ARM-os processzoraival bővíti az AWS-t az Amazon

Az évekkel ezelőtt akvirált Annapurna Labs fejlesztette Graviton CPU-k bizonyos, jellemzően alacsonyabb terheléssel bíró munkafolyamatoknál (pl. webkiszolgálás) jelentős, akár 45 százalékkal alacsonyabb költséget eredményezhet. A vállalat első körben egy felhős instance-csomagot állított össze ARM-os szervereire építve. Az EC2 A1 jelölésű termék első körben négy régióba kerül piacra, az USA keleti partján két adatközpontban (Észak-Virginia és Ohio), nyugati partján egyben (Oregon), illetve Európában is egy adatközpontban (Írország) kapnak helyet a Graviton-alapú kiszolgálók. Az instance-ken Amazon Linux, Red Hat Enterprise Linux, vagy Ubuntu operációs rendszer futtatható.

Az EC2 A1 instance viszonylag rövid tájékoztatójában az AWS közli, hogy a scale-out környezethez épített Graviton  processzorral egy bizonyos (alacsonyabb) teljesítményszintet céloztak meg, melyhez így alacsony disszipáció társul. Ennek (vagyis az alacsonyabb TCO-nak) is köszönhetően az A1 instance számottevő megtakarítást jelenthet ARM utasításkészleten futtatható, szerényebb terhelést jelentő munkafolyamatok mellett. Az AWS erre olyan példákat hoz fel mint a webkiszolgálás, a konténerizált mikroszervizek, vagy az elosztott adattárolás (distributed data store). Az EC2 A1 ugyancsak vonzó lehet fejlesztők számára, az instance-szel alacsony kiadás mellett lehet ARM-os kódokkal kísérletezni. Az Amazon kiemeli, hogy a népszerűbb nyílt forráskódú szoftverek nagy része már most gond nélkül fut ARM-os rendszereken, így az Apache HTTP Server, a Perl, a PHP, a Ruby, a Python, a NodeJS, vagy éppen a Java is egyszerűen használható az EC2 A1-gyel.

Az AWS Nitro Systemre épülő A1-et első körben öt méretben kínálja az Amazon. Az a1.medium egyetlen vCPU-t és 2 gigabájt memóriát nyújt, az a1.4xlarge-ig skálázódó kínálat pedig minden következő lépcsővel duplázza a magszámot és az elérhető RAM kapacitását, így az imént említett instance már 16 darab vCPU-t és 32 gigabájt kínál. Az Intel Xeon processzorokra épülő instance-ekhez hasonlóan itt is 3,5 gigabites lehet az EBS tárolószolgáltatás felé elérhető sávszélesség. Végül, de nem utolsó sorban jöjjön az árazás, ebben ugyanis verhetetlen lehet az EC2 A1: a legkisebb, a1.medium instance óradíja mindössze 0,0255 dollárról (7,3 forint) indul, mely összeg a tizenhatszor több magot és memóriát nyújtó a1.4xlarge esetében 0,4080 dollárig (117 forint) kúszik fel.

Az Amazon és a processzorok

CPU-s fejlesztéséről egyelőre alig árult el technikai részleteket az Amazon. Mindössze annyit tudni, hogy a platform az ARM közelmúltban bejelentett Neoverse termékvonalára alapozik. Ez alapján valószínűleg a Cosmos szolgáltathatja az alapot, mely a már jól ismert 64 bites A72-es és A75-ös magokra épül. A kiszolgálónkénti magszámról sincs információ, ám az ARM korábbi közleménye szerint a Neoverse platformokon belül rugalmas és nagyon széles lehet skálázhatóság, akár 96 darabig is fel lehet tornászni egyetlen CPU magszámát. A tervezőcég korábban 16 nanométeres gyártástechnológiát társított a Cosmos platformhoz, vélhetően az új Annapurna processzorok is ezzel készülnek.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A fejlesztést végző Annapurna Labsot nagyjából négy éve vásárolta fel az Amazon. A "stealth startupként" indult tervezőcéget iparági veteránok alapították 2012-ben, az alapkövet például az az Avigdor Willenz tette le, amely 1992-ben a Marvell Semiconductort is létrehozta. A startup az ARM-tól illetve a Walden Internationaltól vont be tőkét, a Szilícium Völgy mellett pedig Izraelben is létrehozott egy irodát. Vélhetően a zavartalan növekedésen felbuzdulva döntött a felvásárlás mellett az Amazon, mely végül 370 millió dollárt (más források szerint 350 milliót) fizetett a chiptervezőért. Ahogy arról a felvásárlás idejében több forrás is beszámolt, az Annapurna fejlesztéseit az AWS adatközpontok bővítéséhez vásárolta fel az Amazon, amely végül most, négy évvel a felvásárlást követően be is igazolódott.

Az AWS ARM-os nyitását vélhetően több érintett szereplő is árgus szemekkel figyeli, az okostelefonos piacot domináló architektúra ugyanis eddig rendre elbukott az adatközpontok világában. Az elmúlt években több szereplő is nagy tételben fogadott az ARM-os szerverekre (emlékezzünk a HP Moonshot projektre, vagy az AMD-Seamicro házasságra), fél évtizedes távlatban sem sikerült akár részsikereket sem elérniük a rendszereknek. A kudarc legfőbb oka az Intel kegyetlen stratégiájában keresendő, a domináns, a piacot magának tartogató gyártó roppant agresszív megelőző csapásokkal gátolta meg az ARM piacszerzését, a Xeon D családdal vagy az Atom magok szerveres implementációjával (Avoton és Centerton família) minden versenyelőnyüktől megszabadította a konkurenciát.