A tesztek döntő többségében az Intel előtt az új Ryzen
Tegnap piacra kerültek a harmadik generációs asztali Ryzen sorozat első tagjai. Az AMD korábbi ígéretének megfelelően első körben egy tizenkétmagos, illetve két-két nyolc- és hatmagos processzor jelen meg, amelyeket szeptemberben követi a tizenhatmagos csúcsmodell. A piaci rajttal párhuzamosan az első független mérések is megérkeztek, amelyekből kiderül, hogy a régóta várt, az Intel megoldásainál olcsóbban kínált Zen 2 magos termékek pontosan mit érnek a gyakorlatban.
A különféle tesztoldalak elsősorban a tizenkétmagos Ryzen 9 3900X-et és a nyolcmagos Ryzen 7 3700X-et vizsgálták, ami kínálat aktuális csúcsát és a két lépcsővel lejjebb található modellt jelenti. Ahogy arra az elődök sajátosságai alapján számítani lehetett, a harmadik generációnak is kifejezetten fekszik a renderelés. Az Anandtech szerint többszálas terheléseknél gyakorlatilag csak házon belül, az ugyancsak tizenkétmagos Threadripper 2920X formájában van kihívója a 3900X-nek, természetesen drágábban és magasabb disszipáció mellett. Említésre érdemes, hogy az Intel oldaláról beállított Core i9-7920X-nél minden esetben gyorsabb az új Ryzen, miközben a konkurens árának kevesebb mint felébe kerül.
Jó szokásához híven a (jellemzően) egyetlen szálon futtatható JavaScript kódok végrehajtási sebességét is vizsgálta az Anandtech. Ez a böngészési élmény miatt fontos, a hálózati kapcsolat sebessége után gyakorlatilag ettől függ a weboldalak megjelenítése sebessége. A mérések eredménye azért is érdekes, mert az előző két generáció tagjait rendre felülmúlták a konkurens termékei. Bár az első helyen továbbra is egy Intel processzor, az i7-9700K található, az AMD lemaradása jelentősen csökkent. A WebXPRT 3 tesztben például csak 4 százalék az Intel előnye, WebXPRT 2015-ben pedig 10. A Speedometer 2-ben alig 6, a Google Octane 2.0-ban pedig nagyjából 9 százalék a nyolcmagos i7-9700K előnye az ugyancsak nyolcmagos 3700X-szel szemben. Érdekes kérdés, hogy a csúcsmodellek miért maradnak le a webes méréseknél. Az Intel esetében a Hyper-Threading jelenthet hátrányt, az AMD-nél pedig a tizenkétmagos modell bonyolultabb, háromlapkás felépítése lassíthatja a feldolgozást, amit láthatóan a magasabb órajel sem képes kompenzálni.
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
Fájltömörítésben a formátumtól, alkalmazástól, valamint a csomagolandó fájloktól függetlenül képes nagyon gyors lenni az új Ryzen, pontosabban a 3900X. Az Anandtech mérései szerint a 7-Zip alatt betömörítésnél és kitömörítésnél is egyértelműen vezet az új tizenkétmagos, amely még a drágább és magasabb fogyasztású Threadripper 2920X-et is megelőzi a Core i9-7920X-szel együtt. WinRAR alatt bár erőre kap a nettó 1200 dolláros Intel, előnye mindössze 3 másodperc, ami alig több mint 5 százalék. A videotömörítés sem jelent gondot az újdonságoknak, a Handbrake 1.1.0 alatt végzett mérésekben a 3900X végzett az élen, a 3700X pedig nagyon szorosan a Core i9-9900K mögött mozgott.
Végül, de nem utolsó sorban a játékok. Ezen a területen ugyancsak egyértelmű volt a Ryzen első és második generációjának hátránya, amin az új széria sokat javított. Az AnandTech által kipróbált címek alapján bár az Intel az esetek többségében továbbra is vezet, előnye már csupán pár százalékos, ami ráadásul leginkább csak alacsonyabb felbontás és részletesség mellett mutatkozik meg. A számok tükrében mostantól gyakorlatilag mindegy, hogy 9000-es Intelt vagy 3000-es AMD-t választ valaki a játékokhoz, szabad szemmel látható különbség gyakorlatilag nincs a processzorok között.
Érdekes és fontos kérdés még a fogyasztás, az AMD ugyanis 65 és 105 wattos TDP-vel kínálja új processzorait, de az automatikus tuning (XFR) miatt a rendszer túllépheti a keretet, amennyiben a CPU hűtése megfelelő. A szóban forgó tesztben a 65 wattos Ryzen 7 3700X csúcsértéke 90 watt volt, ami 38 százalékkal megy a TDP fölé. A speciális turbó miatt a Ryzen 9 3900X is számottevően túllépte a TDP-t, a csúcsmodellnél ugyanis 142 wattot regisztrált az AnandTech. A fogyasztási keretet messze túlszárnyaló értékek persze az Intelnél sem maradtak el, a 95 wattosként árult Core i9-9900K-nál például 168 wattot mutatott a műszer. Ezzel együtt az AMD kevesebbet fogyaszt, ami a 7 nanométeres CPU-lapkák tükrében kevésbé meglepő.
A tesztoldalak többsége által kipróbált két modell közül összességében a Ryzen 7 3700X tűnik vonzóbbnak, amely egyszerűbb, kétlapkás felépítése mellett alacsonyabb disszipációval, na meg persze árral is rendelkezik. A nyolcmagos modellért nettó 330 dollárt kér az AMD, amely kifejezetten kedvezőnek tűnik a közel 500 dolláros Core i9-9900K-hoz képest, bár a teljes képhez hozzátartozik, hogy az Intel direkt kihívója inkább a 3800X.
A Ryzen 9 3900X (illetve a szeptemberre ígért 3950X) modell kizárólag azoknak érheti meg, akik valamilyen munkához használt szoftverrel képesek rendszeresen kiaknázni nyolcnál több processzormagot. Ez egyben azt is jelenti, hogy saját, Threadripper processzorainak is konkurenciát állított az AMD, mostantól ugyanis nagyon kevés érv szól a 2920X és 2950X modellek mellett.
Elolvadt az Intel előnye
A független tesztek alapján immár biztos, hogy a 3000-es Ryzen szériával az AMD beérte, sőt, több esetben meg is előzte az Intel (mainstream) asztali csúcsprocesszorait. Az egyszálas mérésekben legfeljebb pár százalékos, vagyis elhanyagolható az AMD lemaradása, többszálú végrehajtásnál viszont már egyértelmű az előnye. Utóbbi elsősorban tartalomkészítésnél jöhet kapóra, renderelésnél vagy tömörítésnél. Az Intel fejfájását súlyosbítja, hogy az AMD a nyolcmagos Core i9-9900K árában kínálja a tizenkétmagos Ryzen 9 3900X-et. Nem csoda, hogy iparági pletykák szerint az Intel már javában készül az ármérséklésre, ami a mérések alapján jelenleg elkerülhetetlennek tűnik.
Bár az AMD elmúlt pár éves munkássága kétségkívül elismerést érdemel, a tervezőcég számára az Intel fejlesztési problémái nem jöhettek volna jobbkor. Az asztali processzorok piacán legutóbb 4 éve, 2015-ben mutatott be új mikroarchitektúrát az Intel, ez volt a Skylake. Eközben gyártástechnológiában is megfeneklett a vállalat, amely 2014-et követően végül csak idén tudta tömegtermelésbe állítani hányattatott sorsú 10 nanométerét. Mindezek hiányában az elmúlt években csak ráncfelvarrásokra futotta az asztali processzorok piacán (is), amely a magok számának, illetve azok órajelének növelésében merült ki.
Az AMD eközben mind mikroarchitektúrában, mind pedig gyártástechnológiában képes volt számottevő előrelépéseket elérni, ami nagyjából másfél évtized után ismét lépéskényszerbe hozhatja az Intelt. A chipgyártó rövidtávú jövője sem tűnik fényesnek, egyes kiszivárgott tervek szerint ugyanis még legalább két évig maradhatnak 14 nanométeren az Intel asztali processzorai. Ezzel párhuzamosan az AMD jövőre a TSMC 7 nanométerének egy fejlettebb (EUV-s) variánsával gyártatna Zen 3-as processzorokat, 2021-ben pedig már 5 nanométeren készülhetnek a Zen negyedik iterációjára épülő fejlesztés, amely az Intel tempójától függően akár komolyabb előnybe is hozhatja a Ryzeneknet.