Szinte golyóállónak bizonyult a Samsung egyik SSD-je
A garanciális írási terhelhetőség hatvanszorosát bírta ki a 850 Pro meghajtó.
Kiugróan nagy írási terhelést bírt ki a Samsung egyik 850 Pro SSD-je a német c't magazin tesztjében. A 256 gigabájtos modell a garanciában foglalt írási terhelhetőség nagyjából hatvanszorosáig bírta a strapát, a számláló egészen 9,1 petabájt magasságába kúszott fel. A konzumer meghajtók kínálatában kiugrónak számító érték valószínűleg a második generációs 3D NAND számlájára írható. Ettől függetlenül a teszt ismét alátámasztotta, hogy az SSD-k jellemzően a gyárilag megadott terhelhetőségük többszörösét is elviselik, a meghajtók esetleges meghibásodása nem a rendeltetésszerű használatból eredő elfáradásra vezethető vissza.
A szóban forgó, nagyjából két és fél éve a piacon lévő 850 Pro sorozatra 10 év garanciát vállal a Samsung, ám ehhez a szokatlanul hosszú időtartamhoz kapacitástól függő "kilométer garancia" társul, amit TBW-ben (Total Bytes Written) határoz meg a gyártó. Az érték az írási terhelhetőséget jelenti, a küszöb túllépését követően pedig a gyártó különösebb indoklás nélkül megtagadhatja a garanciális cserét, bár nem hivatalos források szerint ez sem automatikus. A német magazin tesztjében a Samsung sorozatának 256 gigabájtos tagja szerepelt, amelyre 150 terabájtos terhelhetőséget vállal a gyártó, azaz a teljes meghajtót hatszázszor lehetne újraírni, mielőtt a szavatosság hivatalosan érvényét veszítené.
Néhány petabájt után már megugrik a munkába állított tartalékszektorok száma
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
Ehhez képest az első helyen végző darabot nagyjából 36 000-szer írták újra, igaz a teljes képhez hozzátartozik, hogy a párja "csak" ennek alig negyedét, 2200 terabájtot, azaz körülbelül 8500 újraírást bírt ki, ám ez még mindig a gyártói vállalás nagyjából tizennégyszerese. Holtversenyben a második helyen végzett a SanDisk Extreme Pro, az ugyancsak inkább munkaállomásokba szánt SSD a gyengébb Samsunggal közel azonos eredményt ért el. A drágább meghajtók mellé belépőszintű modellt is tett a magazin a Crucial BX 200 sorozat tagjainak személyében, ezek az SSD-k a Micron 16 nanométeres planáris TLC NAND-jaira épülnek. Az elért eredmények itt is bőven átlépték a garanciában foglalat 80 TBW-s küszöböt, az egyik 187, a másik pedig 280 terabájtig bírta a strapát.
A különbség meglehetősen nagy, az emögött húzódó ok pedig relatíve egyszerű. A processzorokhoz hasonlóan a NAND lapkák is szilíciumból készülnek, a gyártás során pedig az kör alakú ostyából kinyert apró szeletek minősége számottevően eltérhet. Ez a CPU-k esetében elsősorban változó maximális órajelében és/vagy disszipációjában, a NAND flasheknél pedig a cellák élettartamában nyilvánul meg. Minden cella konfigurálástól függően 1-2-3 bitet tárol elektronok formájában, a szélesebb körben elterjedt lebegőkapus (floating gate) NAND tranzisztor esetében pedig az ehhez szükséges a töltést egy izolált vezetőréteg tartalmazza, melyben az elektronok szabadon mozoghatnak. Ezzel szemben a Samsung által alkalmazott CTF-nél (Charge Trap Flash) egy SiN (szilícium-nitrid) szigetelőanyagban van a töltés, ami kvázi elektroncsapdaként funkcionál. A SiN anyagú filmréteg alapvetően sokkal ellenállóbb az elektronok folyamatos ki-be vándorlásával (tehát a programozási műveletekkel) szemben, többek között emiatt állja olyan jól a sarat a Samsung 3D NAND-ja.
Nem kell félni!
A hagyományos merevlemezekhez képest tetemes sebességnövekedést kínáló SSD-k az utóbbi években hamar népszerűvé váltak, de sokan máig szkeptikusak azok megbízhatóságát illetően. Ennek egyik oka, hogy az SSD-knél a gyártók jellemzően publikálják az említett TBW értéket, illetve az számláló szoftveresen nyomon követhető. Ezt a (konzumer) merevlemezeknél inkább elhallgatják, márpedig a HDD-k sem képesek végtelen írási műveletre, sőt! Például a vállalati, adatközpontos környezethez tervezett Seagate Enterprise Capacity v7 sorozat 10 és 12 terabájtos tagjaira (jól elrejtve) 550 TBW-s értéket adott meg a gyártó, ami 55 teljes újraírást jelent. Egyszóval a sokak által hímes tojásként babusgatott SSD valószínűleg nem az elfáradás miatt fog az örök vadászmezőkre utazni, nagyobb esély van valamilyen triviálisabb okra, például egy egyszerű kondenzátor, vagy akár a központi vezérlőchip meghibásodására.