Bejelentette AMD Epycre épülő ProLiant szerverét a HPE
A ProLiant DL385 Gen10-zel indítana újabb hadjáratot a szerverpiacon az AMD, illetve partnere a HPE. A kétutas rendszer papíron ígéretesnek tűnik, ugyanakkor ez önmagában még kevés lehet a dicsőséghez. Sikerül-e megközelíteni a 2000-es évek közepének sikereit?
Bemutatta az AMD új, Epyc szerverprocesszoraira épülő kiszolgálóját a HPE. A ProLiant DL385 Gen10 kétutas, azaz két CPU dolgozik benne, amivel a magszám egészen 64 darabig skálázható. A 2U magas rackbe épített két központi egységhez összesen 32 darab DDR4-es DIMM modul, illetve legfeljebb 30 darab (SSD) drive tartozhat, az összesen 128 darab rendelkezésre álló PCI Express sávnak hála pedig akár 24 darab NVMe SSD-t is képes meghajtani a szerver. Legújabb kiszolgálójával egyből két rekordot is felállított az iparági szabványnak számító SPEC (Standard Performance Evaluation Corp) tesztekben a HPE. A lebegőpontos teljesítményt vizsgáló SPECrate2017_fp_base alatt 257 pontot, valamint az ugyancsak ezen képességre fókuszáló SPECfp_rate2006 alatt pedig 1980 pontot ért el a két darab Epyc 7601 processzor felvonultató ProLiant DL385 Gen10.
Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.
Az Epyc processzoroknak köszönhetően elsősorban a memória kapacitása, illetve sávszélessége, valamint az NVMe SSD-k maximális száma miatt lehet vonzó a HPE új megoldása. Az AMD központi egységei ugyanis nyolccsatornás memóriavezérléssel érkeznek (az Intelek legfeljebb hattal), csatornánként pedig most is két (DDR4-2666) modul támogatott, így a rendszermemória maximális kapacitása két processzor mellett akár 4 terabájtig is felsrófolható.
Talán ennél is nagyobb húzóerő lehet, hogy az Epyc processzorok lehetőségeit (részben) kiaknázva összesen 128 darab PCI Express sávot kínál a HPE megoldása, így az képes 24 darab PCIe csatolós NVMe SSD-t meghajtani úgy, hogy mindegyik drive megkaphatja a maximális négy sávot. Amennyiben a vásárló SATA csatolós meghajtókkal is beéri, úgy 30 darabig tornászható fel a diszkek száma, igaz ehhez 6 darabot már a gép hátuljába kell helyezni. Mindez vonzó lehet a nagyobb teljesítményű, szoftveresen definiált tárolórendszerekre pályázó vállalatoknak. Az operációs rendszerhez most is külön meghajtók tartoznak, erre a célra két M.2 foglalat került a gép belsejébe. Általános célú szerver lévén a meghajtók mellé (vagy helyett) egyébként gyorsítókártyákat is be lehet tenni, a ProLiant DL385 Gen10-be három darab duplamagas, vagy öt darab egy kártyahelyet elfoglaló modell építhető be.
A HPE kiemeli, hogy a rendszer kihasználja az Epyc processzorok két, az adatbiztonságra fókuszáló fejlesztését. Az egyik ilyen a Secure Encrypted Memory, amellyel a rendszermemória egésze vagy egy tetszőleges része titkosítható, így nehezítve meg az esetleges adatlopásokat. Ehhez kapcsolódik a Secure Encrypted Virtualization (SEV), amivel a rendszer igény szerint képes titkosítani a rendszermemória bizonyos részeit, amivel a VM és a hypervisor, illetve az egyes VM-ek és konténerek saját memóriaterülete is biztonságosan elszeparálható egymástól, útját álva az esetleges támadásoknak többérlős környezetben, például egy felhős infrastruktúra esetében. A titkosítani kívánt memórialapokat az operációs rendszer és a hypervisor tudja kiválasztani, a DMA motoron keresztül pedig biztosítható, hogy az egyes rendszerben lévő eszközök (pl. háttértár, hálózati csatoló) hozzáférhessenek a szükséges részekhez. Az SEV az AMD-V része, a DRAM szintű titkosítást pedig egy az MMU-ba épített AES-128 motor végzi, így a processzormagokra nem hárul többletterhelés.
Ugyancsak a biztonság növelésére hivatott a HPE Silicon Root of Trust, amely a cég saját iLO (Integrated Light Out) chipje és az ahhoz kapcsolódó firmware közötti kapcsolat kompromittálhatóságát akadályozza meg. A chipről a HPE eddig mindössze annyit árult el, hogy az az adott rendszer egyedi "ujjlenyomatát" tárolja, amit a szerver bootolásakor minden esetben összevet a firmware-ben található azonosítóval, amennyiben pedig bármiféle eltérést mutatkozik, úgy a rendszer nem "áll fel". Első hallásra a megoldás az okostelefonokban található ujjlenyomat-olvasóra hasonlít leginkább, ahol a biometrikus azonosító matematikai leképezését egy tökéletesen zárt területen raktározza el a rendszer el egy olyan kulcs segítségével, amely csak a szóban forgó rész számára érhető el, az adatokhoz más hardver vagy szoftver nem férhet hozzá. Az iLO chip összeköttetésben áll az Epyc processzorokba épített Secure Processorral (= ARM TrustZone), amely egy validációs folyamattal még inkább biztonságossá teszi a rendszert.
A HPE egyik bejegyzésében kiemeli, hogy a 32 magos AMD Epyc processzorokkal szerelt ProLiant DL385 Gen10 14 százalékkal több magot (és szálat), valamint a rendelkezésre álló kapacitást teljesen kiaknázva 33 százalékkal több memóriát képes nyújtani az Intel Skylake-SP Xeonokkal szerelt, ugyancsak kétutas rendszereknél. A HPE szerint a DL385 Gen10-zel jelentősen, akár 50 százalékkal is csökkenthetőek a virtuális gépek darabjára vetített költségek, amely a Xeonokkal szerelt modellekénél alacsonyabb árcédulát sejtet (konkrét összeg egyelőre nincs). A szóban forgó bejegyzés egyébként arra is kitér, hogy a vállalat közvetetten részt vett az Epyc processzorok fejlesztésében. A viszonylag szoros kapcsolat nem meglepő, ugyanis mindeddig a HPE értékesítette a legtöbb AMD (Opteron) processzorral szerelt szervert.
Elég lesz-e?
A x86 processzoros szerverek piacán ma már kevés igazán átütő újdonsággal tudnak előrukkolni a gyártók. A terület kommoditizálódott, a műszaki paramétereket és a gazdaságossági mutatókat érdemben meghatározó innovációt a processzorgyártók és az operációs rendszerek fejlesztői végzik, a szervergyártókra jobbára csak az összeszerelés, értékesítés, illetve támogatás marad. Ezért nincs túl könnyű dolguk a gyártóknak, hisz jó ideje mindegyiknek ugyanabból az Intel platformból kell(ett) főznie, amihez egyedi hozzáadott értéket egyre nehezebb volt társítani.
Az Epyc processzorokkal ez valamelyest változhat, bár arról szó sincs, hogy az AMD exkluzív szerződést kötött volna a HPE-vel, a processzortervező kézenfekvő okokból más gyártókkal, például a Dellel és a Lenovóval is számol. Ennek ellenére az AMD új processzorai legalább egy differenciáló tényezőt jelentenek a Xeonok által mára gyakorlatilag egyeduralt piacon. Az más lapra tartozik, hogy ez elég lesz-e az Opteronokkal egykoron szép sikereket elért vállalat újbóli megkapaszkodásához a vastag profittal kecsegtető piacon. A HPE szervere alapján a gyártópartnereken valószínűleg nem fog múlni az esetleges újabb dicsőség.