Digilektus: az internetes nyelvhasználat
Hátrányosan érezheti magát az, aki nem érti az internetes kifejezéseket és emiatt kiszorul a kommunikációból. Veszelszki Ágnes azt vizsgálta, hogy ez a bizonyos digilektus milyen formában és milyen jellemzőkkel jelenhet meg szóban és a hagyományos írott szövegekben.
Új könyv jelent meg Netnyelvészet címmel, amelyben Veszelszki Ágnes, a Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézetének docense a digilektust ismerteti meg az olvasókkal. A szerző így nevezte el azt a nyelvváltozatot, amellyel a felhasználók az interneten kommunikálnak. Ennek megjelenési formáit, illetve más területekre, például reklámokra gyakorolt hatását mutatja be a könyv közel négyszáz oldalon. Az egyik alapvetése miszerint "mediatizáltak a mindennapjaink" azt vizsgálja, hogy kit milyen formában, milyen eszközzel és milyen nyelvezettel lehet elérni. Felvetődik például, hogy az oktató és a hallgató beszélhet-e Skype-on, ráírhat-e egyik a másikra chaten, illetve egy online konferencia ugyanolyan tudományos értékűnek számít-e mint a hagyományos.
Háromféle úton közelítette meg a kutató az internetes nyelvhasználatot: az első a szociolektus, amely a nyelvváltozat társadalmi réteghez köti, ugyanakkor kitér rá, hogy a digilektust nem csak és nem elsősorban a fiatalok használják. Második megközelítés a német szociolingvisztika, amely az egyik nyelvváltozat-típusként a mediolektust említi, így feltételezhető lenne, hogy a digitális szöveg más mint a nem digitális - valójában azonban megfigyelhető a digitális szöveg hatása a hagyományos szövegekre. Harmadik irányvonalként a szerző arra az elméletre hagyatkozott, hogy "a nyelvész bármely lektust önálló nyelvváltozatként kezelhet", ezért a digilektus a stílusrétegek közé sorolta be.
A könyvben leírt kutatások módszertani eszközei közé főleg a szövegelemzés tartozott, amelynek a szerző több formáját is megkülönböztette. Közel 10 ezer itemből álló SMS-gyűjteménnyel rendelkezik a kutató saját bevallása szerint, de digitális korpuszának részét képezik a különböző chatgyűjtemények, facebookos bejegyzések és hozzászólások, illetve a diákok nyelvi naplója. Már a felsorolásból is látható, hogy a digilektus folyamatosan alakul, követi a technológia gyors változását - így lényegében ahogy kijött a kötet, már gyakorlatilag el is avult. Jól szemlélteti, hogy Veszelszki és hallgatóinak szógyűjteménye, a Netszótár 2012 decemberében jelent meg, majd egy hónappal később indult el az Instagram, amely szintén hatást gyakorolt a szóhasználatra, de ez a szótárból teljesen kimaradt.
Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.
A vizsgált területek közé tartozott a reklám nyelve, amely akkor jó, ha a célközönséget megfogja, például a Nemzeti Színház #Csongor #Tünde plakátja kifejezetten a digilektust használó fiataloknak szólt. "A hashtag lemászott a képernyőről, az óriásplakátokra" - mutatott rá Veszelszki, kiemelve, hogy ez a karakter nyomtatásban elveszti a lényegét. További kutatások közé tartozott, hogy a kézírásos szövegekben hogyan jelenik meg smiley, ezzel kapcsolatban a szerző diákfüzetekből szerzett jegyzeteket vizsgált. De a tanteremből származnak a dialóguslevelek is, ezek a diákok órai levelezéseit takarják, amelyekkel kapcsolatban egyértelműen megállapítható, hogy a chat jellegzetességeit hordozzák. Végül a kutató a digilektus szépirodalmi megjelenéseit is gyűjtötte, ebbe a kategóriába tartoznak például Varró Dani SMS-versei vagy Daniel Glattauertől a Gyógyír az Északi szélre emailekben megírt regénye - kérdés mikortól lesz szokványos ez a tartalom, mikortól lesz fölösleges külön dokumentálni az eseteket.
Leggyorsabban a szókincs változik a digilektusból, amely a szakdolgozó nyelvész hallgatóknak is kedvelt témája. Egyik típusa a neologizmus, mikor korábban nem létező szóalkotások jelennek meg, ilyen például az applikáció vagy gamer nyelvből ismert "hentel" és "kempel". Külön vizsgálat tárgya az emotikonok, azaz a digitális világ új írásjelei, amelyek egyértelműsíteni tudják az üzenetet - annak is jelentése van, ha a felhasználó alkalmazza őket és akkor is, ha nem. Jelentheti hogy valaki nem gyakorlott a digilektusban, de azt is hogy haragban van a másikkal. A digitális nyelvhasználat sokszor a szövegműfajoktól függ, mivel például emailben nem kötött a terjedelem, de az SMS vagy a Twitter miatt sajátos rövidítések jöttek létre. A könyvbemutatón a beszélgetők röviden a Twitter hazai népszerűtlenségére is kitértek, amelynek az elmélet szerint az oka, hogy a Facebookkal együtt ért Magyarországra 2009 körül, és utóbbit kezdték többen használni, mivel ez hasonlított inkább az iwiwhez - ez azonban csak hipotetikus, vizsgálható terület.
Összességében viszont a digilektus nem generációs kérdés, és nem az életkora miatt zárulhat ki valaki a kommunikációból, hanem attól függően, hogy egy adott szolgáltatást használ-e. Mint ahogy a közönségben felvetődött: "Azt se értenénk, ha egy festő eszközöket rendel magának. Akkor a digilektus miért más?" A kutató válasza szerint az a különbség, hogy nem mindenki tud festeni, viszont a digitális eszközöket bárki használhatja.