Samsung Galaxy S10+
Látványos vérfrissítés a mezőny élén, új külsővel, új funkciókkal és a szokott csúcsvassal érkezik a Samsung idei élharcosa.
Meghozta a várva várt dizájnváltást a Samsung idei csúcsmodell-szériája: a Galaxy S10 sorozat szinte teljesen elköszön a kijelzőkáváktól, a kamerát pedig a kijelző jobb felső sarkába ütött lyukba költözteti. A felrázott külső, illetve az abba pakolt új funkciók, mint a fordított vezeték nélküli töltés vagy a kijelző mögé rejtett ujjlenyomat-olvasó úgy kellett a cégnek mint egy falat kenyér, miután a tavaly az egyébként jól sikerült, de újítást már kevesebbet hozó Galaxy S9 sorozat nem nagyon mozgatta meg a vásárlókat. A látványosan átrajzolt Galaxy S10-ek viszont már sokkal jobb esélyekkel indulnak, még a hajtogatható nagy testvér, a Galaxy Fold árnyékában is - már csak azért is, mert utóbbi csillagászati árcédulája mellett még az S10 sorozat szintén borsos árazása sem tűnik annyira elérhetetlennek.
A telefon mögül a kijelző mögé
A szériából az S10+ modellel ismerkedtünk meg közelebbről is. Az eszközzel, főleg a nagyobb kijelzőméret mellett a Samsung kissé Note-osra vette a figurát, a terebélyes ház kissé szögletesebb, de még mindig lekerekített sarkokkal érkezik, ahogy maga a kijelző is. A felépítés nagy vonalakban követi az iparági trendeket, vagyis alumíniumkerettel szerelt üvegszendvicsről van szó, ívelt szélű kijelzővel és hátlapi üvegborítással. A panel kávái, főleg a hajlított oldalaknak hála még sok rivális, hasonló felépítésű modellnél is keskenyebbnek hatnak, noha alul-felül szokás szerint egy kissé vastagszik a perem. A telefon bal oldalán idén is ott figyel a dedikált Bixby gomb, a vállalat azonban már engedékenyebb a billentyű kapcsán, főleg miután több régióban, köztük hazánkban egyelőre nem sok hasznát vesszük az asszisztensnek nyelvi támogatás híján - a beállítások között tetszőleges funkciót adhatunk a gombnak.
A széria három tagja, tornasorban
A hátoldalon ugyancsak a Note vonalához igazodik a készülék, a kamerák a sorozat megelőző generációjával ellentétben vízszintesen helyezkednek el, azokból pedig mindjárt három is jutott a készülék hátlapjára. Onnan látványosan hiányzik azonban az ujjlenyomat-olvasó, amely a kijelző aljára költözött. A szenzort a gyártó egészen lent helyezte el, nem az alsó harmad vonalánál mint a Huawei a Mate20 Pro esetében. Az érzékelő mindenesetre itt is könnyen elérhető, fontos különbség azonban, hogy nem optikai, hanem ultrahangos szenzorról van szó, amely akár a vizes ujjakat is képes gyorsan felismerni - ehhez azonban el kell találni a szenzort. Noha a kijelző mögé tett ujjlenyomat-olvasók egyértelműen előrelépést jelentenek a különálló szenzorokkal szemben az a hátrányuk megvan, hogy nem lehet őket egyszerűen kitapintani, így kell némi idő, míg a felhasználó reflexszerűen megtanulja a helyes pontra tenni az ujját.
A használat során az első egy-két napban szükség volt néhány próbálkozásra, míg sikerült feloldani a készüléket - ilyenkor érdemes nem rögtön "vakon" próbálkozni, hanem először felébreszteni a kijelzőt, majd a már jól látható ujjlenyomat ikonra tenni a beállított ujjat. A döcögős indulás mindenesetre így is bosszantó lehet.
Maga az Infinity-O néven is emlegetett AMOLED panel hozza a Samsungtól megszokott élvonalbeli teljesítményt, a tetején, az értesítési sáv jobb szélén pedig ott ül az előlapi kamera, pontosabban az S10+ esetében előlapi kamerapáros, a maga képernyőbe fúrt nyílásában. A Samsung becsületére legyen mondva, hogy a Galaxy S (illetve a Note) szériában sem adta be a derekát a notch-hullámnak, miközben a kijelzőbeugrók szinte minden más gyártó csúcsmodelljeire utat találtak. A Samsung csúcsmodelljeivel egy az egyben átugrott a felemás reakciókat kiváltó dizájnelemet, és rögtön a sokkal pozitívabban fogadott - és kevesebb kijelzőterületet felemésztő - panelbe ütött kamerákra tért rá.
Idén is hasít a házon belül fejlesztett hardver
Ami a vasat illeti, a Samsung legfrissebb Exynos csúcsprocesszora idén sem okoz csalódást, a mellé társuló RAM és tárhelyopciókat pedig sok laptop is megirigyelheti. Ennek megfelelően, ahogy a kategóriában elvárható, a telefon bármilyen feladattal gyorsan, könnyen megbirkózik, a napi használatban az appok közötti tempós váltogatás közben sem mutatja semmiféle jelét erőlködésnek.
Az S10 sorozat nem csak a hardver megjelenését rajzolja át, de azzal a rajta futó Android 9 is új külsőt kap, a One UI formájában, amelyet a gyártó már tavaly őszi fejlesztői konferenciáján is bemutatott. A rendszer elsőre legszembetűnőbb újításait a "lapos" lekerekített sarkú, minimalista ikonok jelentik, amelyek a különböző rendszeralkalmazásokat egy-egy élénk, jól megkülönböztethető színnel igyekeznek a lehető legegyértelműbbé tenni a kezdőlapot. De az értesítési sávnak is bőven jutott a tatarozásból, az immár egészen a kijelző aljáig lehúzható, így egykezes használatnál is jóval könnyebben érhetők el rajta a különböző gyorsbeállítási ikonok.
A One UI megjelenítési beállításai közé továbbá a Night mode is utat talált, ezzel igény szerint napszaknak megfelelően, vagy állandó jelleggel feketére állíthatók a rendszerfelületek és a Samsung saját alkalmazásainak fehér háttere. A megoldás sötétben egyértelműen jóval kellemesebb használatot hoz mint az alapértelmezett világos megjelenés, de nappali fényviszonyok között is kifejezetten jól mutat.
A One UI is megörökölte a Samsung ívelt kijelzőinek hajnala óta ismert, oldalról előhúzható gyorsindítósávot, ide appokat és kontaktokat is elhelyezhetünk, noha inkább utóbbiaknak vehetjük hasznát, az alapértelmezett androidos feladatváltó mellett alkalmazásváltásra a sáv kissé redundáns.
Az új felhasználói felülettel a Samsung is bekapcsolhatóvá tette a maga gesztusvezérlését, ez azonban nem alakítja át olyan radikálisan a kezelést, mint az iOS-en, a Google Pixel modelleken vagy épp a Huawei telefonjain megismert megoldások. A One UI esetében az alternatív navigációs sáv lényegében változatlan marad, a vissza, home és alkalmazásváltó funkciókat a szokott helyükön érhetjük el, noha nem bökéssel, hanem onnan felfelé simítva. Ugyanúgy le kell tehát nyúlni a kijelző aljába minden esetben, maga a grafikus navigációs sáv viszont eltűnik, azt három vékony szakasz helyettesíti. A megoldás ennek megfelelően inkább szolgál a hasznos képernyőterület növelésére, mintsem a kezelés gyökeres átalakítására.
Idén is jó pont viszont, hogy a Samsung megtartotta jó szokását, és bekapcsoláskor megkérdezi, milyen gyártói appokat telepítsen a készülékre, így lehetőség van minimalizálni a fölösleges alkalmazások számát. A kötelező Google appok mellett azért így is megtaláljuk a Microsoft alkalmazáscsomagját is a készüléken, az S10+-ban azonban ezzel együtt is bőven tolerálható az előre csomagolt szoftverek mennyisége.
Kraftos kamerakombó
A kijelzőről figyelő kamerapáros modernebb kialakítása végett a Samsung kénytelen volt feláldozni az IR projektort, illetve a biztonságos arcalapú azonosításhoz használt térérzékelőt - az arcfelismerés így itt is, ahogy már a Honor View 20 esetében is láthattuk, kimerül a 2D azonosításban, azaz aránylag könnyen, egy fényképpel is átverhető. A funkciót ennek tudatában érdemes csak bevetni, a nagyobb biztonságért jobb a PIN, feloldási minta vagy az ujjlenyomat használatátánál maradni.
A telefont megfordítva, annak hátoldalán már három kamerát találunk, az idén, a csúcskategóriában legalábbis már szinte szabványosnak mondható, hármas elrendezésben: a fő szenzor mellett egy ultraszéles látószögű, valamint egy telefotó lencse is figyel. A vállalat szokásához híven nem állt be a megapixelek mezején folyó számháborúba, a fő és a telefotó lencsék mögött 12 megapixeles szenzorokat találunk, míg az ultraszéles látószögű kamera egy 16 megapixel felbontású érzékelőt kapott. Előbbi kettőhöz optikai képstabilizáció is párosul. A széles látószögű kamera 123 fokban ad rálátást a tájra, ezzel több hasonló rivális megoldásnál is kiterjedtebb látómezőt biztosít. A mára ugyancsak kötelező elemmé vált telefotó lencsére váltva pedig 2x optikai zoommal közelíthetünk rá a fotó tárgyára.
CI/CD-vel folytatódik az AWS hazai online meetup-sorozata! A sorozat december 12-i, ötödik állomásán bemutatjuk az AWS CodeCatalyst platformot, és a nyílt forráskódú Daggert is.
Szoftveroldalon a Samsung csúcsmodelljébe is eljutott a több gyártótól is ismert jelenetfelismerés, azaz a készülék automatikusan képes felismerni, hogy épp tájképet, netán állatfotót vagy egyéb beállítást lát, és annak megfelelően kalibrálja a kamerát. Hogy ez a végeredményt mennyire befolyásolja kérdéses, tapasztalataink szerint látványos különbséget nem eredményez a manuális kezeléshez képest.
A gyártó élvonalbeli modelljeinél már hozzászokhattunk, hogy a Samsung nem árul zsákbamacskát, a telefon rendkívül szép, éles, élénk színeket felvonultató képeket lő mindhárom kamerával. Éjszakai fotózásnál azért érezhetők a fő kamera előnyei, de a telefotó és az ultraszéles látógszögű lencsék is szépen teljesítenek, minimális képzaj mellett. Az elmosódás még előnytelen fényviszonyok között sem jellemző, ha az ember legalább közepesen biztos kézzel tartja a telefont. Mindezek mellett a portréknál mára kötelező szoftveres háttérelmosás is jól működik, az eszközzel kifejezetten látványos közeli képek lőhetők, az elmosás pedig nem terjed át a portréalanyra.
Vaskos akku - és ár
Az S10+ kategóriájában is méretesnek számító akkut kapott, amely tapasztalataink szerint két napig is aránylag kényelmesen ellátja a telefont a szuflával - az átlagosnál komolyabb igénybevétel estén pedig a gyártó gyorstöltő megoldásával a telefon nagyjából másfél óra alatt nulláról teljesen feltölthető. Ha pedig a töltésnél járunk, az S10+ nem csak tölthető vezeték nélkül, de maga is képes vezeték nélkül tölteni a hátoldalához illesztett eszközöket, legyen szó akár más telefonokról, vagy a vezeték nélküli töltést támogató kiegészítőkről, mint a cég Galaxy Buds fülesei - ezekre rövidesen bővebben is kitérünk. A funkció kifejezetten hasznos, ha út közben a fülhallgatókat, netán az okosórát szeretnénk megtoldani néhány extra akku-százalékkal, de akár az ismerősök is kihúzhatók vele a bajból, ha saját telefonjuk egyébként már nem bírná szuflával az este végéig.
A Galaxy S10+ ismét magasra tette a lécet, azzal a gyártó láthatóan igyekezett a lehető legtöbb területen a mezőny élére helyezkedni - a széria tizedik évfordulója, illetve az S9-ek visszafogottabb debütje után különösen. Ez sikerült is, teljesítményben, kamerában és a funkciópalettában sem érheti szó a legújabb Galaxy-zászlóvivő házának elejét. Természetesen a csúcsteljesítmény nem jön olcsón, főként miután a gyártók szinte negyedévről negyedévre bátrabban tekerik fel az árakat portfólióik élén. A Galaxy S10+-ért kereskedőtől függően bruttó 345 ezer forint környéki indulóárat kell kicsengetni - az összeg fájdalmas, a mezőny éléért azonban mára megszokott módon mélyen a zsebünkbe kell nyúlni.
És még egy füles
Az S10+-szal egyben a Samsung új, vezeték nélküli fülhallgatóit, a Galaxy Buds füleseket is megnéztük, pontosabban meghallgattuk. A készülékek a mára már ismert, "airpodos" koncepciót követik, azaz két kis méretű fülhallgatóról van szó, amelyeket egy töltőtokban hordhatunk magunkkal. A Samsung fülesei hallójárati fülhallgatók, azaz nem csak a fülkagylóba akasztjuk őket, de a gumi előtéttel a hallójárat elejébe is bedughatók a jobb hangszigetelés végett. Ehhez a gyártó többféle méretű gumit is mellékel, hogy biztosan kényelmes legyen a viselet - de az eszköz peremére húzható gumigyűrű is cserélhető, illetve többféle méretben érkezik, így kiválasztható a felhasználó fülébe legjobban passzoló párosítás.
A Galaxy Budshoz saját társalkalmazás is tartozik, ezzel pillanatok alatt elvégezhető a Bluetooth-os párosítás a készülékkel - ezután már a későbbi használatnál elég elővenni a füleseket a tokból, azok automatikusan kapcsolódnak a telefonhoz. Az appból lehetőség van a hangzást is beállítani, a basszusnehéztől igény szerint egészen a magas hangok kiemeléséig, illetve az alkalmazás az egyes fülesek töltöttségét is külön-külön jelzi. Ugyancsak hasznos funkció az elkeveredett fülesek megkeresése, ilyenkor az app a fülhallgatókon hangos sípolást játszik le, amely alapján aztán azok behatárolhatók - a funkció használata előtt viszont mindenképp bizonyosodjunk meg róla hogy nem viseljük éppen a fülhallgatókat.
A megfelelő szigetelés, azaz jól kiválasztott gumielőtét mellett a Galaxy Buds kifejezetten ütős hangzást produkál, erős basszusok mellett, főként ha arra a beállításokban is rásegítünk. Az eszköznél szoftveresen bekapcsolható a külső hangok átengedése is - noha ennél a funkciónál nem igazán éreztünk különbséget a használatban. A fülesek felülete egyébként érintésérzékeny, amely egy bökésre megállítja a lejátszást, dupla bökésre pedig számot vált, a hosszú érintésre pedig tetszőleges funkció állítható be, például hangosítás vagy halkítás. Tapasztalataink szerint az érintéses kezelés nem a Galaxy Buds erőssége, volt hogy csak harmadik negyedik bökést regisztrálta, és a dupla bökéseknél is csak a viszonylag nagy kihagyású ismétléseket észleli, azokat sem mindig.
Összességében azonban a füles mégis jó felhasználói élményt nyújt, a rendkívül egyszerű használatnak hála: nincs bekapcsolás vagy eszközkeresés, az ember csak előveszi és használja. Ehhez jön még a korrekt akkus üzemidő, a fülesek papírforma szerint nagyjából hat órát produkálnak, a tok pedig ezt további hét órával toldja meg - ez élesben sem tért el számottevően a gyártó ígéretétől. A kompakt tokot ráadásul lehetőség van vezeték nélkül is tölteni, amiért az Apple például komoly felárat kér - a Galaxy Budsnál ez a funkció benne van a bruttó 50 ezer forint környéki árban. Ezzel a gyártó alaposan alálicitál legnagyobb riválisának, és egy remek felhasználói élményt és hangzást kínáló eszközt hoz a piacra - néhány elnézhető gyengeséggel.