Huawei Mate 20 Pro

Nem is lehetett volna időszerűbb a Mate széria dizájnjának felrázása: a Huawei a hardver megszokott frissítése mellett őszi csúcsmodelljeinek átrajzolásával - és persze új képességeivel az okostelefon-piac idén újra elcsendesedni látszó állóvizébe csapott bele, ezzel minden bizonnyal alaposan megizzasztva a fő versenytársakat, mint az Apple és a Samsung - mindkét óriás kapott ugyanis bőven kritikát az idei év során, amiért csúcsmodelljeik mindössze inkrementális újításokat hoztak a tavalyi zászlóvivőkhöz képest, ez pedig a koreai óriásnál az eladásokban is megmutatkozott.

A Huawei most vonzó alternatívát kínál az újdonságokra éhes vásárlóknak: a Mate 20 Pro átszabott külsejére a széria eddig megszokott vonalai után sokan felkapták a fejüket - még ha a formaterv nem is hozott egyöntetűen pozitív fogadtatást. A cég ugyanis néhol érezhetően samsungosra vette a figurát: az elnyújtott kijelző oldalait meghajlította, sarkait lekerekítette, az eltűnő oldalsó kávák mellett pedig az alsó peremet is minimálisra zsugorította - a panel tetejére tekintve azonban egyértelmű a különbség, ugyanis a cég akárcsak az idei másik csúcstelefonja, a P20 Pro esetében, itt is a notch, azaz a kijelzőbevágás mellett döntött.

Az új külső legfeltűnőbb eleme azonban egyértelműen a hátoldali kamera, pontosabban kamerablokk, amely tartalmazza a telefon három kameráját és vakuját. A kis képzelőerővel indukciós sütőlapot idéző elrendezés kellemes változatosságot hoz a jellemzően függőlegesen vagy vízszintesen rendezett kamerasorok után, illetve a szimmetrikus kialakítás is sokaknak pozitív tényező lehet - az asztalra téve nem billeg a telefon. Bár a közönség egyik felét a néhol a Samsungra hajazó dizájn, a másikat meg épp a notch oszthatja meg, a legtöbben jó eséllyel egyetértenek benne, hogy idén ez a legfrissebbnek ható fősodorbeli csúcsmodell, az ünnepekhez közeledve pedig a gyártónak nagyon is kapóra jöhet hogy kilóg a tömegből.

Ujjlenyomat-szenzor, végre a kijelzőben

Ami az átrajzolt készülékházon a felsoroltakon túl szembeötlő lehet, hogy a rajzlapról láthatóan lemaradt az ujjlenyomat-olvasó. Az első blikkre hiányzó szenzort a cég azonban nem vezette ki az Apple-hez hasonlóan, helyette az AMOLED kijelző mögé költöztette. Az előlapi szenzorért így nem kell a készülék aljához nyújtózkodni, az kényelmes helyen, a panel alsó harmadánál található. A képernyő mögötti elhelyezés látszólag nem ront az azonosításon, a szenzor gyorsan, megbízhatóan dolgozik - viszont értelemszerűen nem lehet vakon kitapintani, ahogy a fizikai érzékelők esetében. Szerencsére pozíciójának hála így is kézre esik, eleinte persze megeshet hogy nem nyomjuk rá elég pontosan a regisztrált ujjat, az elhelyezés mindenesetre komfortos és gyorsan megszokható. A repertoárban persze az arcfelismerés is ott van, ez szintén gyorsan, megbízhatóan működik.

A kijelzőbevágással megtoldott (megkurtított?) OLED panel kifogástalan képet ad, a belógó notch ugyanakkor néha bosszantó lehet. Ugyan a beugró elég vékonyra sikerült, cserébe széles, nem hagy sok helyet a vele egy szintben futó értesítési sávnak - bal oldalán, így mindössze öt ikonnak jut hely, melyből kettőt kapásból elfoglalnak a mobil- és Wi-Fi hálózat piktogramjai, ha pedig a Bluetooth-t is bekapcsoljuk, netán még rezgő üzemmódba is tesszük a telefont, rögtön csak egyetlen ikonnak marad hely, így nem igazán áttekinthető hány értesítés vár még megtekintésre, míg le nem húzzuk az értesítési sávot. Ettől eltekintve a kijelzőre nem lehet panasz, izmos fényerejével erős napsütésben is gond nélkül használható - legfeljebb a hajlított szélek csillannak be időnként.

A Mate 20 szériában debütáló Kirin 980 chip tisztes teljesítménye is gond nélkül hozza a várakozásokat, az Android 9.0 rendszer és a fölötte futó, ugyancsak 9.0-s verziószámú EMUI felület is olajozottan fut a telefonon, a bőkezű RAM-kiosztásnak hála akár 6-7 app között folyamatosan váltogatva is. Az alkalmazások közötti váltást egyébként már a új Androiddal debütált, vízszintesen rendezett multitasking felületen végezhetjük, amelyet megnyitva nem is az aktuális app, hanem rögtön az előtte legutóbb használt alkalmazás kerül fókuszba. Ez elsőre meglepő lehet, azonban gyorsan megszokható és a váltogatást is kényelmesebbé teszi. Külön jó pont, hogy a telefon megkapta az Android Enterprise Recommended plecsnit is, azaz legalább három évig biztosan jönnek rá a biztonsági frissítések, (maximum 90 nap késéssel) és egy Android főverzió-frissítés is garantált.

Gesztusvezérlés: érdemes kipróbálni

Az EMUI felületet egyáltalán nem cicomázta túl a gyártó, az letisztult, áttekinthető és néhány új funkciót is hoz. Ilyen a Pixeleknél és iPhone-oknál is látott gesztusvezérlés, amelyre igény szerint lecserélhetjük a klasszikus navigációs sávot. Ilyenkor a kijelző bal vagy jobb oldaláról befelé simítás veszi át a vissza gomb funkcióját, a lentről felfelé húzás helyettesíti a home gombot, és hasonló módon érhetjük el az immár vízszintesen rendezett alkalmazásváltó menüt is, ha a felfelé simítás után ujjunkat a kijelzőn hagyjuk. A koncepció elsőre elég furcsának tűnhet, ugyanakkor egy-két nap alatt megszokható, utána pedig jóval kényelmesebb a hagyományos navigációs sávnál. Ez főleg egykezes használatnál, visszalépegetésnél érezhető, amely a legtöbbeknél jó eséllyel a navigációs sávon is a legtöbbet használt funkció. Ennél ugyanis nem kell a telefon aljához nyújtózkodni, elég egy rövid mozdulatot tenni a kijelző hüvelykujjhoz közeli szélétől - bármelyik kézzel is fogjuk a telefont. Igaz a másik két funkcióért továbbra is le kell nyúlni, cserébe viszont a navigációs sáv nem foglal helyet a kijelző alján, így a panel bármilyen appon belül teljes terjedelmében kihasználható. Persze elképzelhető, hogy valakinek jobban kézre esik a jól megszokott elrendezés - amely egyébként továbbra is az alapértelmezett beállítás - ugyanakkor egy esélyt mindenképp megéri adni a gesztusvezérlésnek.

Előre telepített appokból a cégtől megszokott eresztést találjuk a telefonon, a gyártó nem esett túlzásba a külső felektől származó alkalmazásokkal, saját eszközei mellett a Booking.com és az eBay appja, valamint a Google kötelező alkalmazáscsomagja került csak fel a telefonra. A saját szoftverek zömében a megszokott alapfunkciókat fedik le, mint a Huawei naptárapp, a fájlkezelő vagy épp a jegyzetapp, de eljutott a telefonra a cégtől ismert egészségapp, illetve a Telefonkezelő néven ismert szoftver is, amely a készülék erőforrásait hivatott optimalizálni, a rég nem használt fájlok törlésével, netán RAM-felszabadítással, továbbá itt adhatók meg a blokkolt kontaktok, és az adathasználat is itt követhető. Kifejezetten hasznos az Okos vezérlő app is, amellyel a telefon infravörös LED-jén keresztül vezérelhetünk különböző háztartási eszközöket, a tévéktől a légkondicionálókig.

(S)ütős kamerablokk

A Mate 20 Pro kamerájával egyértelműen betör az élmezőnybe, és ahogy már korábban is kitértünk rá, végre az egyes szenzoroknak is változatos funkciókat oszt ki: a hagyományos kamera mellett a hátlapi trióban egy telefotó lencse és egy széles látószögű kamera is helyet kapott, utóbbi kifejezetten üdítő kiegészítés az egyébként cég csúcsmodelljéből már félig-meddig ismerős funkciókhoz képest. A kamera amellett, hogy beállításai manuálisan is szabályozhatók, természetesen megkapta a tavaly bemutatkozott, gépi tanulásra építő környezetfelismerő funkciót is, amely az adott fénykép típusának függvényében automatikusan állítja be a kamera értékeit, legyen szó tájképről, portréról, ételfotóról, a növényzet által dominált fényképről vagy épp éjszakai fotóról.

Bár sokan szeretik a kézi beállításokkal saját szájízükhöz igazítani a kamerát, a legtöbb felhasználó valószínűleg él majd az automatikus beállítások lehetőségével, például ha gyorsan kell lekapni valamit - vagy ha egyszerűen nem jártasak a kamera manuális beállításában. A Mate 20 Prónál pedig ez nem is jelent kockázatot, a telefon gyorsan és pontosan ismeri fel, éppen mit fényképezünk és ehhez igazodik, legyen szó portréról vagy akár szuperközeli fotóról. Utóbbiak szintén megérnek egy említést, a telefon akár 2,5 centiről is megtalálja a fókuszt, és kifejezetten látványos közeli képeket lő - igaz itt azért nem árt ha előnyösebbek a fényviszonyok. Azt érdemes szem előtt tartani, hogy a széles látószögű, illetve optikai zoom funkciók csak az alapértelmezett, 10 megapixeles felbontás mellett használhatók, ha az elérhető legnagyobb, 40 megapixeles értékre váltunk, a telefon kizárólag a nagy felbontású, fő kamerát használja.

A kamera AI funkciói nem merülnek ki az automata fotóbeállításban, abban egy tárgyfelismerő opciót is találunk: utóbbi legjobb tudása szerint igyekszik felismerni az elé tett objektumokat, legérdekesebb képessége pedig hogy a különböző ételeket is képes beazonosítani, amelyekhez azok saccolt tömegét, valamint kalória- és tápanyagtartalmát is kiírja - vagy legalábbis megpróbálja. A funkció még bőven gyerekcipőben jár, így míg az egyszerűbb ételekkel, mint a kenyér vagy a különböző gyümölcsök viszonylag könnyen megbirkózik, egy gyümölcssalátát például már szalámis pizzának néz. Mindenesetre ha a Huawei-nek sikerül szélesebb étlapra is hatékonyan betanítania az appot, az később rendkívül hasznos kiegészítő lehet az egészség- és fitneszalkalmazások mellé is - egyelőre inkább csak jópofa, mint valóban használható.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A Mate 20 Prónál a legtöbb felhasználónak nem kell majd aggódnia az üzemidő miatt sem, a telefon egy videózással, fotózással, játékkal, munkával bőven teletömött munkanapot is vidáman kibír, anélkül, hogy idegesen pillantgatnánk a töltöttséget jelző ikonra - de közepesen visszafogott használat mellett akár másfél-két nap is átvészelhető töltés nélkül. A telefonnal ráadásul nap végén még az ismerősök lemerülőfélben lévő telefonjai is kisegíthetők, legalábbis ha támogatják a vezeték nélküli töltést, ehhez elég egyszerűen a Mate 20 Pro hátoldalához tenni a készülékeket, illetve a beállítások menüben aktiválni a töltés funkciót - nem fenyeget tehát a veszély, hogy a haverok a telefonjukat a kocsmában az asztalon felejtett Mate 20 Próra téve kéretlenül megcsapolnák annak tartalékait. A telefon alján az USB-C mellől sajnos a hagyományos audio-jack eltűnt, így már ennél a modellnél is kénytelenek leszünk USB-C-s fülesre vagy átalakítóra támaszkodni, utóbbit a cég szerencsére mellékeli a készülékhez.

A végén gyorsan tépjük le a ragtapaszt: a Mate 20 Pro ajánlott végfelhasználói ára bruttó 330 ezer forint. Csillagászati összegről van szó, azzal a telefon sajnos egyik irányban sem lóg ki a csúcskategóriából, esetleg az új iPhone-ok abszurdba hajló árai mellett hathat vonzónak az árcédula. Mindenesetre a vaskos ár mellett a gyártó tényleg kitett magáért, a telefon teljesítménye, kamerája és üzemideje is kifogástalan - és bár ez ízlés dolga, sokaknak valószínűleg a formaterv sem okoz majd csalódást.