Huawei Mate 20 Pro
Nagyot hajrázott a kínai gyártó az ünnepek előtt - persze az árcédulát sem fogta vissza.
Nem is lehetett volna időszerűbb a Mate széria dizájnjának felrázása: a Huawei a hardver megszokott frissítése mellett őszi csúcsmodelljeinek átrajzolásával - és persze új képességeivel az okostelefon-piac idén újra elcsendesedni látszó állóvizébe csapott bele, ezzel minden bizonnyal alaposan megizzasztva a fő versenytársakat, mint az Apple és a Samsung - mindkét óriás kapott ugyanis bőven kritikát az idei év során, amiért csúcsmodelljeik mindössze inkrementális újításokat hoztak a tavalyi zászlóvivőkhöz képest, ez pedig a koreai óriásnál az eladásokban is megmutatkozott.
A Huawei most vonzó alternatívát kínál az újdonságokra éhes vásárlóknak: a Mate 20 Pro átszabott külsejére a széria eddig megszokott vonalai után sokan felkapták a fejüket - még ha a formaterv nem is hozott egyöntetűen pozitív fogadtatást. A cég ugyanis néhol érezhetően samsungosra vette a figurát: az elnyújtott kijelző oldalait meghajlította, sarkait lekerekítette, az eltűnő oldalsó kávák mellett pedig az alsó peremet is minimálisra zsugorította - a panel tetejére tekintve azonban egyértelmű a különbség, ugyanis a cég akárcsak az idei másik csúcstelefonja, a P20 Pro esetében, itt is a notch, azaz a kijelzőbevágás mellett döntött.
Az új külső legfeltűnőbb eleme azonban egyértelműen a hátoldali kamera, pontosabban kamerablokk, amely tartalmazza a telefon három kameráját és vakuját. A kis képzelőerővel indukciós sütőlapot idéző elrendezés kellemes változatosságot hoz a jellemzően függőlegesen vagy vízszintesen rendezett kamerasorok után, illetve a szimmetrikus kialakítás is sokaknak pozitív tényező lehet - az asztalra téve nem billeg a telefon. Bár a közönség egyik felét a néhol a Samsungra hajazó dizájn, a másikat meg épp a notch oszthatja meg, a legtöbben jó eséllyel egyetértenek benne, hogy idén ez a legfrissebbnek ható fősodorbeli csúcsmodell, az ünnepekhez közeledve pedig a gyártónak nagyon is kapóra jöhet hogy kilóg a tömegből.
Ujjlenyomat-szenzor, végre a kijelzőben
Ami az átrajzolt készülékházon a felsoroltakon túl szembeötlő lehet, hogy a rajzlapról láthatóan lemaradt az ujjlenyomat-olvasó. Az első blikkre hiányzó szenzort a cég azonban nem vezette ki az Apple-hez hasonlóan, helyette az AMOLED kijelző mögé költöztette. Az előlapi szenzorért így nem kell a készülék aljához nyújtózkodni, az kényelmes helyen, a panel alsó harmadánál található. A képernyő mögötti elhelyezés látszólag nem ront az azonosításon, a szenzor gyorsan, megbízhatóan dolgozik - viszont értelemszerűen nem lehet vakon kitapintani, ahogy a fizikai érzékelők esetében. Szerencsére pozíciójának hála így is kézre esik, eleinte persze megeshet hogy nem nyomjuk rá elég pontosan a regisztrált ujjat, az elhelyezés mindenesetre komfortos és gyorsan megszokható. A repertoárban persze az arcfelismerés is ott van, ez szintén gyorsan, megbízhatóan működik.
A kijelzőbevágással megtoldott (megkurtított?) OLED panel kifogástalan képet ad, a belógó notch ugyanakkor néha bosszantó lehet. Ugyan a beugró elég vékonyra sikerült, cserébe széles, nem hagy sok helyet a vele egy szintben futó értesítési sávnak - bal oldalán, így mindössze öt ikonnak jut hely, melyből kettőt kapásból elfoglalnak a mobil- és Wi-Fi hálózat piktogramjai, ha pedig a Bluetooth-t is bekapcsoljuk, netán még rezgő üzemmódba is tesszük a telefont, rögtön csak egyetlen ikonnak marad hely, így nem igazán áttekinthető hány értesítés vár még megtekintésre, míg le nem húzzuk az értesítési sávot. Ettől eltekintve a kijelzőre nem lehet panasz, izmos fényerejével erős napsütésben is gond nélkül használható - legfeljebb a hajlított szélek csillannak be időnként.
Gesztusvezérlés: érdemes kipróbálni
Az EMUI felületet egyáltalán nem cicomázta túl a gyártó, az letisztult, áttekinthető és néhány új funkciót is hoz. Ilyen a Pixeleknél és iPhone-oknál is látott gesztusvezérlés, amelyre igény szerint lecserélhetjük a klasszikus navigációs sávot. Ilyenkor a kijelző bal vagy jobb oldaláról befelé simítás veszi át a vissza gomb funkcióját, a lentről felfelé húzás helyettesíti a home gombot, és hasonló módon érhetjük el az immár vízszintesen rendezett alkalmazásváltó menüt is, ha a felfelé simítás után ujjunkat a kijelzőn hagyjuk. A koncepció elsőre elég furcsának tűnhet, ugyanakkor egy-két nap alatt megszokható, utána pedig jóval kényelmesebb a hagyományos navigációs sávnál. Ez főleg egykezes használatnál, visszalépegetésnél érezhető, amely a legtöbbeknél jó eséllyel a navigációs sávon is a legtöbbet használt funkció. Ennél ugyanis nem kell a telefon aljához nyújtózkodni, elég egy rövid mozdulatot tenni a kijelző hüvelykujjhoz közeli szélétől - bármelyik kézzel is fogjuk a telefont. Igaz a másik két funkcióért továbbra is le kell nyúlni, cserébe viszont a navigációs sáv nem foglal helyet a kijelző alján, így a panel bármilyen appon belül teljes terjedelmében kihasználható. Persze elképzelhető, hogy valakinek jobban kézre esik a jól megszokott elrendezés - amely egyébként továbbra is az alapértelmezett beállítás - ugyanakkor egy esélyt mindenképp megéri adni a gesztusvezérlésnek.
Előre telepített appokból a cégtől megszokott eresztést találjuk a telefonon, a gyártó nem esett túlzásba a külső felektől származó alkalmazásokkal, saját eszközei mellett a Booking.com és az eBay appja, valamint a Google kötelező alkalmazáscsomagja került csak fel a telefonra. A saját szoftverek zömében a megszokott alapfunkciókat fedik le, mint a Huawei naptárapp, a fájlkezelő vagy épp a jegyzetapp, de eljutott a telefonra a cégtől ismert egészségapp, illetve a Telefonkezelő néven ismert szoftver is, amely a készülék erőforrásait hivatott optimalizálni, a rég nem használt fájlok törlésével, netán RAM-felszabadítással, továbbá itt adhatók meg a blokkolt kontaktok, és az adathasználat is itt követhető. Kifejezetten hasznos az Okos vezérlő app is, amellyel a telefon infravörös LED-jén keresztül vezérelhetünk különböző háztartási eszközöket, a tévéktől a légkondicionálókig.
(S)ütős kamerablokk
A Mate 20 Pro kamerájával egyértelműen betör az élmezőnybe, és ahogy már korábban is kitértünk rá, végre az egyes szenzoroknak is változatos funkciókat oszt ki: a hagyományos kamera mellett a hátlapi trióban egy telefotó lencse és egy széles látószögű kamera is helyet kapott, utóbbi kifejezetten üdítő kiegészítés az egyébként cég csúcsmodelljéből már félig-meddig ismerős funkciókhoz képest. A kamera amellett, hogy beállításai manuálisan is szabályozhatók, természetesen megkapta a tavaly bemutatkozott, gépi tanulásra építő környezetfelismerő funkciót is, amely az adott fénykép típusának függvényében automatikusan állítja be a kamera értékeit, legyen szó tájképről, portréról, ételfotóról, a növényzet által dominált fényképről vagy épp éjszakai fotóról.
Bár sokan szeretik a kézi beállításokkal saját szájízükhöz igazítani a kamerát, a legtöbb felhasználó valószínűleg él majd az automatikus beállítások lehetőségével, például ha gyorsan kell lekapni valamit - vagy ha egyszerűen nem jártasak a kamera manuális beállításában. A Mate 20 Prónál pedig ez nem is jelent kockázatot, a telefon gyorsan és pontosan ismeri fel, éppen mit fényképezünk és ehhez igazodik, legyen szó portréról vagy akár szuperközeli fotóról. Utóbbiak szintén megérnek egy említést, a telefon akár 2,5 centiről is megtalálja a fókuszt, és kifejezetten látványos közeli képeket lő - igaz itt azért nem árt ha előnyösebbek a fényviszonyok. Azt érdemes szem előtt tartani, hogy a széles látószögű, illetve optikai zoom funkciók csak az alapértelmezett, 10 megapixeles felbontás mellett használhatók, ha az elérhető legnagyobb, 40 megapixeles értékre váltunk, a telefon kizárólag a nagy felbontású, fő kamerát használja.
A kamera AI funkciói nem merülnek ki az automata fotóbeállításban, abban egy tárgyfelismerő opciót is találunk: utóbbi legjobb tudása szerint igyekszik felismerni az elé tett objektumokat, legérdekesebb képessége pedig hogy a különböző ételeket is képes beazonosítani, amelyekhez azok saccolt tömegét, valamint kalória- és tápanyagtartalmát is kiírja - vagy legalábbis megpróbálja. A funkció még bőven gyerekcipőben jár, így míg az egyszerűbb ételekkel, mint a kenyér vagy a különböző gyümölcsök viszonylag könnyen megbirkózik, egy gyümölcssalátát például már szalámis pizzának néz. Mindenesetre ha a Huawei-nek sikerül szélesebb étlapra is hatékonyan betanítania az appot, az később rendkívül hasznos kiegészítő lehet az egészség- és fitneszalkalmazások mellé is - egyelőre inkább csak jópofa, mint valóban használható.
Tavaszi mix a 2025-ös IT pangástól az interjúk evolúciójáig Ezúttal öt IT karrierrel kapcsolatos, érdekes és aktuális témát érintettünk.
A Mate 20 Prónál a legtöbb felhasználónak nem kell majd aggódnia az üzemidő miatt sem, a telefon egy videózással, fotózással, játékkal, munkával bőven teletömött munkanapot is vidáman kibír, anélkül, hogy idegesen pillantgatnánk a töltöttséget jelző ikonra - de közepesen visszafogott használat mellett akár másfél-két nap is átvészelhető töltés nélkül. A telefonnal ráadásul nap végén még az ismerősök lemerülőfélben lévő telefonjai is kisegíthetők, legalábbis ha támogatják a vezeték nélküli töltést, ehhez elég egyszerűen a Mate 20 Pro hátoldalához tenni a készülékeket, illetve a beállítások menüben aktiválni a töltés funkciót - nem fenyeget tehát a veszély, hogy a haverok a telefonjukat a kocsmában az asztalon felejtett Mate 20 Próra téve kéretlenül megcsapolnák annak tartalékait. A telefon alján az USB-C mellől sajnos a hagyományos audio-jack eltűnt, így már ennél a modellnél is kénytelenek leszünk USB-C-s fülesre vagy átalakítóra támaszkodni, utóbbit a cég szerencsére mellékeli a készülékhez.
A végén gyorsan tépjük le a ragtapaszt: a Mate 20 Pro ajánlott végfelhasználói ára bruttó 330 ezer forint. Csillagászati összegről van szó, azzal a telefon sajnos egyik irányban sem lóg ki a csúcskategóriából, esetleg az új iPhone-ok abszurdba hajló árai mellett hathat vonzónak az árcédula. Mindenesetre a vaskos ár mellett a gyártó tényleg kitett magáért, a telefon teljesítménye, kamerája és üzemideje is kifogástalan - és bár ez ízlés dolga, sokaknak valószínűleg a formaterv sem okoz majd csalódást.