Bejelentette az első Ice Lake processzorokat az Intel
A május végi technikai bemutatót követően bejelentette az Ice Lake mobil processzorok első tagjait az Intel. A chipgyártó összesen 11 darab új központi egységet mutatott be, hat darab "U", illetve öt darab "Y" típusú modell formájában.
A friss termékek jelentősen átdolgozott Sunny Cove CPU magokkal, illetve az eddigieknél lényegesen erősebb, Gen11 GPU-val érkeznek, amely a gépi tanulásos műveletek gyorsítására is képes. A kettő- és négymagos CPU-kra elsősorban ultrabookszerű (üzleti) notebookok épülhetnek valamikor az év hátralevő részében. A bejelentéssel párhuzamosan az első tesztek is megérkeztek, melyek szerint az Intel 10. generációs processzorainak számítási teljesítménye vegyes képet fest az alacsony órajelek miatt.
A Gitlab mint DevSecOps platform (x) Gyere el Radovan Baćović (Gitlab, Data Engineer) előadására a november 7-i DevOps Natives meetupon.
A lapka a megelőző generációhoz hasonlóan legfeljebb 4 darab processzormaggal érkezik, tehát az Intel nem emelte tovább a kategória magszámát. A mikroarchitektúrához, ezzel együtt pedig az egyes magok felépítéséhez komolyan hozzányúlt az Intel, amelyre a Skylake 2015-ös bemutatása óta nem volt példa. (Sunny Cove egyes fejlesztéseiről még decemberben számolt be részletesen a HWSW.) A vállalat szerint a módosítások hatása átlagosan 18 százalékos IPC növekedésben mutatkozhat meg, tehát azonos órajel és magszám mellett ennyi gyorsulást hozhat az Ice Lake. Ez bár önmagában nagy ugrásnak tekinthető, a Skylake óta eltelt négy évet tekintve már nem annyira tetemes az előrelépés (Az AMD még 13-15 százalékról beszélt a Zenről a Zen 2-re lépve, mindössze bő két év leforgása alatt.)
A magok mellé új GPU-t társítottak a mérnökök. A vállalat ezen a téren szintén nem mutatott sokat az elmúlt években, a Skylake óta gyakorlatilag grafikában sem történt érdemi előrelépés, a Gen11 kódnevű integrált GPU viszont ezen végre változtat. Az Ice Lake-kel megjelenő fejlesztés ugyanis az Intel első, 1 TFLOPS-ra képes mainstream mobil egysége, hála a GT2-es konfigurációba tervezett 64 darab EU-nak. Utóbbi már önmagában jelentős (166 százalékos) ugrás, a jelenleg piacon lévő GT2-es GPU-k (pl. UHD Graphics 630) ugyanis mindössze 24 EU-t tartalmaznak. Ehhez jönnek hozzá a különféle mikroarchitektúrális fejlesztések, a gyorsabb memória-hozzáférés, illetve a korábbinál nagyobb, 3 megabájtos dedikált L3 szelet. Az Intel szerint mindezeknek hála a Gen11-es Iris Plus Graphics képes lehet felvenni a versenyt, sőt, bizonyos esetekben akár meg is előzni az AMD Ryzen 3000-es mobil sorozatának Vega grafikus egységét.
A GPU mikroarchitektúrája mellett fejlődik a médiablokk is, amely így jobb HEVC kódolást/dekódolást ígér, már akár 8K felbontás mellett. A kijelzőmotor sem maradt érintetlenül, amely végre megkapja az AMD által csak Freesyncként marketingelt VESA Adaptive Sync technológia támogatását a DisplayPort 1.4-gyel és a HDMI 2.0-val, illetve a HDR10 támogatással egyetemben. Az Intel az integrált északi híd, illetve a PCH környékén is fejlesztéseket eszközölt. A memóriavezérlő a DDR4-3200 modulokat (chipeket) is támogatja, ám ennél sokkal fontosabb, hogy már az okostelefonos piacon remekül bevált LPDDR4X-3733 is támogatott, mely alacsonyabb fogyasztás mellett képes nagyobb sávszélességet biztosítani (kétcsatornás módban kb. 60 GB/s-t), növelve a hatékonyságot és az akkus üzemidőt. A 14 nanométeren készülő, a processzorral azonos tokozásra helyezett PCH egy teljesen integrált feszültségvezérlőt (FIVR) kapott, aminek hála 15 százalékkal csökkenthető a platform (vagyis az alaplap) területe. A PCH továbbá hat USB 3.1 portot, PCIe Gen3 sávokat (16 darabot), SATA csatolót, illetve eMMC 5.1 interfészt kínál. Ehhez csatlakozik egy integrált Wi-Fi 6 kontroller, amelyhez a fizikai interfészt most is egy CNVi (Connectivity Integration Architecture) modul formájában kínálja az Intel.
11 új processzor
A négymagos lapkára építve összesen 6+5 darab új központi egységet jelentett be az Intel. Számítási teljesítmény szempontjából a négymagos és 28 wattos Core i7-1068G7 jelenti a csúcsot, amelynek alapórajele 2,3, maximális turbója pedig 3,6/4,1 GHz (több mag/egy mag) a terhelt magok számától függően. A kvázi csúcsmodellnél érdekesebb az ugyancsak négymagos Core i7-1065G7, amelynek alapértelmezett TDP-je 15 watt, így főbb paramétereit könnyű összevetni a jó néhány hónap óta piacon lévő, ugyancsak négymagos és 15 wattos "Whiskey Lake" i7-8565U-val. Szokatlan, hogy a régebbi és új modellt tekintve az előbbnek, vagyis az i7-8565U-nak magasabbak az órajeli. Az alapfrekvencia 500, a maximális (egymagos) turbó pedig 700 megahertzzel magasabb, amely rendre 38 és 18 százalékos előnyt jelent. Az integrált GPU is magasabb órajelen jár a Whiskey Lake-nél, igaz itt csak alig 5 százalék a különbség.
Az "U" sorozat további három darab négymagos modellt tartalmaz, melyek között elsősorban az órajel és az integrált grafika számítási kapacitása jelenti a különbséget, melyre az új nevezéktannak megfelelően a típusjelölés legvégén található szám utal. A széria legalján a Core i3-1005G1 található, mindössze két darab processzormaggal és a legszerényebb, 32 darab EU-s iGPU-val.
A 10. generációs "Y" széria összesen öt taggal rajtolt, amelyek között három darab négymagos, és kettő kétmagos van. Érdekes és fontos részlet, hogy az új processzorok alapértelmezett TDP-je 9 watt, amely lényegesen magasabb a korábbi "Y" modellek 5 wattjánál. A 80 százalékos növekedés bár tetemes, ezért cserébe kétszer több magot kínál(hat) a széria, amelyhez viszont így már jó eséllyel minden esetben aktív hűtés szükséges. A csúcsmodellt itt a Core i7-1060G7 jelenti, amely 1 GHz-es alapórajellel és 3,8 GHz-es maximális turbóval, valamint a legerősebb (G7-es) integrált GPU-val kerül piacra.
Mit mutatnak a tesztek?
Az AnandTech-nek már lehetősége adódott kipróbálni az Intel Core i7-1065G7 processzora épülő referenciagépét. A lefuttatott tesztek alapján az újdonság jellemzően a közvetlen előd Core i7-8565U CPU-s tempójára képes, köszönhetően a Whiskey Lake processzorok lényegesen magasabb órajelének, amely több esetben kompenzálni tudja az Ice Lake számottevően nagyobb IPC-jét. Az újdonság csak néhány, a korábbi fejlesztés által még nem támogatott utasításkészletek (AVX-512, SHA) használata mellett tud elhúzni. Grafikában már más a helyzet, a 166 százalékkal több végrehajtóegységnek hála jelentős az Ice Lake előnye, bár ez a mérések alapján még mindig nem elég a Full HD-s játékélményhez magas részletesség mellett, a minőséget lejjebb tekerve azonban valószínűleg élvezhető tempóra lehet képes a G7-es GPU.
A 10 nanométeres gyártástechnológia alacsony tranzisztorteljesítménye tehát rányomja bélyegét az Ice Lake processzorokra, amelyek a CPU számítási teljesítményét tekintve nem tudnak elhúzni a Whiskey Lake modellektől. A grafikus teljesítmény esetében lényegesen jobb a helyzet, azonban a Gen11-es egység még mindig csak legfeljebb a belépőszintű diszkrét VGA-kkal (pl. GeForce MX250) veheti fel a versenyt. Mindezek alapján az akkus üzemidő jelentheti az Ice Lake processzorok legnagyobb előnyét, az Intel ugyanis számos, a disszipációt csökkentő technológiát implementált, amelyek hatására akár órákkal is nőhet a notebookok üzemideje. Az előrelépés pontos mértékéről viszont még csak találgatni lehet, az Ice Lake központi egységekre épülő első gépek ugyanis valamikor a következő hónapokban kerülnek piacra.