Project Ara: búcsú a moduloktól

Többször elsirattuk már a Project Arát, a Google kezdeményezését egy moduláris okostelefon létrehozására, az ígéretes projekt tavalyi végleges elkaszálása azonban még 2017 elején is megér egy visszatekintést. A Venture Beat terjedelmes írásban emlékezett meg az egykor valóban forradalminak ígérkező telefon felemelkedéséről és bukásáról, amelyben az ATAP hajdani vezető tervezője, Dan Makoski mesélt a projekt szebb és borúsabb napjairól.

Az Ara kódnéven indult kezdeményezést valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, a cserélhető komponensekkel szerelt, kvázi az asztali PC-kre hajazó szerelhetőséget ígérő okostelefon ötlete a Google, pontosabban az általa felvásárolt Motorola ATAP (Advanced Technology and Projects Group) divíziójától származik. Az első évben titokban fejlesztett megoldásnak egy holland dizájner, Dave Hakkens egyetemi diplomamunkájával adott váratlan lökést és akarva-akaratlan publicitást is.

Jókor, jó helyen

Hakkens nevéhez fűződik a 2013-ban vírusvideóként elterjedt Phonebloks koncepció, amely egy minimalista, különböző cserélhető blokkokból felépülő okostelefon képét vázolja fel. Hakkens elképzelése szerint egy próbanyákra emlékeztető központ elemhez csatlakoztak volna négy tű segítségével az eszköz legkülönbözőbb funkciókat biztosító elemei, a processzortól az akkun, a kamerán, a Wi-Fi chipen és sok egyéb komponensen át egészen a kijelzőig. A koncepció szerint a Phonebloks-szal mindenki saját elképzelései és igényei alapján építhette volna fel készülékét, és ami még fontosabb, lehetőség lett volna az elavuló komponenseket egyenként is cserélni. Ha például valaki elégedett az eszközével csak épp lassúnak tartja azt, elég a processzort tartalmazó blokkot kicserélnie, nem kell eldobnia az egész telefont, de ugyanígy jobb kamerát vagy nagyobb akkut is egyszerűen felkattinthat a készülékre.

_{A Phonebloks, Hakkens víziója}

A koncepciót 3D renderekkel bemutató videó rövid idő alatt elképesztően népszerű lett, közben ugyanakkor komoly vitákat is kavart, miután - a Hakkens által felvázolt formában legalábbis - az elképzelés műszakilag nem volt megvalósítható, erre pedig sokan rá is mutattak. A Motorola viszont ekkorra már könyékig benne volt egy nagyon hasonló készülék fejlesztésében, csak éppen mélyen hallgatott a projektről. A vállalat látszólag szorult helyzetbe került, ha ugyanis hónapokkal később, az eredeti tervnek megfelelően jelenti be készülő moduláris készülékét, az a Phonebloks koppintásaként kerül be a köztudatba - mint azonban később kiderült, a Phonebloks nem is jöhetett volna jobbkor az Ara fejlesztői számára. A Motorola mindenesetre inkább elébe ment a bajnak, felvette a kapcsolatot Hakkens-szel, majd másfél hónap múlva lerántotta a leplet a még korai fejlesztési fázisban lévő Project Aráról, amelyet aztán a holland tervezővel közösen népszerűsített.

Ahogy az okostelefon-piac szinte minden szereplője esetében, az Apple (idén tíz éves) iPhone-ja itt is komoly iránymutatást jelentett - noha egésze máshogy, mint a hagyományos okostelefonoknál. Ahogy Makoski foglamaz, az Apple egy "tökéletes tárgy" elkészítését ünnepelte készülékével, amelyet milliószámra, ugyancsak tökéletesen le is gyártott. Makoskiban ennek kapcsán merült fel a kérdés, mi lenne, ha ennek éppen az ellenkezőjét valósítanák meg?

Kevés idő, még kevesebb erőforrás

Nem elég azonban, hogy az ATAP csapatnak az okostelefon-fejlesztés történetének jó eséllyel legnagyobb kihívásával kellett szembenéznie, az idő is szorította őket. A kifejezetten a hasonló vad ötleteken dolgozó ATAP csoportban ugyanis egy-egy projekt legfeljebb két évet kaphatott, ennek megfelelően igen feszesre kellett venniük a tempót. A tovább nehezítette a dolgot, hogy a "csapat" a kezdeti időszakban lényegében két főből állt, a dizájner Makoskiból, illetve az egykor a Teslánál mérnökként dolgozó Ali Javidanból, akik párhuzamosan dolgoztak a technikai megvalósításon és a külső formaterven.

A páros a munkát Motorola Razr készülékek kibelezésével kezdte, amelyek fő alkalmazásprocesszorát Arduino fejlesztői lapkákhoz kötve hozták létre a legkorábbi, "Moduino" névre keresztelt prototípusokat. Hamar rájöttek azonban, hogy túl nagy fába vágták a fejszéjüket és ketten egy hasonló projekthez sem elegendő erőforrással, sem pedig megfelelő mennyiségű szakértelemmel nem rendelkeznek. Már szinte nyúltak volna a fehér zászlóért, mikor segítséget kaptak: az ATAP-ot vezető, hajdan a DARPA-t igazgató Regina Dugan nagyon hitt a projektben és szívén viselte annak sorsát, így megbízta Makoskit, hogy vegyen fel még embereket és legyen a kezdeményezés műszaki vezetője - Makoski ugyanakkor még így is kételkedett a dologban és végül nem vállalta el a feladatot.

Dugan ugyanakkor így sem hagyta veszni a koncepciót és az ugyancsak DARPA-tól igazolt Paul Ermenkót bízta meg a vezetői feladatokkal. Teljesen azért Makoski sem hagyta el a projektet, a formaterv, illetve a piacra vitelhez szükséges közösségi, kulturális és nem utolsó sorban pszichológiai kutatások lebonyolításában továbbra is részt vett - ahogy fogalmaz, Ermenko felelt az eszköz testéért, míg ő a lelkéért. Paul Ermenko bevonása Dugan részéről jó ötletnek bizonyult, a fejlesztő a kollégák szerint elképesztő lendülettel tolta előre a projektet, az estek zömében az alvás rovására. Az gyakran karikás szemű fejlesztő azt remélte, már 2014 elejére lesz egy kész termék (még ha tesztverzióban is) amelyet már oda tudnak adni az első felhasználóknak.

A vezetőség nem jött lázba

Közben egy újabb fontos taggal bővült a csapat Jason Chua személyében, és további prototípusok születtek a készülékből. A moduláris telefon azonban Dugan és a fejlesztőcsapat lelkesedése ellenére nem nyerte el igazán a Motorola vezetőségének tetszését, a cég így nem allkokált plusz erőforrásokat a projekthez, helyette inkább a Moto X fejlesztésére koncentrált. A Project Arát ekkor egy bolondos mellékprojektként könyvelték el.

Ezután jött a képbe Hakken és a Phonebloks, egy csapásra megváltoztatva a világ - és a Motorola hozzáállását a moduláris telefonok koncepciójához, a Google pedig nyilvánosságra is hozta a projektet. Ezután Hakkennel együttműködve, a Phonebloks köré épült közösségtől gyűjtötte a visszajelzéseket az elképzelés kapcsán. Az érdeklődés a fejlesztők minden várakozását felülmúlta, az ATAP projektje nem csak a vásárlók körében, de a gyártók előtt is rivaldafénybe került.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A fellendülés azonban nem tartott sokáig, a Google ugyanis ekkor adta el a Motorolát a Lenovónak. Igaz az ATAP csoportot megtartotta (sokak szerint épp az Ara miatt), a változás ugyanakkor nagyban lelassította a fejlesztéseket a csapaton belül. A "motorolás" időkben az ATAP a DARPA-tól átvett modellt használva erősen támaszkodott külső beszállítókra és projekt-alapon fogalalkoztatott fejlesztőkre: a projekten dolgozó 150 emberből mindössze 3-4 volt ténylegesen Google alkalmazott. Miután a csoport közvetlenül a Google felügyelete alá került, a külső megbízások üteme nagyon lelassult.

Vélhetően a korábbi fejlesztési ütemből kiindulva, Ermenko a 2013-as bejelentéskor már a következő év elejére fejlesztőkészletet ígért, 2015 első negyedére pedig az első kereskedelmi forgalomban kapható ARA modellt. A szűk határidőnél talán csak az 50 dolláros indulóár volt megdöbbentőbb, amely egészen lázba hozta a tömegeket, még ha azért csak a legalapvetőbb funkciók jártak is a telefonhoz. A csapat az elején egészen jól tudta tartani a tempót, a fejlesztőkészlet alig egy hónapos késéssel jelent meg, ekkor a vállalat már prototípust is villantott a lelkes közönségnek.

Az első csúszások

Rövidesen azonban az projekt elveszítette egyik fontos oszlopát, Makoskit, akinek lejárt a két éve, amelyet az ATAP-nál tölthetett. Ekkor Ermenkónak még 13 hónapja volt hátra. A projekt közben szépen fejlődött, a vállalat egyre újabb videókkal prototípusokkal sokféle modul felvillantásával csigázta a közönséget, és a cégen belül is úgy látszott, minden sínen van a piacradobáshoz. Ekkor jöttek a váratlan akadályok: mint kiderült, a készülékeken a modulok rögzítéséhez használt EPM mágnesek mégsem voltak olyan erősek mint kellett volna, illetve üzleti oldalon is zátonyra futottak a tárgyalások számos partnercéggel.

Közben az első beígért, korlátozott piaci rajt is közeledett, a tesztfutamot a cég Puerto Ricóba tervezte, miután amellett hogy a piac viszonylag belátható, hasonló szabályozói feltételek vonatkoznak rá, mint az Egyesült Államokra. A készüléket azonban nem sikerült a határidőig megfelelő minőségűre fejleszteni, így jött a projekt első nagyobb csúszása - közben pedig Ermenko is kifutott az időből, 2015-ben el kellett hagynia az ATAP brigádját. Az ígért megjelenés ekkor 2016-ra tolódott.

Miután a projekt vezető nélkül maradt, a kapitány szerepét maga Dugan vette át, oldalán a korábbi motorolás Rafa Camargóval. Ekkor a csapat az alapoktól gondolta újra a projektet és arra a következtetésre jutott, hogy egy 50 dolláros okostelefon, bármilyen korlátozott funkcionalitást kínál is, egyszerűen nem dobható értelmezhető feltételek mellett piacra. Ezután jött a tavaly májusban megismert, újrarajzolt verzió, amelyet már akkor nyugodt (de szomorú) szívvel elkönyvelhettünk a Project Ara halálának.

Búcsú a lényegtől - de az egyediségtől még nem

Az új változat egyetlen modulon, jobban mondva egy felső kategóriás telefonon egyesítette az olyan lényegi elemeket, mint a processzor, RAM, GPU, vagy a tárhely, sőt, még az akkumuáltor is fixen belekerült. A modularitás a kamerára, ujjlenyomat-olvasóra és néhány teljesen hasztalan díszmodulra korlátozódott. A megoldás ugyanakkor még nem vesztette el teljesen a benne rejlő potenciált, hiszen megnyitotta a lehetőséget néhány egészen egzotikus, extrém új funkció bevezetése előtt a harmadik felektől származó modulokkal.

Az egyik ilyen egészen elrugaszkodott elképzelés egy a telefonba csatlakoztatható akvárium - igen, akvárium - volt, amelyben algák és különböző apró állatkák éltek volna, amelyeket a felhasználó a modulon elhelyezett mikroszkópon keresztül nézegethet. A fejlesztőcsapat berkeiben ehhez hasonló őrült ötletek röpködtek, amelyek ha nem is váltották volna meg az okostelefon-piacot, az Ara eredeti ígéretének megfelelően, egészen egyedi megoldásokat vezettek volna be rá. Ha tehát jelentős irányváltással és lassítással is, de az Ara tovább menetelt a megjelenés felé.

Aztán alig egy hónappal az újragondolt verzió leleplezése előtt Dugan elhagyta a csapatot: a vezetőt a Facebook vadászta le egyik leányvállalata számára. Ezalatt a Google is tisztogatásba kezdett, több megbukott hardverprojekt után a hajdani Motorola-vezér Rick Ostreloh-ot bízta meg azzal, hogy tegyen rendet a területen. Miután Dugan távozásával az Ara ismét elvesztette lendületét, és a 2016-ra kitűzött, fejlesztőket célzó, illetve a 2017-es piaci rajtra szánt határidők is eltolódtak Ostreloh türelme is elfogyott, és felfüggesztette a projektet, a csapat pedig szétszéledt.

A valaha volt legambiciózusabb okostelefonos projekt így végül csak álom maradt. Sokan érveltek azzal, hogy egy moduláris készülékre egyébként sem lenne kereslet, igaz a Phonebloks és a korai Ara eget rengető népszerűsége mást mutat. Noha több gyártó is megpróbálkozott valamelyest a területen, mint az LG vagy a Motorola, az igazi modularitást egyiknek sem sikerült megvalósítania - bár utóbbinál azért láthatunk érdekes megoldásokat. Az Ara kudarcát látva sajnos az is valószínűtlen, hogy más gyártók belevágnának egy hasonló kaliberű projektbe, az inkább szolgál elrettentő példaként.

A Google nem zárta ki, hogy lehetővé teszi az Ara licencelését, egyelőre azonban csak a keresőóriás valamelyik raktárában hét lakat alatt porosodó prototípusok őrzik a hajdani nagyratörő ambíciók emlékét. Szerencsére a kapcsolódó szoftveres fejlesztések (egy része) végül napvilágra került, az Ara alapját képező rugalmas és kiterjeszthető UniPro adatbusz és az azt támogató Graybus alrendszer már a Linux kernel 4.9-es kiadásában helyet kapott, ezzel a projekt egyik legnagyobb gátja, a modularitás operációs rendszer szintjén való kezelése könnyebb lesz.