iPhone 6s-ről iPhone X-re – érdemes váltani?

Az Apple szeptemberben mutatta be jubileumi, jelentősen frissített formatervvel és kijelzővel felvértezett okostelefonját, az iPhone X-et. A készülék ugyanakkor nem csak helyenként merész fejlesztéseivel hívta fel magára a figyelmet. A cupertinói cég ugyanis korábban nem látott magasságba lőtte fel az évfordulós termék árcéduláját, amelynél feljebb már jóformán csak ritka nemesfémekkel és drágakövekkel díszített sznobmobilokat találhatunk. Ez a húzás még jó néhány oszlopos Jézusfon-hívőnél is kicsapta a biztosítékot, a pénzügyi eredmények alapján viszont egyelőre úgy fest, az Apple-nek bejött a stratégia: nagyjából 800 dolláros átlagos eladási ár és három hónap alatt 61,5 milliárd dolláros forgalom csak iPhone-okból.

Az iPhone X küldetése azonban nem csak az új árkategória szintjének kitaposásáról szól. Az Apple 2014 óta ugyanis jóformán csak az iPhone 6-tal bemutatott ipari formatervet finomította (az iPhone 8-at is ideszámítva) tovább kisebb-nagyobb (inkább kisebb), az androidos ökoszisztémában már jellemzően egy ideje megtalálható fejlesztésekkel. A jubileumi tízes iPhone-nak tehát már valami átütőbbet kellett letennie az asztalra, amivel nem csak a mostanra támogatást vesztett régi készülékek, hanem a két éve vásárolt iPhone 6s, vagy akár az iPhone 7 tulajdonosait is meg lehet győzni a váltásról. Ezt szem előtt tartva közvetlenül az iPhone 6s-sel vetettük össze az Apple aktuális csúcstelefonját, az objektív és szubjektív nézőpontokat elválasztó vékony határon egyensúlyozva pedig arra próbáltunk választ találni, hogy az iPhone X-ért cserébe érdemes-e akár százezreket is ráfizetni korábbi készülékünkre.

iPhone 6s-ről iPhone X-re

A 2015 szeptemberében, illetve a tavaly november elején megjelent készülékekhez (és az iPhone 8-hoz is) képest már első ránézésre szemet szúrnak a különbségek. Az iPhone X-nél ugyanis jelentős dizájnváltást hajtott végre az Apple, bár a készülékház lekerekített, lapos szappanra hajazó, kissé megosztó formaterve megmaradt. A rozsdamentes polírozott acél keretet leszámítva a készülék többi része üveg, ami miatt az iPhone X pár órányi fogdosás után rendkívül csúszóssá válhat, védőtokot használni vagy törlőkendővel felszerelkezni szinte kötelező. Az igazán kirívó azonban nem ez, hanem előlapot ért változások, a panel ugyanis annak több, mint 80 százalékát lefedi. Csupán a néhány milliméter széles kávának, illetve a hangszórónak és kameráknak, valamint az ezeket körülvevő egyéb szenzoroknak szorított egy talpalatnyi helyet a tervezőcsapat.

Ahhoz, hogy lássuk ennek előnyeit, érdemes egy pillantást vetni a készülék méreteire. Az iPhone X 143,6 milliméter magas és 70,9 milliméter széles, (illetve 7,7 milliméter mély), amelyek közé egy 5,8 hüvelykes (150 mm) képátlójú kijelzőt sikerült bepréselni. Ezzel szemben az iPhone 6s 148,3 milliméter magas és 67,1 milliméter széles, (valamint 7,1 milliméter mély) az X értékénél mindössze csupán 2,3 százalékkal kisebb területre viszont csak egy 4,7 hüvelykes (120 mm), tehát egy átlóban 20 százalékkal kisebb panel fért be.

^{16:9-es videó lejátszása megvágással és anélkül}

A két készülék esetében viszont ennél némileg bonyolultabb az összevetés, köszönhetően az eltérő képarányoknak. Míg az iPhone 6s-ben egy szabványos, 16:9-es (vagy 1.78:1) panel dolgozik, addig az iPhone X-be egy meglehetősen keskeny, 19,5:9-es (vagy 2.17:1) kijelzőt tervezett az Apple. A használható képernyőterületet az Apple nem közölte, a számításokat pedig az egyedi képarány mellett az ugyancsak rendhagyó panelforma, vagyis a feljebb már említett kivágás is nehezíti. A phoneArena.com igyekezett utóbbit is számításba venni, az oldal kalkulációi alapján így az iPhone X-hez képest az iPhone 6s 15,7 százalékkal kisebb képetnyőterületet kínál.

Ez kifejezetten kevésnek hangzik, pláne annak fényében, hogy ránézésre inkább kétszer ennyinek becsülnénk fel a különbséget. A 6s-hez képest tehát határozottan nagyobbnak hat az X kijelzője, amely apró optikai csalódásban minden bizonnyal döntő szerepet játszik a rendkívül vékonyra szabott káva. A két készülék kijelzőfelbontásában lényegesen nagyobb a különbség, míg a 6s-ben egy kvázi HD felbontású (1334×750; 326 ppi) panel van, addig az X-ben 2436×1125 pixeles (458 ppi) a kijelző, amely az iPhone-ok történetében először LCD helyett OLED típusú. A magas pixelsűrűséghez azért hozzátartozik, hogy a telefon a Samsung PenTile szubpixel-elrendezését használja, így az effektív felbontás ennél jóval alacsonyabb, de pixelességet, szabad szemmel kivehető képelemeket nem látni rajta.

A Super Retina fantázianévre keresztelt kijelző a 6s-ben található komponenshez képest láthatóan magasabb maximális fényerőre képes, színei élénkek, a feketéje pedig egyszerűen más dimenziót képvisel a korábbi LCD-hez képest. Erre szüksége is van a grafikus felületnek, ezt kihasználva ugyanis könnyen függöny mögé tolható a kijelző fenti részében található kivágás, amely fekete alapon egyáltalán nem vehető észre.

Egyébként a kivágás meglepően könnyen szokható, pár óra használatot követően már szinte fel sem tűnik. Az Apple jól oldotta meg a felső sarkok kihasználását, ahol az óra és a különféle állapotjelző ikonok kaptak helyet, amelyek mögé igény szerint akár az alkalmazások is bekúszhatnak. Ezt többek között a Google Maps is kihasználja már, az összhatás pedig kifejezetten jó. Sajnos ellenpélda is akad. Több olyan alkalmazást találtunk, amely alul és felül vastag fekete csíkokat hagyva nem tölti ki az iPhone X kijelzőjét, ezeket a fejlesztők még nem optimalizáltak az új kijelzőhöz. Az Apple a vélhetően vártnál lassabb adaptáció miatt egy szigorítást vezet be: az App Store-ba áprilistól felkerülők szoftvereknek az iOS 11 SDK-ra épülve kötelezően ki kell használniuk a csúcszkészülék egyedi kijelzőjét.

Említésre érdemes még az iPadektől átvett True Tone technológia, amellyel a környezeti fény hőmérsékletéhez igazodik a kijelzőpanel értéke, elkerülve az esetlegesen zavaró különbségeket. Tapasztalatunk szerint ez eleinte zavaró lehet, esetünkben jellemzően erősen lefelé, tehát inkább melegebb irányba tolta el a színhőmérsékletet a vezérlés. A funkció természetesen akár ki is kapcsolható, amennyiben valaki nem tudná megszokni a változó értéket. Az Apple által beépített Samsung OLED kijelző számunkra csupán egyetlen, szemmel is érzékelhető tulajdonságában tűnt visszalépésnek, ez pedig az utánhúzás. Ez könnyen kiszúrható, ha egy karakterekkel megrakott oldalon normál tempóban scrollozunk, ám a zavaró szintet még nem éri el a jelenség.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Összességében a kijelző így is tetemes ugrást jelent a 6s-hez képest, ami a a felhasználói élményben tekintve már önmagában rengeteget nyom a latba. Az iPhone X után szinte időutazásnak hatott ránézni a 2015-ös modell előlapjára. Mindezért cserébe viszont kompromisszumot kötött az Apple, amely olykor visszalépést eredményez a korábbi modellekhez képest.

Egyikkel ad, másikkal elvesz

A kijelző térhódításának következménye, hogy bő 10 év után teljesen eltűnt az iPhone-ok anyajegyének is tekinthető home gomb. Ennek helyét különféle gesztusokkal igyekezett pótolni az Apple, a készülék feloldását, tehát a korábbi gombnyomását például a többi modellnél a control center előhívásához használt felfelé húzással lehet elérni, a háttérben "futó" alkalmazások előhívásához hasonlóan. Örömhír, hogy előbbi határozottan jól működik, így könnyen, gyorsan szokható, szemben a vezérlőpulttal.

Az X-nél ugyanis ez utóbbit a jobb felső sarokból lehet elővarázsolni, amely jelentősen nehezíti a korábban megszokott egykezes használatot. A keskeny telefon ugyanis könnyedén markolható, a hosszú kijelző elérése azonban továbbra is gondot okoz, a legfelső sarkok pedig nagyon messze esnek a hüvelykujjal elérhető területtől, nyújtózkodva is nehézkes onnan gesztust indítani. Ezzel az iPhone X-et is utolérte a modern "tepsifonok" átka, egykezes használata olykor kissé nehézkes, ilyen értelemben inkább az iPhone-ok Plus sorozatához áll közelebb egy fokozattal, nem pedig a "simákhoz".

Szintén változott az alkalmazások bezárásának gesztusa. Számunkra kissé érthetetlen módon a többi készüléknél alkalmazott laza felfelé húzás helyett először ujjunkat rajta kell tartanunk a legfelső alkalmazáson, majd az ablakok bal felső sarkában megjelenő piros ikont követően lőhetőek ki az appok, tehát egy lépéssel hosszabb lett a folyamat.

A fizikai gombbal együtt vált köddé az anno az iPhone 5s-sel debütált ujjlenyomat-olvasó. Helyét a már más gyártók által korábban bevetett arcfelismerésen alapuló technológia vette át, amit az Apple Face ID-ra keresztelt. Emiatt kellett viszonylag nagy részt kivágni a kijelző felső részéből, itt ugyanis egy infravörös kamerát, egy szintén infra fényvetőt (flood illuminator), egy mélységérzékelős (TrueDepth) kamerát, illetve egy pontháló-projektort is el kellett helyezni. Utóbbi több tízezer, az emberi szem számára láthatatlan ponttal világítja meg a felhasználó arcát, amit a kamera rögzít, majd a processzorba épített feldolgozó valós időben egy komplex, háromdimenziós képet állít össze az információkból, ez adja az iPhone X biometrikus azonosításának alapját.

A Face ID használatához szükséges kalibráció gyorsan megvan, gyorsabban is, mint az ujjlenyomat-olvasó esetében. Használat közben már inkább ellentétes kép alakult ki bennünk a technológiáról. A felismerés ugyanis néhány váratlan esetben nem működött, így kénytelenek voltunk jelszavunkhoz nyúlni, jóval gyakrabban, mint a Touch ID korában. Öröm az ürömben, hogy a helyzet a használat során javult, a Face ID ugyanis a jó paphoz hasonlóan sokáig tanul, már amennyiben a sikertelen felismeréseket helyesen megadott jelszavunk követi. Pozitívum, hogy a technológiát más funkciókhoz is párosította az Apple, például az adatbiztonság is növeléséhez. A zárképernyős értesítések részletei ugyanis alapértelmezetten csak a sikeres azonosítást (nem nyitást) követően jelennek meg, így biztosak lehetünk abban, hogy illetéktelenek semmilyen szándékkal nem olvashatják el személyes üzeneteinket.

Ettől függetlenül bizonyos helyzetekben még napok után is hiányzott az ujjlenyomat-olvasó, olykor egyszerűen kényelmesebb megfelelő rálátás nélkül gyorsan feloldani a készüléket. Néhány hónap használat után valószínűleg feledésbe merülnek korábbi szokásaink, ám borítékolhatóan lesznek még olyan helyzetek, ahol visszasírjuk az ujjlenyomatos azonosítást. Ezzel kapcsolatban a jövőre nézve érdekes kérdés, hogy az Apple visszahozza-e egy kijelző mögé épített egység formájában a szenzort, amely opcionálisan akár plusz egy faktort is jelenthetne az azonosításban, akárcsak a konkurens Galaxy sorozat esetében.

Kamera

A kijelző után a kamera jelenti az iPhone X második számú nagy előrelépését a 6s-hez képest, és nem csak a két különálló optika miatt. A hátoldalon húzódó függőleges elrendezésű, méretes (és egyáltalán nem esztétikus) kitüremkedésben helyet kapott két lencse mögötti szenzorok felbontása ugyan a 6s-éhez hasonlóan 12 megapixel, ám azok mérete és sebessége nőtt, a pixelek mélyebbek, illetve azokra továbbfejlesztett színfilter került. A hat elemből álló optikák gyújtótávolságáról az Apple nem beszél, de vélhetően az iPhone 7-nél megismert nagylátószögű 28 milliméteres (f/1.8), illetve egy teleobjektívnek titulált 56 milliméteres (f/2.4) páros utódjairól van szó. Ezekhez egy négy elemből álló LED villanó, illetve egy-egy optikai képstabilizátor társul, amely szintén plusz pont, a 6s (sem a 7 vagy a 8) ugyanis nem tartalmaz hasonló megoldást.

^{Nagylátószög és tele}

Mindezek együttes hatása egyértelműen megkülönbözteti egymástól az iPhone 6s-t és az X-et. Utóbbi részletgazdagabb és kontrasztosabb fotókat készít, a 6s-nél jellemzően tájképeknél jelentkező "olajfestmény"-hatás jelentősen csökkent. Ugyancsak kétségtelen a közeli (kvázi makró) képek esetében látott javulás. A végeredmény pedig egészen remek, a háttér szépen mosott, de azért ne várjunk komolyabb objektíveknél látott bokeh hatást az aprócska optikától.

^{Balra a szoftveres mélységélesség végeredménye, jobbra a normál közeli}

Utóbbi hatást javítva(?) az Apple szoftveres módokat ajánl, elsősorban portréhoz, tárgyfotóhoz. Nos, ennek végeredménye az esetek döntő többségében megmosolyogtató, olykor pedig már nevetséges, az algoritmus jellemzően nem tudja pontosan eltalálni a tárgy és a háttér pontos határvonalát, így vagy előbbibe is belemos, vagy egy éles sávot hagy a tárgy körül. Ez a mód tehát legnagyobb jóindulattal is csak az olcsó játék kategóriáját üti meg, CV-hez vagy Facebookra inkább ne ezzel készítsünk magunkról portrét.

Sebesség

Bár az Apple szokás szerint keveset beszél róla, a készülék központi elemét jelentő A11 Bionic fantázianevű rendszerchip az iPhone X szinte egyetlen olyan eleme, amelyet a konkurensek egyelőre vért izzadva is csak megközelíteni tudnak. A processzor a CPU magok számát tekintve 2+4 egységet számlál, a két nagy (Monsoon), számítási teljesítményre kihegyezett mag 25, a négy kicsi, hatékonyságra fókuszáló (Mistral) egység pedig 70 százalékkal előzi meg az A10 hasonló egységeit. Értelemszerűen az iPhone 6s-ben található A9-hez képest még nagyobb a különbség. Az Apple anno 40 százalékos előrelépésről beszélt az iPhone 7 megjelenésekor, tehát az időközben megjelent kis magokat leszámítva az X-nek a 6s-re nagyjából 75 százalékot kellene vernie.

A többféle számítási végző szintetikus Geekbench ezt alátámasztotta. Az egyszálas mérése 67 százalékos előrelépést (2549->4264) mutatott, ami többszálas mérésnél nagyjából 130 százalékra (4495->10332) ugrott, amiben már a négy kisebb mag számítási teljesítménye is benne van (az A9-ben csak két nagyobb mag dolgozik). Utóbbinál fontosabb az egyszálas tempó, amely szinten sokat javult, viszont ekkora előrelépést nem tapasztaltunk a használat során. Az X bár érezhetően gyorsabb, de átlagfelhasználás, tehát böngészés, alkalmazásindítás során nem jön ki a különbség. Az eddigi gyakorlat szerint az előny inkább később fog kicsúcsosodni, a következő egy-két iOS főverzióval várhatóan jobban belassulnak majd az A9-cel szerelt készülékek. Míg az iPhone X-től még 3-4 évnyi kényelmes használatot várhatunk, a 6s várhatóan egy-két éven belül érezhetően lassulni fog majd (pontosabban: az iOS szoftveres terhelése növekszik majd olyan szintre, amit a processzor nem tud megfelelően kezelni). Ez nyilván csak spekuláció, de az előző néhány iPhone-generáció alapján erre számíthatnak a tulajdonosok.

A magok mellett az integrált grafikus processzor is gyorsult, az Apple szerint a két generációváltás során 50+30 százalékot. Az Ars Technica mérései szerint ezeknek hála nem túlzó az Apple által ígért előrelépés, ergo az iPhone X grafikában is nagy ugrást jelent elődjéhez képest, a különbség 50-80 százalék. Mindez a használat során érezhető is, semmiféle megtorpanást nem tapasztaltunk a teszt során, bár ilyen szempontból még az iPhone 6s-en sem triviális feladat fogást találni. Ugyancsak említésre érdemes a memória kapacitása, amely az iPhone X esetében 3 gigabájt, tehát a korábbi modellhez viszonyítva 50 százalékkal magasabb.

Hangzás, csatlakozó(k), akkuidő

Bár nem az iPhone X, hanem az előző generáció fejlesztése, ennek ellenére a 6s-hez képest egyértelmű előrelépést tapasztalható a beépített hangszórók hangzásában, hála az előlap felső részében elhelyezett beszédhangszórónak, amelyet kihasználva a készülék sztereó hangzást produkálhat. A korábbi modellhez képest tehát jól hallható a különbség, hangminőség mellett pedig a maximális hangerő is javult. A Lightning csatlakozón keresztüli vezetékes hangminőség nem változott, hála a digitális jelátvitelnek amely vagy a készülékhez mellékel adapter, vagy a fejhallgató DAC részénél alakul analóg jellé. Korábbi vaktesztünkben arra jutottunk, hogy bizonyos esetekben kissé eltérő hangzást nyújt a 6s analóg aljzata és az Apple adapter. Nem egyértelműen jobb vagy rosszabb az egyik, ráadásul ezt is csak kifejezetten a zenére koncentrálva, zajmentes környezetben lehet hallani. A német Heise portál egy műszeres mérése szerint az adapter valamivel gyengébb eredményt nyújt az iPhone 6s analóg jackjénél, a különbség viszont nem számottevő.

Pozitívum, hogy az iPhone X esetében támogatott a vezeték nélküli töltés, amihez az Apple a nyílt iparági szabványt, a Qi-t (ejtsd: csí) választotta, amellyel a csúcskészülék legfeljebb 7,5 wattal etethető. Ennél kevésbé jó hír, hogy ehhez töltőre már nem futotta az ~1000 dolláros készülék dobozában, így ezt külön kell megvásárolni. Alapfelállásban tehát továbbra sem megoldott az EarPods és a töltés egyidejű használata, de már legalább nem egy haszontalan adapterre kell elköltenünk további néhány ezer forintot, hogy visszakapjuk a 6s-nél meglévő lehetőséget. Apropó, töltés: a száz százalékra felhúzott 2716 amperórás (6s: 1715 mAh) teleppel nálunk nagyjából 25-30 százalékkal jobban bírta az X, mint a frissen cserélt akkus 6s. Ebben a szokásos napi vegyes használat volt, amelyben nagyjából minden van a böngészéstől a Spotify-on át az Instagramig, illetve a telefonálásig. Ez a különbség már jól érezhető, de azért bőven el tudnánk képzelni egy legalább még egyszer ekkora javulást.

Akkor megéri váltani?

Ennek megválaszolásához elsőként válasszuk szét a két készülék közötti eltérések, illetve a legalább ennyire fontos ár kérdését. Kínál-e a váltáshoz elegendő újítást az iPhone X? A kérdésre a válasz határozott igen, a két telefon között megvan az a csomag, ami a két generációval korábbi iPhone 6s cseréjére ösztönözhet: Nagyobb, jobb minőségű kijelző egy alig nagyobb készülékházban. Lényegesen jobb minőségű kamera és kihangosított hangzás. Gyorsabb, időtállóbb processzor, több memória. Végül pedig jobb akkus üzemidő, vezeték nélküli töltés és Face ID. Veszteséglista is van, a Touch ID hiánya olykor fájdalmas, na meg a jack aljzat sem jönne rosszul. Összességében viszont többet ad az iPhone X, a különbség jól érezhető, a felhasználói élmény, vagyis a teljes kép határozottan jobb.

Már csak egyetlen, mindent eldöntő kérdés maradt: megér-e nagyjából 280 000 forintos ráfizetést a csere? Egy 64 gigabájtos hálózatfüggetlen iPhone 6s használtpiaci ára jelenleg 90-100 000 forint környékén mozog, miközben az Apple hivatalos üzleteiben bruttó 380 000 forintért kínálják a csereként kiszemelt iPhone X-et. Ennek tükrében a válasz határozott nem, ennyit egyértelműen nem ér a csere. A hazai piacon körülnézve viszont találhatunk nem hivatalos viszonteladóktól származó iPhone X-eket, a különböző kiskereskedők 280 000 forinttól kínálják az okostelefont, így már "csak" 180-190 000 forintot kellene ráfizetni a 6s-re. Ez az összeg sem kevés, ennyiért például a OnePlus 5T személyében már új androidos csúcskészüléket kaphatunk, ám az Apple ökoszisztémájában élőket ez jellemzően nem hatja meg. Mindent egybevéve az utóbb említett összeg már közelít ahhoz, hogy a mérleg nyelve az iPhone X oldalára billenjen, mi 150-160 000 forint környékén mondanánk azonnali áment a cserére.