A HPE kaparintotta meg a SimpliVity-t
A hiperkonvergens rendszerek felforgatják az adatközpontos világot, a HPE sem akar kimaradni a forradalomból. Olcsón sikerült megszerezni a terület egyik fontos szereplőjét.
Felvásárolja a SimpliVity-t a HPE - jelentette be a héten a vállalat, ezzel fontos lyukat foltoz a cég portfóliójában. A SimpliVity ugyanis a "HCI" (hyper converged infrastructure) megoldások fejlesztésére specializálódott, ezen a területen pedig a Nutanix mögött a második legnagyobb szereplőnek számít - a HPE tehát rögtön komoly pozíciókat is szerzett a felvásárlással.
A felvásárlás értéke 650 millió dollár - ez meglepően alacsony. A startup ugyanis 2012 és 2015 között mintegy 276 millió dollár kockázati tőkét vont be, utolsó körben 1 milliárd dolláros értékelés mellett. Ehhez képest a tranzakciós összeg kimondottan szerény, és arra utal, hogy a befektetők valamiért sürgősen ki akartak szállni, elképzelhető, hogy fogytán volt a tőke, nem csoda, hogy egyes elemzők "fegyverletételként" értékelték a felvásárlást.
Mindez annak fényében szokatlan, hogy a HCI roppant ígéretes új iránynak tűnik, jelenleg 2 milliárd körüli össz-értékesítéssel és 2019-ig 65 százalékos évi átlagos növekedési ütemmel. Nem csoda, hogy a nagyvállalati beszállítók pedig igyekeznek pozicionálni magukat ezen a területen - a Cisco például a Hyperflex családdal van jelen, a megoldás lelkét szállító SpringPath pedig exkluzív beszállítója a cégnek (és több forrás szerint is küszöbön a felvásárlás).
A SpringPath-tól eltérően a SimpliVity sokgyártós modellt használt eddig, vagyis a szoftver megfelelő minősítési folyamat után a Lenovo, a Cisco, a Huawei és más gyártók szerverein is elérhető volt, utólagos telepítéssel. Ez várhatóan a felvásárlás után változik és a felhozatal a HPE portfóliójára korlátozódik majd.
A HCI nagy dobása egyébként, hogy teljesen szabványos (már háttértárral alaposan kitömött) szerverekre húz egy szoftveres réteget, amellyel ezeket egységes, egyben kezelhető egésszé tudja olvasztani. A különböző szerverekben található tárolók egyetlen virtualizált storage-ként kezelhetőek, a szoftver képességeitől függően olyan fejlett képességekkel, mint deduplikáció vagy DR (ebben a SimpliVity például a piac előtt járt, igaz, ehhez egy dedikált hardveres gyorsítóra, az Accelerator Cardra volt szüksége). A HCI azonban nem csak a tárolókat vonja össze, a számítási kapacitás is rugalmasabban kezelhető ebben a koncepcióban, vagyis a virtuális gépek között egyszerűbb kiosztani az erőforrásokat.
A koncepció két szempontból is újdonságnak számít: egyrészt a hozzáadott értéket szinte kizárólag a szoftver biztosítja és teljesen szabványos (és buta) x86-os szerverekből is képes nagy rendelkezésreállású rendszert építeni, másrészt a tárolós koncepció miatt feleslegessé teszi a szerver-hálózat-tároló hagyományos hármas utolsó tagját. Emiatt a HCI alaposan átrendezi a nagyvállalati rendszerek piacát és eltolja az értéket a szerver- és tárológyártók felől a szoftverszállító felé.
A HPE-nek már ma is van saját hiperkonvergens portfóliója, a cég azonban eddig inkább hardvereket kínált mások szoftverei alá - a fentiek alapján pedig nem ez a nyerő (vagy jövedelmező) pozíció. A szoftveres oldalon a cég eddig a Microsoft Cloud Platform System Standardra illetve a VMware-re támaszkodott, ezeket egészítette ki saját HPE Hyper Converged Operating Environment 2.0 megoldásával - a jövőben várhatóan a SimpliVity viszi majd a prímet ezek helyett.
Innovation through acquisition
Ritkán írunk erről, így érdemes megemlíteni: az innovatív startupok felvásárlása jól átgondolt üzleti stratégia a nagyvállalati beszállítóknál, a modell évtizedes múltra tekint vissza és (helyesen végrehajtva) roppant sikeres tud lenni. A megközelítés lényege, hogy a tulajdonképpeni innovációt és az attól elválaszthatatlan kockázatot a cégek "kiszervezik" - vagyis hagyják, hogy a kis, de magas kockázatvállaló képességgel rendelkező cégecskék fejlesszék ki a következő generációs technológiákat, majd ha azok gyümölcsözőre fordulnak és bizonyítani tudnak, akkor felvásárolják őket.
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
A nagy enterprise informatikai cégek, a Cisco, a HPE, sőt, a Microsoft vagy a Google is sokszor ezt az utat követi ma már. Házon belül is folynak persze fejlesztések (céges kultúrától függően ennek szintje lehet alacsonyabb vagy magasabb), de ezek inkább a felvásárolt megoldások integrációját, minőségének biztosítását, támogatását célozzák, vadonatúj, innovatív termékvonalak nem nagyon kerülnek ki házon belülről.
A megközelítés igazi win-win szituáció, nem mellékesen pedig a Szilícium-völgy eredeti ökoszisztémáját is ez alakította ki. A mammutcégek szempontjából minimalizálja a kockázatot, hiszen a cégek csak befutott, bizonyított technológiát vásárolnak. De jól járnak az innovátorok is, akik (amennyiben sikeresek) busás megtérülésre számíthatnak, miközben szabadon fejleszthetnek, követhetik szenvedélyüket. És jól járnak (a sikeres) befektetők is, akik e cégek fejlesztéseit finanszírozzák, feladatuk az ökoszisztémában kiválasztani a sikeresnek (későbbi felvásárlásra alkalmasnak) tűnő csapatokat és lehetővé tenni a fejlődésüket.