Törik a jég: ARM processzorokat gyártana az Intel
ARM processzorokat gyártana az Intel, a mobilos fiaskó után így próbál profitálni a mindeddig bevehetetlennek tűnő telefonos-tabletes piacból a vállalat.
Megtörtént az elkerülhetetlen, az Intel beadta a derekát, a legnagyobb x86-os processzorgyártó ARM-alapú mobilos rendszerchipeket készíthet üzemeiben, ezzel pedig akarva-akaratlanul a legnagyobb rivális architektúra térnyerést támogathatja. A konkurens ARM Holdingsszal kötött megállapodásából kiderül, hogy a POP (Processor Optimization Packs) fizikai IP-ket tartalmazó licencelési csomagot elsőként a jövőre debütáló 10 nanométeres gyártástechnológiához dolgozzák ki. Az új lehetőséget először az LG használhatja majd, a cég ezzel saját márkás processzorokat tehet jövőbeni okostelefonjaiba.
Az Intel és a POP-szakma
A két vállalat közleményéből kiderül, hogy első körben két ARM Cortex-A magot dolgoznak ki az Intel jövőre érkező, legújabb gyártástechnológiájára. Konkrétumokról egyelőre nem szól a fáma, de a big.LITTLE koncepciónak megfelelően valószínűleg egy gyengébb, illetve egy erősebb magról lehet szó, így elsőként várhatóan az A53 és az A73 jelenik meg a kínálatban.
De nem csak a processzormagokat, hanem más egyéb, a komplett rendszerchip felépítéséhez szükséges komponenseket is tartalmaz az ARM POP IP, ugyanis a csomag különböző eszközök, erőforrások és szolgáltatások összességét jelenti. Ebben cellakönyvtárak, memóriaszerkesztők (pl. SRAM-hoz), időzítési mérőeszközök, illetve pontosan az adott gyártástechnológiához igazított leírások, például tranzisztorkészletek találhatóak.
Bár az ARM licencelési kínálatában a POP IP számít a legdrágább opciónak, a csomag alkalmazásával a partnerek lényegesen gyorsabban elkészíthetik termékeiket, hisz a munka jelentős része ezzel kipipálható, amivel a kockázat is csökken. Az ARM szerint így 5-8 hónappal lehet rövidebb a kivitelezéséhez szükséges idő, az átlag 15-18 hónap 10-re redukálható. A POP IP-k jellemzően nem az adott technológiákban rejlő maximum kiaknázására törekednek, ugyanakkor a kisebb partnerek képességein rendszerint túlmutatnak, miközben a fejlesztéssel sem kell bajlódni, így számos esetben jelenthet jó kompromisszumot az opció.
Érdekesség, hogy a POP IP-kért a bérgyártó (jelen esetben az Intel), nem pedig a megrendelő fizet az ARM-nak. A fizikai IP-k alkalmazásáért nagyjából 1,5-2,5 százalékos felárat számol fel egyetlen megmunkált ostya árára az ARM. Hogy ezt a bérgyártó pontosan milyen mértékben hárítja a megrendelőjére, az megegyezés tárgyát képzi, de a megállapodással jellemzően mindenki jól jár. Az adott gyártó vonzóbb lehet az ügyfelek számára, az ARM magasabb bevételhez jut, miközben az ügyfél terméke lényegesen gyorsabban, nem utolsó sorban pedig kisebb kockázat mellett készülhet el.
Természetesen nem az Intel az első akivel közösen POP IP-t kínál a tervezőcég. A TSMC-vel már régóta együttműködik az ARM, aki épp májusban adott helyzetjelentést a tajvani bérgyártó 10 nanométeres gyártástechnológiájáról, amivel szintén elérhető lesz a csomag. E mellett már az UMC is kínál POP IP-t, amivel elsősorban a kisebb kínai gyártókra fókuszál a cég. A TSMC-rivális kisebbik tajvani bérgyártónál egy költséghatékonyabb, 28 nanométeres technológiával érhető el a csomag.
Aki kimarad, az lemarad
Az Intel bejelentése nem meglepő, a telefonos-tabletes piacról való kiszállás után számítani lehetett rá, hogy a vállalat még valamilyen formában megpróbál hasznot húzni az évi több százmillió chipet elfogyasztó piacból. Ehhez kézenfekvő módon gyártókapacitásának, illetve technológiájának áruba bocsátása mellett döntött az Intel, az ARM-os chiptervezők örömére.
Krzanich: Legalább a gyártásból kapjunk egy szeletet...
Az Intel néhány éve indította be a szerződéses félvezetőgyártói tevékenységét. Ekkor Paul Otellini, korábbi elnök leszögezte, hogy a vállalat bérgyártói tevékenységével nem fog versenytársat támogatni, vagyis csak a félvezetőipar olyan területén működő cégek jöhetnek szóba megrendelőként, melyek nem konkurensei az Intelnek. A stratégia merőben eltér a Samsungétól, a dél-koreai vállalatnak látszólag sosem jelentett problémát a közvetlen konkurensek kiszolgálása (pl. Apple), ha közben azzal növelhette méretgazdaságosságát.
Ezzel szemben az Intel megközelítése csak olyan partnereket engedhet(ett) közel mint az FPGA-kat tervező Altera (mely céget tavaly végül felvásárolta korábbi partnere). E mellett még az Achronix Semiconductor, a Tabula, a Netronome, a Microsemi, illetve a Panasonic is szerepelt a listán, melyek egyike sem jelentett semmiféle fenyegetést az Intelnek. Bár a bérgyártást elindító elnök már régen leköszönt, utódja Brian Krzanich eddig látszólag nem változtatott a stratégián, hisz az ARM-os gyártás is csak most, a közelmúlt mobilos disszidálása után került terítékre, amikor a termékek már nem jelentenek konkurenciát a vállalat saját kínálatának.
Az Intel végül lépéskényszerbe került, az elmúlt években elkelt több milliárd mobilos chipnek mindössze töredékét szállította a cég, ezt is kvázi ingyen, masszív veszteséget generálva. Ezalatt a TSMC és a Samsung komoly profitra tett szert az ARM-os lapkák gyártásából, melynek egy részét a fejlesztésekbe visszaforgatva, mára olyannyira megközelítették az Intelt, hogy az a közeljövőben még akár vezető gyártástechnológiai címét is elveszítheti, a félvezetőipar történelmében először.
Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.
Ennek tükrében erősen vitatható a vállalat eddigi stratégiája, mely évekig olyan gyártókat sem engedett be mint az Apple, aki kizárólag saját termékeibe tervez és gyártat processzorokat. A cég megfelelő szerződés híján végül inkább a Samsung és a TSMC kasszájához talicskázta a milliárdokat, miközben termékei látszólag nem szenvedtek komoly csorbát az Intelénél rosszabb gyártástechnológia miatt. Mindez annak tükrében különösen érthetetlen, hogy eközben némely Intel üzem üresen kongott, a vállalat egyszerűen képtelen (volt) kihasználni óriási gyártókapacitását. A helyzetet csak nehezítette a PC-piac sok éve tartó gyengélkedése, a processzorok eladásainak folyamatos csökkenése tovább rontotta a félvezetőgyárak kihasználtságát.
Emiatt van most késésben az Intel, hisz bár a cég ezennel megnyitja 10 nanométeres gyártókapacitását, a nagyobb megrendelők már a következő generációra is megegyeztek a konkurensekkel. Az Apple az A10 és A11-es processzorait egyaránt a TSMC-vel gyártatja, a Qualcomm pedig a Snapdragon 820 mellett a jövőre érkező 830-ra is a Samsunggal egyezett meg. Utóbbi, az okostelefonos eladásokat vezető dél-koreai gyártónak értelemszerűen nincs szüksége bérgyártóra, igaz egyes készülékeiben Qualcomm rendszerchipek vannak, melyek előállításáért nem feltétlenül a Samsung felel. A MediaTek ugyancsak rendelkezik gyártóval, a tajvani cég otthon, a TSMC-nél termelteti a lapkákat, legalábbis egyelőre.
Ennek tükrében csak lassan futhat majd fel az ARM-os alkalmazásprocesszorok gyártása, hiába az ipari renomé és a piac jelenlegi legjobb, legnagyobb tranzisztorsűrűséggel rendelkező gyártástechnológiája. Ezzel valószínűleg az Intel is tisztában van, a cég hosszabb távra tervezhet, a 2018-ban, és az azt követően esedékes Apple és Qualcomm processzorok gyártását egy kedvező szerződéssel még behúzhatja a gyártó. Borítékolható, hogy a vállalat harcba száll ezekért, ugyanis az egyes újabb gyártástechnológiák kutatási és fejlesztési költségei generációról generációra nagy mértékben emelkednek, így létfontosságú, hogy a gyártókapacitás kihasználtságának javításával minél több lapkára tudja szétteríteni növekvő kiadásait az Intel.