EME: szabványos DRM a webhez
A nyílt szabvány mögött felsorakozik a W3C is, így általánosan elfogadott lehet.
Hivatalos webes szabványt kap a DRM, ahogy a W3C (World Wide Web Consortium) elfogadja és ajánlás szintre emeli az Encrypted Media Extensions megoldást - írja a prog.hu. A technológia mára fontos elemévé vált a webes videózásnak, ez teszi lehetővé az olyan szolgáltatások működését, mint a Netflix böngészős verziója, de számtalan más streaming szolgáltatás is erre támaszkodik. Az EME azonban egészen eddig csak iparági összefogással működött, hivatalos ajánlássá csak most válik majd.
Az ajánlásként történő elfogadás mellett foglalt állást Tim Berners-Lee, a W3C igazgatója is, hivatalos levelében ismertette a W3C tanácsadó bizottságának véleményezését és az egyes felmerült kérdésekre adott válaszokat is. Ezek között olyanok találhatóak, mint a felhasználók védelme, illetve a szabad szoftveres implementáció kérdése - Berners-Lee szerint a szabvány mindezekre kielégítő választ nyújt, így annak ajánlássá emelése mellett érvelt.
Az EME egyébként nem egy DRM-implementáció, csupán egy olyan HTML5 kiegészítés, amely lehetővé teszi az oldalaknak, hogy JavaScripten keresztül lépjenek kapcsolatba a tulajdonképpeni DRM modulokkal (még pontosabban a CDM-mel - content decryption module), specifikálja ezeket az interfészeket és előírja az elfogadott viselkedést mind a weboldalak JS-kódja, mind a DRM modulok számára.
Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.
Az Encrypted Media Extensions egyébként már most is viszonylag széles elfogadottságnak örvend, a nagyobb böngészők már támogatják, így az IE11, az Edge, a Firefox, a Chrome, a PC-s Safari és az Opera is. Mobilon kicsit felemás a helyzet, a Chrome for Android támogatja, az iOS-en futó Safari viszont egyáltalán nem - és a 11-es verzióban sem jelenik meg a szabvány támogatása az Apple tervei szerint.
Nagy csaták
Ahogy a DRM-mel (digitális másolásvédelemmel) kapcsolatban ez szokás, parázs elvi vitát szított a szabványosítás. Az egyik oldalon a szabad és nyílt web védelmezői érveltek amellett, hogy a DRM-nek elvi alapokon nincs helye a weben, így annak böngészős támogatása is elfogadhatatlan. A másik oldalon a Netflix és a jogvédők érveltek úgy, hogy a DRM éppen hogy lehetővé teszi a web további virágzását azáltal, hogy ezen a platformon is elérhetővé válnak az amúgy védendő tartalmak. A W3C végül ez utóbbi érvet fogadta el, a böngészős DRM alternatíváját ugyanis a natív alkalmazások jelentik, a testület pedig pontosan ezekkel szemben szeretné a web relevanciáját emelni, így végső soron jobbnak ítélte a böngészős-DRM-es Netflixet, mint a kizárólag appokon keresztül elérhető verzióját.