Bejelentette az első Ice Lake processzorokat az Intel

A friss termékek jelentősen átdolgozott Sunny Cove CPU magokkal, illetve az eddigieknél lényegesen erősebb, Gen11 GPU-val érkeznek, amely a gépi tanulásos műveletek gyorsítására is képes. A kettő- és négymagos CPU-kra elsősorban ultrabookszerű (üzleti) notebookok épülhetnek valamikor az év hátralevő részében. A bejelentéssel párhuzamosan az első tesztek is megérkeztek, melyek szerint az Intel 10. generációs processzorainak számítási teljesítménye vegyes képet fest az alacsony órajelek miatt.

Hello, itt az idei SYSADMINDAY! Szabadtéri helyszínen idén is megrendezzük a hazai Sysadmindayt. Melós hónapok után ez egy jó lehetőség, hogy találkozzunk barátokkal, kollégákkal.

A lapka a megelőző generációhoz hasonlóan legfeljebb 4 darab processzormaggal érkezik, tehát az Intel nem emelte tovább a kategória magszámát. A mikroarchitektúrához, ezzel együtt pedig az egyes magok felépítéséhez komolyan hozzányúlt az Intel, amelyre a Skylake 2015-ös bemutatása óta nem volt példa. (Sunny Cove egyes fejlesztéseiről még decemberben számolt be részletesen a HWSW.) A vállalat szerint a módosítások hatása átlagosan 18 százalékos IPC növekedésben mutatkozhat meg, tehát azonos órajel és magszám mellett ennyi gyorsulást hozhat az Ice Lake. Ez bár önmagában nagy ugrásnak tekinthető, a Skylake óta eltelt négy évet tekintve már nem annyira tetemes az előrelépés (Az AMD még 13-15 százalékról beszélt a Zenről a Zen 2-re lépve, mindössze bő két év leforgása alatt.)

A magok mellé új GPU-t társítottak a mérnökök. A vállalat ezen a téren szintén nem mutatott sokat az elmúlt években, a Skylake óta gyakorlatilag grafikában sem történt érdemi előrelépés, a Gen11 kódnevű integrált GPU viszont ezen végre változtat. Az Ice Lake-kel megjelenő fejlesztés ugyanis az Intel első, 1 TFLOPS-ra képes mainstream mobil egysége, hála a GT2-es konfigurációba tervezett 64 darab EU-nak. Utóbbi már önmagában jelentős (166 százalékos) ugrás, a jelenleg piacon lévő GT2-es GPU-k (pl. UHD Graphics 630) ugyanis mindössze 24 EU-t tartalmaznak. Ehhez jönnek hozzá a különféle mikroarchitektúrális fejlesztések, a gyorsabb memória-hozzáférés, illetve a korábbinál nagyobb, 3 megabájtos dedikált L3 szelet. Az Intel szerint mindezeknek hála a Gen11-es Iris Plus Graphics képes lehet felvenni a versenyt, sőt, bizonyos esetekben akár meg is előzni az AMD Ryzen 3000-es mobil sorozatának Vega grafikus egységét.

A GPU mikroarchitektúrája mellett fejlődik a médiablokk is, amely így jobb HEVC kódolást/dekódolást ígér, már akár 8K felbontás mellett. A kijelzőmotor sem maradt érintetlenül, amely végre megkapja az AMD által csak Freesyncként marketingelt VESA Adaptive Sync technológia támogatását a DisplayPort 1.4-gyel és a HDMI 2.0-val, illetve a HDR10 támogatással egyetemben. Az Intel az integrált északi híd, illetve a PCH környékén is fejlesztéseket eszközölt. A memóriavezérlő a DDR4-3200 modulokat (chipeket) is támogatja, ám ennél sokkal fontosabb, hogy már az okostelefonos piacon remekül bevált LPDDR4X-3733 is támogatott, mely alacsonyabb fogyasztás mellett képes nagyobb sávszélességet biztosítani (kétcsatornás módban kb. 60 GB/s-t), növelve a hatékonyságot és az akkus üzemidőt. A 14 nanométeren készülő, a processzorral azonos tokozásra helyezett PCH egy teljesen integrált feszültségvezérlőt (FIVR) kapott, aminek hála 15 százalékkal csökkenthető a platform (vagyis az alaplap) területe. A PCH továbbá hat USB 3.1 portot, PCIe Gen3 sávokat (16 darabot), SATA csatolót, illetve eMMC 5.1 interfészt kínál. Ehhez csatlakozik egy integrált Wi-Fi 6 kontroller, amelyhez a fizikai interfészt most is egy CNVi (Connectivity Integration Architecture) modul formájában kínálja az Intel.

11 új processzor

A négymagos lapkára építve összesen 6+5 darab új központi egységet jelentett be az Intel. Számítási teljesítmény szempontjából a négymagos és 28 wattos Core i7-1068G7 jelenti a csúcsot, amelynek alapórajele 2,3, maximális turbója pedig 3,6/4,1 GHz (több mag/egy mag) a terhelt magok számától függően. A kvázi csúcsmodellnél érdekesebb az ugyancsak négymagos Core i7-1065G7, amelynek alapértelmezett TDP-je 15 watt, így főbb paramétereit könnyű összevetni a jó néhány hónap óta piacon lévő, ugyancsak négymagos és 15 wattos "Whiskey Lake" i7-8565U-val. Szokatlan, hogy a régebbi és új modellt tekintve az előbbnek, vagyis az i7-8565U-nak magasabbak az órajeli. Az alapfrekvencia 500, a maximális (egymagos) turbó pedig 700 megahertzzel magasabb, amely rendre 38 és 18 százalékos előnyt jelent. Az integrált GPU is magasabb órajelen jár a Whiskey Lake-nél, igaz itt csak alig 5 százalék a különbség.

Az "U" sorozat további három darab négymagos modellt tartalmaz, melyek között elsősorban az órajel és az integrált grafika számítási kapacitása jelenti a különbséget, melyre az új nevezéktannak megfelelően a típusjelölés legvégén található szám utal. A széria legalján a Core i3-1005G1 található, mindössze két darab processzormaggal és a legszerényebb, 32 darab EU-s iGPU-val.

A 10. generációs "Y" széria összesen öt taggal rajtolt, amelyek között három darab négymagos, és kettő kétmagos van. Érdekes és fontos részlet, hogy az új processzorok alapértelmezett TDP-je 9 watt, amely lényegesen magasabb a korábbi "Y" modellek 5 wattjánál. A 80 százalékos növekedés bár tetemes, ezért cserébe kétszer több magot kínál(hat) a széria, amelyhez viszont így már jó eséllyel minden esetben aktív hűtés szükséges. A csúcsmodellt itt a Core i7-1060G7 jelenti, amely 1 GHz-es alapórajellel és 3,8 GHz-es maximális turbóval, valamint a legerősebb (G7-es) integrált GPU-val kerül piacra.

Mit mutatnak a tesztek?

Az AnandTech-nek már lehetősége adódott kipróbálni az Intel Core i7-1065G7 processzora épülő referenciagépét. A lefuttatott tesztek alapján az újdonság jellemzően a közvetlen előd Core i7-8565U CPU-s tempójára képes, köszönhetően a Whiskey Lake processzorok lényegesen magasabb órajelének, amely több esetben kompenzálni tudja az Ice Lake számottevően nagyobb IPC-jét. Az újdonság csak néhány, a korábbi fejlesztés által még nem támogatott utasításkészletek (AVX-512, SHA) használata mellett tud elhúzni. Grafikában már más a helyzet, a 166 százalékkal több végrehajtóegységnek hála jelentős az Ice Lake előnye, bár ez a mérések alapján még mindig nem elég a Full HD-s játékélményhez magas részletesség mellett, a minőséget lejjebb tekerve azonban valószínűleg élvezhető tempóra lehet képes a G7-es GPU.

A 10 nanométeres gyártástechnológia alacsony tranzisztorteljesítménye tehát rányomja bélyegét az Ice Lake processzorokra, amelyek a CPU számítási teljesítményét tekintve nem tudnak elhúzni a Whiskey Lake modellektől. A grafikus teljesítmény esetében lényegesen jobb a helyzet, azonban a Gen11-es egység még mindig csak legfeljebb a belépőszintű diszkrét VGA-kkal (pl. GeForce MX250) veheti fel a versenyt. Mindezek alapján az akkus üzemidő jelentheti az Ice Lake processzorok legnagyobb előnyét, az Intel ugyanis számos, a disszipációt csökkentő technológiát implementált, amelyek hatására akár órákkal is nőhet a notebookok üzemideje. Az előrelépés pontos mértékéről viszont még csak találgatni lehet, az Ice Lake központi egységekre épülő első gépek ugyanis valamikor a következő hónapokban kerülnek piacra.