Végre megérkezett az iOS 10.3

Tegnap este megérkezett az iOS 10.3 végleges, kompatibilis készülék esetén bárki számára telepíthető kiadása. Az Apple tradícióinak megfelelően relatíve sok, kisebb-nagyobb változtatást hozott a köztes tavaszi kiadás, amelyet a vártnál hosszabbra nyúlt tesztelési időszak miatt végül a megszokotthoz képest egy hetes csúszással publikált a cupertinói vállalat. A változtatások listája viszonylag hosszú, azon többek között szerepelnek az App Store-ral és a Settings menüvel kapcsolatos változtatások, de ezek mellett kereshető lett az AirPods, szigorodtak a 32 bites alkalmazásokkal kapcsolatos figyelmeztetések, megjelent a vadiúj APFS fájlrendszer, végül, de nem utolsó sorban pedig néhány irritáló hibát is javított az Apple, így megszűntek az akkumulátor töltöttségi szintjének 30 százaléka környékén jelentkező váratlan kikapcsolások. Öröm az ürömben, hogy ezzel együtt egy újabb probléma is érkezett, ami a legújabb iOS telepítését nehezíti meg.

Vadiúj fájlrendszer

Az iOS 10.3 legnagyobb durranása az APFS, amivel az Apple a lassan két évtizedes, 1998-ban bemutatott HFS+ fájlrendszert váltja le, amelynek gyökerei egészen 1985-ig nyúlnak vissza (ekkor jelent meg a HFS). A 64 bites APFS fájlrendszer fejlesztését 2014-ben kezdte az Apple, a nulláról felépített rendszert pedig a jelen kor háttértárához, tehát az akár több terabájtos SSD-khez igazították a készítők, élükön Dominic Giampaolóval, aki anno a BeOS fájlrendszerének fejlesztésében is oroszlánrészt vállalt.

Bár az Apple volt az egyik első, aki NAND flash chipekkel szerelt hordozható eszközöket (iPod, iPhone) dobott piacra, fájlrendszerét csak most igazította ehhez a vállalat, igaz forradalmi megoldásról sajnos nincs szó, a korábbi architektúra nem változott. A mechanikus és a memória-alapú tárolók között egy alapvető különbség, hogy míg a merevlemezek szektoronként végeznek írási vagy olvasási műveleteket, addig az SSD-k ezeket laponként (pages) hajtják végre, törölni pedig csak ennél is nagyobb egységekben, blokkonként képesek. Ahhoz, hogy ez az operációs rendszer, illetve a fájlrendszer számára láthatatlan legyen, az SSD egy extra réteget, az FTL-t (Flash Translation Layer) alkalmazza, ami kvázi szimulálja a merevlemezek logikai felületét, ezzel biztosítva a kompatibilitást.

Mivel az Apple a szoftver és a hardver fejlesztését is saját kezében tartja, kézenfekvő lett volna egy innovatív fejlesztéssel kivágni az FTL-t, az új fájlrendszert pedig hozzáigazítani a NAND chipek sajátos felépítéséhez. A vállalat ezt végül elvetette, helyette pedig csupán különféle optimalizációkkal hozta közelebb egymáshoz a fájlrendszert és a flash-alapú háttértárat Az Apple döntésének hátterében állhat, hogy az innovációhoz egyedi vezérlőre lenne szükség, ám ennél nyomosabb érv, hogy a már piacon lévő készülékekkel nem működött volna egy ilyen fájlrendszer, nem lehetett volna frissíteni a készülékbázist, ami valószínűleg túl nagy kompromisszumot jelentett.

Az optimalizációt nem részletezte az Apple, egyelőre csupán annyit tudni, hogy APFS már a NAND műveletvégző szokásaihoz szabott minták alapján végez írást és olvasást a tárolóknál már ismert Write Coalescing segítségével. Ez az apróbb, néhány kilobájtos adatokat gyűjti csokorba, amelyek tárolására csak akkor kerül sor, ha azok már képesek megtölteni az SSD egy blokkját. E mellett a médiumot mindig az elejétől a vége felé haladva írja a rendszer - csak amikor a "végére ért", akkor nyúl a korábban esetleg már felszabadított részekhez, illetve nem kísérli meg a töredezettségmentes írást, mivel a flashmemóriás adattárolók esetében ennek nincs jelentősége. A szekvenciális és a véletlenszerű olvasás sebessége között ugyanis nincs számottevő különbség mint a merevlemezek esetében, a töredezett fájlok ugyanolyan gyorsan olvashatók.

Bár nem szorosan, de NAND-os optimalizációhoz kapcsolódik az I/O QoS (Quality of Service) bevezetése, amivel a fájlrendszer pontosan képes priorizálni az egyes műveleteket, például a háttérben futó, nem kritikus folyamatoknak (vagy alkalmazásoknak) alacsonyabb prioritást adva. Ebből minden eszköz profitálhat, a hatás pedig szembetűnő lehet, legyen szó akár iOS, akár macOS rendszerről.

Az APFS egyik legfőbb célkitűzése a titkosítás fejlesztésére irányult, a fájlrendszer natívan támogat egy vagy többkulcsos lehetőséget. Egyetlen kulccsal a metadatokat és a felhasználó adatait lehet titkosítani, többkulcsos titkosítással pedig metadatok mellett fájlokat, illetve akár fájlok egyes részletei ("extents") is titkosíthatóak. Utóbbi nem csak magasabb biztonsági szintet jelent, de segítségével a részleges feloldás is kivitelezhető, a pillanatnyi állapothoz (pl. képernyőzár) csak a legszükségesebb részek lehetnek "nyitva", az adatok többi része lakat alatt maradhat. A titkosítás AES-XTS és AES-CBC módban történhet, a konkrét metódus az operációs rendszertől és az eszköztől egyaránt függ.

Az Apple új fájlrendszere implementálta a Btrfsnél már látott COW-t (Copy On Write) ami egy egyszerű, fájlrendszer szintű deduplikációs eljárás. Lényege, hogy azonos partíción található fájlok másolásakor nem történik fizikai duplikáció, csupán a fájlt/fájlokat leíró metaadat változik jelezve, hogy az adat több fájlként és/vagy más név alatt is megtalálható. Amennyiben a (fantom)másolatot a felhasználó módosítja, úgy a fájlrendszer az érintett  vagy hozzáadott részt differenciált módon, külön blokkban/blokkokban tárolja.

A megközelítésnek előnye, hogy az meglehetősen egyszerűen takarékoskodik a hellyel, cserébe viszont elsőre furcsának ható jelenségeket generálhat, mivel sem duplikáció esetén, sem pedig a másolatok törlésekor nem változik a szabad tárkapacitás, hisz a metadatok módosításán túl más művelet nem történik. Ez egyben azt is jelenti, hogy olykor fájlaink védelméhez használt legegyszerűbb, átmásolásos duplikáció értelmét veszti, hisz a fájlokról valós másolat nem készül, így az adatbiztonság sem változik.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Szintén említésre méltó a Space Sharing, ami egyazon APFS konténerben található partíciók esetében dinamikus kapacitásváltoztatást kínál, újrapartícionális nélkül. A kötetek mindegyike rendelkezhet a konténer teljes szabad kapacitása felett, miközben azok logikailag egymástól elkülönített partíciók, amelyeken az egyes alkalmazások szabadon "garázdálkodhatnak".

Régi igényt elégít ki a snapshot és a klónozás funkció, amelyek az APFS legérdekesebb képességei. A snapshot a teljes fájlrendszert egyben írásvédetté teszi egy időpillanattól kezdve, így teljes, konzisztens képet kapunk a rendszer akkori állapotáról. Az ezután érkező írási parancsok már vadonatúj blokkokat kapnak a meghajtón és a snapshothoz képest differenciálként jelennek meg. A klónok nagyon hasonlóak ehhez, a gyakorlatban itt is egy snapshot képezi az alapot, amelyhez a módosítások differenciálként tárolódnak. A megközelítés előnye, hogy spórol a tárhellyel, hiszen csak a különbségeket tárolja, illetve a "másolás" azonnal lezajlik, hiszen fizikai duplikációra nincs szükség. A gyakorlatban ezen modern képességek például a biztonsági mentéseknél lesznek nagyon hasznosak.

Nem lehet szó nélkül elmenni az adatbiztonság kérdése mellett. Bár az APFS konzumer fájlrendszer, az Apple még ennek fényében sem fektetett elég hangsúlyt az adatbiztonságra. Ennek egyik eredménye, hogy csak a fájlrendszer metaadatai védettek ellenőrző összeggel (checksum), a felhasználói fájlok már nem. E mellett alapértelmezett redundanciát sem kínál a rendszer, ami a feljebb ecsetelt COW-vel párosítva nem fest bizalomgerjesztő képet. Az Apple valószínűleg azzal számol, hogy a felhasználói fájlokról napi mentés készül saját felhőjébe (iCloud), ugyanakkor a periodikus backup nem biztosít állandó védelmet, ráadásul az opció 5 gigabájt tárhely felett már havidíjas.

Az App Store-t is megcsapta a változás szele

Az Apple egy nagyon régi adósságát törlesztette a legújabb iOS-szel bevezetett interakció lehetőségével, a fejlesztők mostantól reagálhatnak az egyes értékelésekre, hibajelentésekre. A felhasználó verziónként továbbra is egyetlen értékelést hagyhat, amire ugyanennyi reakció érkezhet a készítő oldaláról, a szerkesztés lehetősége természetesen megvan. Ugyancsak üdvözlendő, hogy az egyes értékelésekre a felhasználók is reagálhatnak, egyszerűen tetszésüket vagy nemtetszésüket kifejezve pontozhatnak, illetve az egyes (sértő) vélemények jelenthetőek is. E mellett kényelmi fejlesztés, hogy a felhasználó az alkalmazás elhagyása nélkül is hagyhat értékelést, ráadásul mindehhez már az Apple ID jelszó megadása sem szükséges. Akinek elege van a folyamatos presszionálásból, az mostantól akár teljesen ki is kapcsolhatja az értékelésre buzdító felhívásokat.

Az elveszett AirPods-ok nyomában

Az iOS 10.3 a Find My iPhone alkalmazáshoz is hozzányúlt, amellyel mostantól az Apple vezeték nélküli, könnyen elhagyható fülhallgatóját, az AirPods-ot is be lehet mérni, jobb esetben. Mivel az AirPods-ban sem GPS, sem pedig Wi-Fi nincs, csak a Bluetooth jelerősségre, vagy a csatlakoztatott eszköz pozíciójára alapozhat a rendszer. Előbbivel legfeljebb a távolságot lehet majd behatárolni, ami bár nem túl pontos, de a semminél azért több, ugyanakkor a hangjelzés kellemes mankó lehet, bár ez a hangszóró jellegéből adódóan nem lehet annyira hangos, mint iPhone vagy iPad esetében.

Növekvő nyomás az elhanyagolt alkalmazásokon

Ahogy korábban megírtuk, idén valószínűleg megszűnik a 32 bites iPhone-ok (és iPad-ek), illetve velük a 32 bites alkalmazások támogatása is - legalábbis ezt a konklúziót szűrhetjük le az elrettentő(bb) hibaüzenetből, amit az iOS 10.3 kiadása dob. Ezzel párhuzamosan az iOS külön szekciót nyitott az elhanyagolt alkalmazások listájának, ami jól elrejtve, a General->About->Applications alatt található.

Apró, de komfortnövelő változtatás, hogy az iCloud fiókhoz kapcsolódó beállítások a Settings tetejére kerültek, mindenkori aktív profilunkhoz kapcsolódó részleteit összeszedettebben, átláthatóbban tárja elénk a legújabb iOS. Végül, de nem utolsó sorban hibajavításoknak és a teljesítmény növelésének is helyet adott az iOS 10.3, sajnos nem alaptalanul. A friss operációs rendszer az APFS-nek (is) köszönhetően javít a rendszer reszponzivitásán, ami elsősorban az iPhone 7-nél régebbi készülékkel rendelkező tulajdonosoknak lehet jó hír, az iOS 10-zel ugyanis bizonyos helyeken a korábban tapasztaltakhoz képest érezhetően lassabban reagált a rendszer.

Ennél az iPhone 6 és 6s tulajdonosoknak sokkal fontosabb hír, hogy az Apple végre teljesen javította az iOS 10.2-vel érkezett rendkívül irritáló problémát, amely miatt egyes készülékek az akkumulátor töltöttségi szintjének 30 százaléka környékén egyszerűen lekapcsolnak. Nincsen rózsa tövis nélkül, a javítás mellé egy régi-új hiba társult, a HWSW próbatelepítése ugyanis első próbálkozásra végtelen ciklusba futott a frissítés kezdeti, ellenőrző (Verifying update) fázisban, amiből csak egy kényszerű újraindítással lehetett kilépni. A bosszúságot kompenzálta az APFS, ami a második, immár sikeres telepítést követően a 64 gigabájtos iPhone 6s szabad tárhelyét 2,2-ről 5,6 gigabájtra növelte.