Így uralná idén az adatközpontokat az Intel

A reflektorfényt most is a vállalat főprofiljának számító processzorok, vagyis jelen esetben a Xeonok kapták. A Cascade Lake kódnevű CPU-k a lassan két éve bemutatott Skylake-SP modelleket váltják. Ahogy az már hónapokkal ezelőtt kiderült, a 10 nanométeres gyártástechnológiát érintő problémák miatt az Intel kénytelen volt 14 nanométeren maradni, vagyis a Cascade Lake fejlesztés a Xeon vonalon immár bő három éve alkalmazott csíkszélességre épít, pontosabban annak második, 14++ jelölésű iterációjára. A 10 nanométer masszív csúszása persze valamelyest rányomta bélyegét az új szériára, az Intel olykor kénytelen volt némileg rendhagyó módon skálázni új processzorait.

A fejlesztések alapját továbbra is az idén immár negyedik életévét betöltő Skylake mag adja, amelyet a gyártástechnológiához hasonlóan kisebb fejlesztésekkel igyekezett szinten tartani a gyártó. A mikroarchitektúra alapjaihoz nem nyúlt az Intel, így azonos órajel, magszám, illetve programkód mellett nem várható előrelépés a Cascade Lake processzoroktól. A kép azonban máris változhat a Spectre sebezhetőségek esetében, az új Xeonok ugyanis több rést is hardveres javítással kezelnek. Az Anandtech információi szerint a Spectre 2, 3, 3a, 4, illetve 5 (vagy L1TF) biztonsági hibákra kínál gyógyírt a Cascade Lake, melynek hála az új szerverprocesszorok már bármilyen szoftveres patch nélkül is immunisak a felsorolt sebezhetőségekkel szemben, miközben a végrehajtás tempója csupán elhanyagolható mértékben csökkent.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Ugyancsak a mikroarchitektúrális ráncfelvarrásnak köszönhető az AVX512 VNNI (VNNI: Vector Neural Network Instructions) támogatása. Az utasítással 16 bites, azaz félpontosságú műveleteket lehet gyorsabban végrehajtani, amit manapság elsősorban különféle gépi tanulásos kódok futtatásánál lehet kamatoztatni. (A művelet egyébként még a "Knights Mill" Xeon Phi gyorsítóval jelent meg a piacon.) Ugyancsak a neurális hálók gyorsításához került be az INT8, amivel 8 bites egészszámos műveleteket lehet tempósabban megoldani. Az utasítást különféle gyorsítók (pl. GPU-k) már évek óta kínálják, ráadásul a végrehajtás sebességét és a hatékonyságot tekintve a processzoroknál lényegesen gyorsabban. Az Intel implementációjával ugyanakkor a végrehejatás hatékonysága valamelyest javult, amely bizonyos esetekben ösztönözheti a fejlesztőket a kiszolgálók alapját adó CPU-k számítási kapacitásának kiaknázására.

Skálázódás már akár 56 magig

Az új szériával az Intel kettéosztotta Xeonokat: az 55 különféle, nettó 213 és 17 906 dollár között változó árazású Cascade Lake-SP modellek mellé sorakozik fel a legfeljebb 56 darab magot kínáló Cascade Lake-AP. Előbbi a Skylake-SP közvetlen utódja, melynek maximális magszáma nem változott, vagyis maradt a legfeljebb 28 darab végrehajtó. Ezzel szemben az alapértelmezetten támogatott memória kapacitása, illetve a modulok maximális sebessége nőtt, előbbi nem is kicsit. A hatcsatornás Cascade Lake Xenok a korábbi 768 gigabájt helyett már egységesen legfeljebb 1,5 terabájt RAM-ot képesek kezelni, akár DDR4-2933 szabványú modulokból összeállítva. Egyes modellek ennél többel is elbánnak: az M jelölésű típusokkal 2, az L végződésűekkel pedig akár 4,5 terabájt összkapacitás is összeállítható.

A Skylake-SP-s közvetlen elődökkel összevetve nincs jelentős előrelépés a támogatott memóriától eltekintve. A Xeon Gold 6154 és a Gold 6254 egyaránt 18 darab processzormagot kínál, viszont utóbbi alapórajele 100, turbója pedig 300 megahertzzel magasabb változatlan, 200 wattos TDP mellett. Mindezért, illetve a feljebb taglalt fejlesztésekért cserébe nagyjából 7 százalékos felárat kér az Intel: míg Gold 6154-re nettó 3543, addig az utód 6254-re már 3803 dollárós árcédula került. Említésre érdemes, hogy a Skylake-SP és Cascade Lake-SP tokozása egyezik, így BIOS frissítést követően (elvileg) a már meglévő szerverek és alaplapok is támogathatják az új központi egységeket, vagy legalább azok egy részét.

A Cascade Lake széria másik, lényegesen kevesebb, mindössze 4 modellt takaró, AP jelülésű része újdonságnak számít az Intel palettáján. A tenyérnyi, BGA tokozású CPU két darab Cascade Lake processzorlapkát csomagol egybe, amivel 32 és 56 között skálázódik a magok száma. A Platinum 9200-as széria tagjaival technikailag ki lehet váltani a kétfoglalatos szervereket (két processzorral pedig akár a négyfoglalatosokat is). A széria csúcsát a Platinum 9282 modell jelenti, amely 56 darab processzormagot kínál 2,6 GHz-es alapórajel, illetve 3,8 GHz-es turbó mellett. A magas magszámnak és a kedvező frekvenciáknak, illetve a kvázi változatlan gyártástechnológiának természetesen komoly ára van, a CPU TDP értéke ugyanis a maga 400 wattjával túlzás nélkül csillagászati. Nem csoda, hogy nem csak a processzorokat, de magát a komplett platformot is az Intel tervezi, az OEM partnerek csupán néhány optimalizációt végezhetnek majd.

A 32, 48, illetve akár 56 magos processzorokat minden bizonnyal már a heteken belül megjelenő, második generációs AMD Epyc CPU-k ellen szánja az Intel, amolyan megelőző csapásként. Ahogy az korábban kiderült, a konkurens új szerveres processzorai egészen 64 magig skálázódnak majd, amihez ugyanakkor vélhetően barátibb, 300 watt alatti TDP társul majd a TSMC 7 nanométeres gyártástechnológiájának hála. Az AMD fejlesztésének képességeitől függetlenül vélhetően kevés kiszolgáló épül majd Cascade Lake-AP processzorokra, amelyeknek nem csak a TDP-je, de borítékolhatóan az ára is elképesztő lesz. A huszonnyolc magos Platinum 8280 nettó 17 906 dolláros árcédulájából kiindulva könnyen elképzelhető az akár nettó 30-40 000(!) dollár is a csúcsmodell, azaz a Platinum 9282 esetében.

Megérkeztek az Optane DIMM-ek

A Cascade Lake processzorok egy másik újítását az Optane DC (NV)DIMM-ek (nem keverendő az Optane SSD-kkel) támogatása jelenti, amely gyakorlatilag a Gold modellektől kezdve van jelen. A 3D XPointra épülő, Apache Pass kódnevű nem felejtő (vagy nem volatilis) modulok 128, 256, illetve akár 512 gigabájtos kapacitással kerülnek piacra. A DDR4 (pontosabban a DDR4-T) szabványnak megfelelő kialakítású memóriák mellé szükséges egy darab DDR4-es sztenderd (DRAM) modul is, amely mintegy pufferként funkcionál. A két típusú memóriát mixelve egészen nagy, kétfoglalatos rendszer esetében akár 6 terabájtos kapacitást (CPU-nként maximum 6 modul támogatott) is el lehet érni, valamivel lassabb tempóért cserébe. A kompromisszum pontos mértéke majd csak a független tesztekből derül ki, de elsősorban késleltetésben maradhat el a 3D XPoint-alapú rendszer a klasszikus, tisztán DRAM-ra épülő megoldásoktól.

A kapacitás mellett az Optane DC modulok másik hozadéka, hogy azokkal már a memória-alrendszer szintjén jöhet létre tároló rétegzés. Az Intel ehhez két módot készített: Memory Mode és App Direct. A Memory Mode-dal a DRAM és 3D XPoint házasításából létrejött tárterületet transzparens módon, közvetlenül címzéssel kezeli az operációs rendszer és az azon futó szoftverek. A kiépíthető nagyobb kapacitás mellett ennek további előnye, hogy egy esetleges áramkimaradás vagy más hiba esetében a memória tartalma sértetlenül megmahardhat a nem felejtő 3D XPoint technológiának hála.

A másik, App Direct már feltételezi, hogy a szoftvert felkészítették az Optane DC modulokra, amelyek kapacitását így direkt módon, kvázi RAM diskként lehet kezelni. Ezzel a programok bátrabban nyúlhatnak a rendszermemóriához, a folyamatos, gyors elérést igénylő, de kritikus fontosságú adatok is tárolhatóak a modulokban, miközben a gyorsabb elérésből nem, vagy csak kevésbé profitáló adatok maradhatnak alsóbb szinteken, a különböző sebességű háttértárakon, SSD-ken vagy akár HDD-ken.

Az Optane DC modulok élettartama miatt elvileg nem kell aggódni, azokra ugyanis 3 év garanciát vállal az Intel. Ez azt feltételezi, hogy 36 hónapig bármekkora írási/programozási mennyiséget elbírnak a DIMM-eken lévő chipek, köszönhetően az anno forradalmiként beharangozott 3D XPoint technológiának. Az árazásról egyelőre nincs információ, de a termék sajátosságait tekintve vélhetően drágán méri majd az Optane DC modulokat az Intel. Ettől függetlenül a Dell már bejelentette, hogy épít szervert (vagy tárolót) a termékre, amely várhatóan júniusban kerül majd piacra.

Új FPGA-k a horizonton

A processzorok mellett FPGA-it is frissíti az Intel. Az ennek alapját adó Alterát még 2015-ben vásárolta fel a chipgyártó mintegy 16,7 milliárd dollárért. Az átütő sikere azóta várat magára, a programozható logikai kapumátrixok eladásai meglehetősen szerény forgalmat produkálnak a vállalat egészét tekintve. Az Intel ugyanakkor nem is várt azonnali, minden elsöprő sikert, az elmúlt évek ugyanis részben az Altera beolvasztásáról szóltak. Ennek egyik állomása a frissen bejelentett Intel Agilex márkanév, illetve széria. Egyelőre csak a név született meg, a 10 nanométeres problémák okán ugyanis a chipgyártó majd a harmadik negyedévben tudja szállítani a mintapéldányokat.

Az Intel tehát egyelőre nem beszélt konkrét termékekről, csupán az Agilex koncepciója került szóba. Ez alapján az FPGA-kat már nem csak CPU-kkal, de más, akár harmadik féltől származó IP-vel is összeházasítaná a gyártó, amennyiben arra igény van. E mellett az Intel elhintette, hogy az Agilex egyes(?) tagjait kifejezetten a gépi tanulásos műveletekre hegyezi ki, amelyhez a 40 TFLOPS-os DSP teljesítmény, illetve a bfloat16, INT2-INT8 műveletek támogatása nyújthat jó alapot.

100 gigabites Intel Ethernet

Végül, de nem utolsó sorban egy 100 gigabites Ethernet vezérlőt is bejelentett az Intel. A Columbiaville kódnevű, 800-as szériába tartozó kontrollerek, illetve az arra épülő hálózati kártyák ADQ (Application Design Queues) és DDP (Dynamic Device Personalization) támogatással rendelkeznek. Az ADQ egy hardveres csomagprioritás kezelő, a DDP-vel pedig a csomagok küldését lehet részletesebben testre szabni, funkcionalitás és biztonság szempontjából egyaránt. Az Intel ígérete szerint első, dual-portos 100G kártyája valamikor a harmadik negyedévben kerül piacra.