvetlenül pénztárnál megkaparintó rosszakarók sem mennek vele sokra.

A biztonság mellett a kényelmi előnyök maguktól értetődőek: egyrészt nem kell feltétlenül magunkkal vinni vásárláshoz a bankkártyát, másrészt a legtöbbeknél az okostelefon egyébként is sokkal inkább kéznél van, mint a pénztárca - ebből adódóan gyorsabban le is zongorázható vele a fizetés, főleg hogy a biometrikus azonosításnak hála, ahogy fentebb is kitértünk rá, nagyobb összegeknél sem kell a PIN-t bepötyögni.

Az előrelépés egyértelmű – még ha nem is minden fenékig tejfel

Persze azért a technológiának is megvannak a maga hátrányai: a legkézenfekvőbb, hogy ha a készülék lemerül, fizetni sem tudunk vele. Ez a fizetéshez szükséges adatokat speciális SIM-en tároló korai megoldásoknál, mint az említett Mobiltárca nem így volt - ami viszont a készülék elvesztésekor felmerülő veszélyeket is növelte. Emellett az öregedő, illetve egyes belépő szintű készülékekkel – értelemszerűen – nem tudunk hasonló szolgáltatást igénybe venni, az NFC-t nem támogató androidos készülékek, illetve az iPhone 5S és korábbi iPhone modellek nem alkalmasak a mobilfizetésre.

Ugyancsak hátulütő lehet, hogy a fizetéshez, ha nem is folyamatosan, de szükségünk lesz internetkapcsolatra. A mobilfizetési szolgáltatások ugyanis egyszerre jellemzően tíz fizetési tokent töltenek le és tárolnak - ezeket az adott app egy-egy fizetés után újra letölti, online kapcsolat hiányában azonban legfeljebb tíz fizetést tudunk a kártyával elvégezni, ezután ismét internetkapcsolatra lesz szükség az elhasznált tokenek pótlására.

Egyes régiókban az elfogadóhelyek hiánya is problémát okozhat, ahol ugyanis nincs érintésmentes fizetés fogadására alkalmas terminál, mobillal sem tudunk fizetni - Magyarországon ugyanakkor ez szerencsére nem jellemző probléma, a kiskereskedelmi üzletek 84 százaléka kész az érintésmentes fizetésre a Magyar Nemzeti Bank és a KSH forrásai alapján.

[A OTP Mobil megbízásából készített anyag.]