Küszöbön az Apple-Intel szakítás

Belátható időn belül érkezhetnek az első, Apple processzorral szerelt Mac gépek - állítja az Apple-specialista újságírók között hiteles és jó összeköttetésekkel rendelkező Mark Gurman. A forrása szerint legfeljebb két évet kell várni a Kalamata kódnév alatt futó projekt első kézzel fogható eredményeire, amelynek lényege, hogy az Inteltől megszabadulva már PC-ikbe is házon belül tervezett központi egységeket pakolnak a cupertinóiak. Ezzel a cég a notebookjainak és asztali számítógépeinek fejlesztését is (szinte) teljesen saját kezébe veheti, amely nagyobb mozgásteret (differenciálhatóságot), nem utolsó sorban pedig vastagabb profitot hozhat a konyhára. Ezzel szemben a szenvedő alany Intel bevételének egy szabad szemmel jól látható szeletétől eshet el, ám talán ennél is aggasztóbb lehet, hogy az Apple lépése lökést adhat az ARM mindeddig erőtlennek bizonyult PC-s előretörésének.

Gurman információ szerint az első Apple processzorral szerelt első Mac gépek 2020 elején, azaz nagyjából két év múlva futhatnak be, a projekt ugyanis még korai fázisában jár. Az újságíró szerint a Kalamata elsősorban nem az Intel leváltásáról szól, a legfőbb cél a három nagy platform, vagyis az iPhone és iPad, illetve a Mac konvergenciája, amelynek egyik lépcsője a közös, ARM utasításarchitektúra. Ennek lehet előszele az anno ugyancsak Gurman által megszellőztetett Project Marzipan, amivel az iOS és macOS közös fejlesztői platformot kap, amely a két operációs rendszer következő nagy kiadásával futhat be.

Modern SOC, kiberhírszerzés és fenntartható IT védelem (x) Gyere el meetupunkra november 18-án, ahol valós használati eseteken keresztül mutatjuk be az IT-biztonság legújabb trendjeit.

A Marzipannal az iOS-es fejlesztőknek szeretné elérhetőbbé tenni az asztali operációs rendszert. Ugyanis míg a mobilos platformra hihetetlen számú fejlesztő készít jobbnál jobb alkalmazásokat, az így megszerzett tudása csak nagyon nehezen vihető át az asztali rendszer világába. Ugyan sok minden (például az Objective-C és a Swift nyelv) hasonló a két platform között és API-k szintjén is sokat örökölt az iOS a macOS-től, az egyszeri mobilfejlesztő számára az asztali platform gyakorlatilag idegen.

Gurman értesülései szerint "a szoftverfejlesztők egyetlen alkalmazást tudnak majd fejleszteni, amely működik érintőképernyőn is, illetve egérrel-billentyűzettel, attól függően, hogy éppen egy iPhone-on, iPaden vagy Macen fut". Ez jelentős változás lenne a jelenlegi helyzethez képest, amelyben két különböző alkalmazást kell írni iOS-re illetve macOS-re és azt jelentené, hogy az iOS-es API-k elérhetőek lesznek az asztali operációs rendszeren is, a fejlesztőnek "csak" arra kell figyelnie, hogy a desktopos-notebookos beviteli eszközökkel is jól kezelhető maradjon a felület. Pletykák szerint a projekt a célegyenesben van, amely hamarosan, akár már a júniusi WWDC-n bemutatkozhat fejlesztői előnézet formájában.

Erőltetett menet

A legfrissebb hírek fényében az sem lenne meglepő, ha ezzel párhuzamosan az inteles szakítást is bejelentené az Apple. A lépés ugyanis évek óta a levegőben lóg, az Apple az elmúlt pár évben látványosan ráfeküdt a CPU-tervezésre. Ennek első szembetűnő jele a bő kettő és fél éve piacra került (és azóta is piacon lévő) A9 volt, amely a korábbi generációkhoz képest is kiugróan teljesített, a pár watt fogyasztású okostelefonos chip azonos órajelen felvetette a versenyt az asztali Core 2 Duókkal. A lendület pedig azóta sem hagyott alább, hisz az iPhone 7-tel bemutatott A10 Fusion erre 40 százalékot pakolt, amelynek 25 százaléka magasabb órajelből, a maradék körülbelül 15 százalék pedig mikroarchitektúrális módosításokból eredt.

Ezzel párhuzamosan az Apple a sokmagos kialakítás felé is megindult, a szóban forgó A10 a hatékonyság jegyében bevetette saját, az Intel termékeiből továbbra is hiányzó "big.LITTLE" koncepciót. Ez elsősorban mikroarchitektúra-skálázás problémájára kínál gyógyírt, ugyanis a sebességre kihegyezett, erős magok relatíve sokat fogyasztanak, ami lefelé csak korlátozottan skálázódik, már alapjáraton is jó étvágyúak. Hiába húzza le a rendszer a mag órajelét és feszültségét, a fogyasztás jelentős része megmarad, így részterheléshez jobb egyszerűbb, lassabb, alacsony fogyasztásra optimalizált magokat használni. (Történetesen lenne is ilyen az Intel istállójában, az Atom magok pont bevethetőek lennének erre a célra.)

A koncepciót az alig egy hónapja bemutatott A11 Bionic tovább finomította, a legfrissebb dizájn ugyanis a CPU magok számát tekintve már 2+4 egységet számlál. A két nagy (Monsoon), számítási teljesítményre kihegyezett mag 25, a négy kicsi, hatékonyságra fókuszáló (Mistral) egység pedig 70 százalékkal előzi meg az A10 hasonló kaliberű egységeit. Ugyancsak újítás, hogy szükség szerint a 2+4 mag már akár egyszerre is munkára fogható, az Apple szerint pedig ebben az esetben az A11 Bionic 70 százalékkal múlhatja felül elődjét.

A CPU magok rohamléptékű fejlesztéséhez hasonlóan fontos, hogy az utóbb említett A11 Bionic chippel a GPU tervezését is saját kezébe vette az Apple, a grafikus egységet ugyanis saját tervezésűnek titulálja a cég. Az Apple és korábbi partnere, az Imagination közötti viszály alapján egyelőre nem tudni, hogy ez pontosan mennyire állja meg a helyét, azonban a vásárlók szempontjából ennél fontosabb, hogy teljesítménycentrikus beállítások mellett 30 százalékkal nőtt a megjelenítési tempó, miközben az A10 teljesítményét az előd grafikus egységének szintjét annak fogyasztása feléből képes megugrani az A11, tehát a hatékonyság óriásit nőtt.

Eső után köpönyeg?

Mindez azért is fontos, mert a Mac gépek processzorait tervező és gyártó Intel az elmúlt pár évben szinte teljesen megtorpant GPU-jának fejlesztésével. Az Ivy Bridge és Haswell processzorok környékén látott komoly lendületnek mára nyoma sincs. Pletykák szerint a látványos jelenség mögött a vállalatot 2013 májusa óta irányító Brian Krzanich áll, aki állítólag saját kezűleg vonta el a GPU-k fejlesztéséről az erőforrásokat. Öt évvel később, azaz ma már egyértelműen látszik, hogy a lépés komoly hiba volt. Ezt az Intel novemberi bejelentése tökéletesen alátámasztja, a cég ugyanis 180 fokos fordulatot véve már egy teljesen új GPU család fejlesztésén dolgozik, a grafikus egységek különféle erőforrásait jellemzően széles körben kamatoztató Apple-t ugyanakkor ez már vélhetően nem vigasztalja.

Ám nem a gyenge GPU lehet az Apple elégedetlenségén egyetlen forrása, az Intel ugyanis CPU terén sem erőltette meg magát az elmúlt években, a Skylake mikroarchitektúrát lassan három(!) éve nem cserélte le a gyártó. Helyette inkább ott fókuszálta fejlesztési erőforrásait, ahonnan épp a legnagyobb fenyegetést észlelte: az okostelefonos és tabletes chipekre, illetve a különleges adatközponti technológiákra (FPGA-któl a hálózati chipekig). Ebben a hagyományos PC-s és szerveres chipek minimális fejlesztési prioritást kaptak, az Intel konkurencia híján meglehetősen visszafogott tempót diktált, amely téli álomból csak mostanában kezdett felkelni az AMD ébresztőjének hatására.

Független mérések szerint CPU magjaival az Intel nagyjából 35-40 százalékos IPC (egy órajelciklus alatt elvégzett műveletek száma) növekedést ért el az elmúlt 8-9 év során, amely nagyjából megfelel az Apple 2 év alatt produkált fejlődésének. A különbség még annak tükrében is beszédes, hogy a két fejlesztés különböző szegmenseket céloz. Az Apple-nek ugyanis gyakorlatilag nincs konkurenciája az okostelefonos/tabletes processzorpiacon, az iPhone és iPad alaplapokra borítékolhatóan akkor is a saját fejlesztésű chip kerülne, ha a Samsung épp utcahossznyi előnyben lenne Exynos sorozatával.

Az Intel meglehetősen visszafogott fejlesztései ugyanakkor még mindig csak az Apple motivációjának egy részét teheti ki. A saját tervezésű processzoroknak hála ugyanis a ráutaltság is megszűnne. Jelen esetben a Macek útitervét minden esetben az Inteléhez kell igazítani, amely vélhetően már böki a fő komponensek tekintetében egyre inkább saját lábra álló, lassan, de biztosan vertikálisan integrálódó Apple csőrét. Ezt kihasználva a cupertinóiak rugalmasabban, gyorsabban reagálhatnának a piac mindenkori igényeire. A saját tervezésű processzornak további hozadéka lehet, hogy azzal optimális esetben akár felül is múlható az Intel teljesítménye, amely egy újabb érvet jelenthetne a Macek mellett.

Mostanra ugyanis sok esetben a macOS jelenti a Macek melletti a legfőbb indokot, az alatta húzódó vasat, vagyis az Intel platformját szinte bármelyik más gyártótól meg lehet vásárolni hasonló, esetenként már akár jobb minőségű körítéssel. Az Apple saját fejlesztésű PC-s processzoraival az alapvető hardveres hasonlóság (és a Hackintosh is) megszűnne, amennyiben pedig a cég a notebookjaihoz és asztali számítógépeihez tervezett központi egységei is kiemelkedőek lennének, az egy újabb erős érvet jelentene a Macek mellett.

Végül, de nem utolsó sorban a notebookok sok esetben legköltségesebb elemét jelentő processzorért többé nem kellene külső beszállítónak, jelen esetben az Intelnek fizetni, hisz amennyiben a tervezés házon belül történik, úgy esetlegesen csak bizonyos licencdíjakat, illetve a chip legyártásának költségeit szükséges kifizetni. Mark Gurman szerint a PC-gyártók rangsorán negyedik helyen álló Apple elvesztése már egy szabad szemmel is jól látható, éves szinten körülbelül 5 százalékos azonnali bevételkiesést eredményezne az Intel mérlegében, profit tekintetében pedig még ennél is nagyobb léket ütne az Apple lépése.

A nagyjából 3 milliárd dolláros forgalomkiesést még le tudná nyelni az Intel, az esetleges hosszabb távú hozadék azonban ennél komolyabban fenyegetheti a processzorgyártót. Az ARM-alapú központi egységek ugyanis mindeddig képtelenek voltak megvetni lábukat a PC-piacon, és bár a Qualcomm és a Microsoft legújabb közös próbálkozása felvillantott pár reménysugárt, a megváltást jó eséllyel nem ez fogja elhozni. Amennyiben viszont az Apple mintegy példát statuálva képes lesz valami meghökkentőt alkotni a régóta komolyabb izgalmaktól mentes piacon, az mintegy lavinát indítva többi gyártót is válaszlépésre késztethet. Ezt továbbgondolva az sem zárható ki, hogy a HP, a Lenovo, vagy később akár a Dell is saját, ARM-alapú processzor fejlesztésébe kezd - akár egyedül, akár egy, a processzorgyártásban már jártasabb partner segítségével, mint a Qualcomm, a Huawei, a Samsung, vagy akár az AMD.

Mi jön most?

Gurman leszögezi, hogy a Kalamatával kapcsolatos tervek még nem véglegesek, így a fejlesztés csúszhat is - illetve nincs kizárva a törlés sem, nyilván. A kötelező óvatoskodás ellenére ugyanakkor nem valószínű, hogy a számos indokkal szembemenve visszatáncolna az Apple. Ennek fényében érdemes lesz nyomon követni az idei WWDC-t, ahol tizenhárom évvel az azóta egyaránt elhunyt Steve Jobs és Paul Otellini emlékezetes előadását követően ismét porondra kerülhet az architektúraváltás témája.

A folyamat ugyanis nem csak az Apple, de a fejlesztők szemszögéből is extra erőfeszítéseket igényel majd. A processzor megtervezése, illetve az operációs rendszer átportolása mellett ugyanis az alkalmazásokat is újra kell fordítani, illetve optimalizálni. A cupertinói vállalatnak és partnereinek ugyanakkor van gyakorlatuk ebben, hisz 1994 és 1996 között a Motorola processzorait IBM Powerekre, bő tíz évvel később pedig a lényegesen jobb hatékonyságra hivatkozva utóbbit cserélte Intelekre az Apple.