Mikor lehet legálisan linkelni?
Milyen elbírálás alá essenek azok az linkgyűjtő oldalak, amelyek jogsértő tartalmakat hivatkoznak - erre kellett választ adnia az Európai Unió Bíróságának. A testület döntött, alább a részletek.
Az ügy gyökerei 2011-ig nyúlnak vissza, amikor a holland GeenStijl lap publikált egy cikket, amelyben egyik helyi celeb, Britt Dekker Playboy-fotóit linkelte. A hivatkozás egy ausztrál oldalra mutatott, amely a fotókat jogsértő módon, a készítők engedélye nélkül közölte. A holland Playboy kiadója, a Sanoma a link eltávolítását kérte a holland laptól, amely ezt megtagadta, így került bíróság elé az ügy. A holland igazságszolgáltatás pedig EU-s szintre küldte az ügyet, így vált néhány Playboy-fotó az uniós szerzői jog egyik meghatározó ügyévé. A Bíróságnak azt kellett tehát eldöntenie, hogy jogsértő magatartás-e jogsértő tartalomra linkelni, és ha igen, akkor milyen peremfeltételek esetén számít bűnösnek a hivatkozást publikáló.
A hatályos uniós irányelv szerint a szerzőknek (jogtulajdonosoknak) kizárólagos joguk "műveik közlésére a nyilvánosság felé", így a kérdés úgy szűkül, hogy pusztán a jogsértő tartalomra való hivatkozás ilyen közlésnek számít-e. A Bíróság pontosan tisztában van azzal, hogy ez mennyire kritikus kérdés, így igyekezett egy olyan jogi kritériumrendszert felállítani, amely egyensúlyt teremt a szerzői jogok védelme és az internetes kommunikáció, a szólásszabadság és egyéb tényezők között.
Ahhoz tehát, hogy egy hiperlink kimerítse a közlés definícióját, néhány kritériumnak kell megfelelnie. Az első, hogy a tevékenység szándékos legyen, vagyis a közlő a következmények és a körülmények teljes ismeretében ad hozzáférést a védett műhöz. A második kritérium a "nyilvánosság" fogalmára vonatkozik, amely meghatározatlan, de nagy számú potenciális nézőt jelent. A harmadik és legfontosabb kritérium pedig a tevékenység profittermelő jellege.
CI/CD-vel folytatódik az AWS hazai online meetup-sorozata! A sorozat december 12-i, ötödik állomásán bemutatjuk az AWS CodeCatalyst platformot, és a nyílt forráskódú Daggert is.
A GeenStijl-Sanoma ügyben a fenti kritériumok mindenikét kipipálva látta a Bíróság, ennek megfelelően az ítélet szerint a lap igenis jogsértést követett el a hivatkozással. Az ítélet azonban így csak olyan esetekre általánosítható, amelyek szintén teljesítik mindhárom kritériumot. A Bíróság ettől azt reméli, hogy az internetes kommunikációra a döntés csak minimális hatást gyakorol, például az egyszerű felhasználók tevékenységét egyáltalán nem befolyásolja - hiszen tevékenységük nem profitszerzésre irányul.
Érinti viszont a döntés a különböző linkgyűjtő oldalakat, amelyek kalóz tartalmakra mutatnak. Eddig az ilyen szájtok védekezhettek, hogy szervereiken nem tárolnak jogsértő anyagokat, a linkelés pedig legális. A bírósági álláspont értelmében azonban ha ezt profitszerzési céllal végzik, akkor igenis felelősek a linkelt tartalom jogtisztaságáért.
Linkjog? Igen.
Különösen ügyelt a testület arra, hogy a másik, párhuzamosan folyó "linkháborúban" ne foglaljon állást. Az EU szerzői jogi reformja ugyanis jelenleg zajlik, az egyik legfontosabb vitatott kérdés pedig a "kiegészítő szerzői jog" (ancillary copyright). Tömören az új szabályozás formálisan kimondhatja, hogy a Google és egyéb online szolgáltatások csak a kiadók engedélyével vehetnének át bármilyen tartalmat akár indexelésre, akár hírgyűjtő oldalakon történő közzétételre. Emlékezetes módon ezt Spanyolországban és Németországban is átvitték a kiadók a helyi törvényhozáson, mindkét esetben orbitális kudarccal végződött a kísérlet: Németországban végül minden kiadó ingyenes engedélyt adott, Spanyolországban (ahol ilyen kiskaput a törvény nem enged) viszont jelentős visszaesést könyveltek el látogatószámban.
A Bíróság álláspontja szerint a fenti három kritérium egyáltalán nem vonatkozik az olyan művekre, amelyeknél a közlés már eleve megtörtént és azt a jogtulajdonos tette meg - például azzal, hogy publikálta azt online felületen. Így erre a területre az állásfoglalás nem általánosítható.