Kipróbáltuk: Nokia 7 Plus

Az okostelefon-gyártók az elmúlt néhány évben bebizonyították, hogy sok pénzért lehet jó telefont csinálni, nagyon sok pénzért pedig lehet nagyon jót is. Noha erről évről évre bizonyosságot nyerünk, a legtöbbeket valamiért mégis inkább az a kérdés mozgatja, lehet-e kevesebb pénzért is jó telefont gyártani? Erre már kevésbé egyhangú a válasz a piacon, időről időre feltűnik egy-egy üstökös a horizonton, mint a legendás Nexus 5 és az eget évente kétszer is átszelő OnePlus készülékek, de azt sajnos nem lehet mondani, hogy a verseny túlzottan a "legkevesebbért legtöbbet" irányába tolódna el. A kelleténél jobban elhanyagolt mezőnyben mindenesetre idén is bukkantak fel új versenyzők, amelyek az ár-érték arány trófeáért indultak hadba, akik közül a Nokia kifejezetten kellemes meglepetést tudott okozni.

A Nokia nevével fémjelzett, a HMD Global által tervezett és a Foxconn gyártósorairól legördülő készülékek 7 Plus modelljéről van szó, amely már a külcsínt tekintve is határozottan vonzóra sikerült - annak dacára, hogy nem próbálja magát mindenáron behazudni a "nagyok közé". A 18:9-es kijelző itt is adott, lekerekített sarkokkal ahogy az dívik, az oldalak, alsó-felső kávák azonban nincsenek olyan szinten leborotválva az telefonról, mint a csúcskategória izomkolosszusainál. Helyette van unibody alumíniumház, amelynek hátoldala egyébként matt felületével szinte műanyagnak hat - mielőtt utóbbitól valaki nagyon megijedne, annak matt, már-már gumis tapintású felülete az üveg hátlapoknál nem csak számottevően stabilabb és kellemesebb fogást ad, de az ujjlenyomatokat is nagyságrendekkel kevésbé gyűjti. Az ipari formaterv elegáns, visszafogott, jól illusztrálja, hogy az európai ízlés mit jelent a távol-keletivel szemben.

Az egyébként egészen méretes, 6 hüvelykes telefon oldalsó éleinek letörése is jó húzás volt a dizájncsapattól, az kis túlzással "agresszív", de mindenképp egyedi külsőt kölcsönöz a telefonnak. A függőlegesen elhelyezett kamerapáros, illetve az alatta található ujjlenyomat-olvasó a hátlap közepére került, ez különösebben nem borzolja majd a kedélyeket, a hátlap alsó harmadában, a Nokia logó alá pillantva felfedezhető Android One felirat viszont annál inkább.

A készülék ugyanis bekerült a Google-től megismert programba, amely a Nexusokat eredményező partneri kapcsolatokat és a Google Play Edition telefonokat váltotta pár éve. Az Android One a kezdetben az alsó-közép kategóriát célozta, ma már sokkal feljebb is céloz, a lényeg, hogy megkapjuk az "echte" Google-féle Android élményt szoftverben, a gyártó a hardverről (és persze az értékesítésről meg a szervízhálózatról) gondoskodik.

A fentieknek megfelelően Google-ből a készüléken nincs is hiány, a felhasználói felület ízig-vérig Google-élményt ad, a Pixel készülékekből megismert alkalmazásindító felülettel, illetve természetesen Android 8.1-gyel a fedélzeten. A biztonsági frissítés is naprakész, a Nokia 7 Plus július eleji kipróbálásakor azon júniusi frissítés futott. Miután a gyártói sallangok erről a modellről ki vannak tiltva, bloatware-t egyáltalán nem találunk az eszközön, csak a Google által jóváhagyott, alapvető appokat.

Noha az Android One program többek között a visszafogottabb készülékteljesítményt hivatott kompenzálni, a Nokia 7 Plusnak ezen a területen olyan nagyon sok szégyenkeznivalója nincsen, a motorházteteje alatt dologzó Snapragon 660 ugyanis villámgyorsan teszi a dolgát, a telefon sehol nem döccen meg vagy gondolkozik többet a kelleténél.

Kompromisszumok nélkül persze nincs középkategória, és a Nokia-HMD készülékének is bele kellett mennie néhány többé-kevésbé fájdalmas alkuba. Az egyik ilyen a kijelző, amelynél bár a felbontásra és a divatos képarányra nem lehet panasz, az IPS panel fényerejére már annál inkább, az erős napfényben elég nehezen olvasható, az ember szíve szerint még egy jó ujjnyit feljebb húzna a fényerőcsúszkán - már ha lenne még hova. A panel automatikus szabályozás mellett sem tartogat rejtett tartalékokat, szóval nyáron néha meggyűlhet vele az ember baja.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A másik ludas szokás szerint a kamera, akárcsak az idei középkategória másik erős versenyzője, a Samsung Galaxy A8 esetében. A hátlapon figyelő páros felállás egyike hagyományos, míg a másik "telefotó", vagyis kisebb látószögű lencse. A duó nappali, nem túl gyenge fényviszonyok között szépen dolgozik, noha erős napfényben azért itt-ott hajlamos a kép a kiégésre - éjszaka viszont sajnos már számottevően gyengébb a teljesítmény, részleteket még közepesen bőkezű háttérfény mellett sem igazán rajzol ki a kamera. Kis erőfeszítéssel persze megoldhatók este is a vállalható képek a telefonnal, az élvonalbeli készülékekhez képest azonban hatalmasak a különbségek - persze itt nem is elvárás a csúcsteljesítmény, mindenesetre érdemes észben tartani, hogy este nem elég lendületből elkattintatni egy fotót az eszközzel, ha egy mód van rá érdemes az éppen elérhető legjobb fényviszonyokat megkeresni.

A telefon szerencsére az akkus üzemidővel azért igyekszik kárpótolni a hiányosságokat - ehhez persze az aránylag gyenge fényerő akár hozzá is járulhat - egy izmosabb munkanapon is gond nélkül végigkíséri az embert és este sem kell feltétlenül töltőre dugni, akár a másnap java részét is kihúzza.

A Nokia 7 Plus összességében egy kifejezetten kellemes készülék, amely remek, sok tekintetben a csúcsmodellekkel is versenybe szálló felhasználói élményt nyújt, azok árának kevesebb mint feléért - a készülék ára ugyanis a hazai viszonteladóknál bruttó 120-130 ezer forint környékén alakul. Ezért az összegért ma már elkerülhetetlenek a kompromisszumok, a kissé erőtlen kijelző ugyanakkor még bocsánatos bűnnek könyvelhető el, ha pedig valaki tud élni kissé visszafogottabb kamerás teljesítmény mellett is, a készülék ideális választás lehet számára - a vanilla Android felület és a rendszeres frissítések pedig csak ráadás.