Sztori vége: elkelt az SGI

Felvásárolja a számítógépes grafika úttörőjének számító SGI-t a Hewlett Packard Enterprise - jelentette be a két vállalat. A "kis hal" mára elsősorban mérnöki-tudományos (HPC) és szuperszámítógépes technológiákra fókuszál, ezekben erősít most a felvásárlással a HPE. A tranzakció értéke 275 millió dollár, az üzlet várhatóan 2017 első negyedévében zárul majd le.

Olcsó klasszikusok

Az SGI történetét ismerve nézve alacsonynak tűnhet a végösszeg, ha arra gondolunk, hogy az 90-es években az SGI piaci értéke elérte a 7 milliárd dollárt, bevétele pedig több milliárd dollárt tett ki és 10 ezer főt foglalkoztatott. De a most felvásárolt vállalat már nem a csúcson lévő SGI (szó szerint, lásd alább), a legfrissebb pénzügyi jelentés szerint a cég évi 533 milliós bevételt és 11 millió dolláros veszteséget mutat.

A SGI-t 1981-ben alapította Silicon Graphics néven Jim Clark, a Stanford Egyetem docense és más egyetemi kutatók, köztük Abbey Silverstone. A cég első komoly dobása a Geometry Engine volt, az egyik első chip, amelyet kimondottan a geometriai számítások és a 3D-s megjelenítés gyorsítására fejlesztettek ki. A Geometry Engine köré épített grafikus munkaállomások idővel egyre nagyobb sikernek örvendtek, a cég pedig egy adott ponton piacvezetővé vált ezen a piacon és olyan cégekkel versengett, mint a Sun vagy a HP.

A számítógépeket eleinte Motorola 68000-as sorozatú CPU-kkal építette a cég, később pedig a MIPS processzorait használta fel a munkaállomásokban és rackbe szerelhető modellekben. Az operációs rendszer szerepét végig a UNIX töltötte be, jellemzően a saját fejlesztésű, UNIX System V alapú IRIX. A grafikus hardvereket az IrisGL API-n keresztül lehetett elérni, amellyel teljesértékű grafikus-animációs munkaállmássá váltak a Silicon Graphics gépei.

Híres vezérigazgatója, Ed McCracken a Hewlett-Packardtól érkezett majd 1984-1997 között vezette a vállalatot, melynek éves bevételét ez idő alatt 5,4 millió dollárról 3,7 millárd dollárra vitte fel. Személyéről és pazarló viselkedéséről azonban több legenda szól, és miután öt egymást követő negyedévből négy negyedévben veszteséges volt a Silicon Graphics, a vezetőnek távoznia kellett.

A vezetőváltás nem volt annyira sikeres, McCracken helyét Richard Belluzzo vette át, akinek több rossz menedzsment döntést tulajdonítanak. Egyik ezek közül az SGI Visual Workstation piacra dobása, amellyel a cég a feltörekvő Windows ökoszisztémára akart rámozdulni. A Visual Workstation a saját fejlesztésű IRIX operációs rendszer helyett Windows NT 4.0-at és Windows 2000-futtatott, így viszont már ugyanazon a piacon kellett versenyeznie, mint a Dell vagy a Compaq - miközben árban messze azok termékei fölé pozicionálta magát. A termékvonal pénzügyi katasztrófának bizonyult és megingatta a vásárlók hitét a MIPS-alapú modellekben is.

A filmstúdiók pénzéből (részben SGI gépeken készült például a Jurassic Park és a Toy Story) a Silicon Graphics több céget felvásárolt, de utólag visszatekintve ezek is sikertelen üzleteknek bizonyultak. A cég vezetősége a 90-es évek közepén vette meg a szuperszámítógépek gyártásáról híres Cray-t, de a kulturális- és generációs különbségek miatt nem sikerült a két vállalat integrálása, úgyhogy végül a Cray-t 2000-ben eladta. Szintén a 90-es években vásárolta fel a menedzsment az Alias és Wavefront 3D modellező szoftvereket fejlesztő cégeket, majd egy cégben egyesítette őket, és 2004-ben eladta 57 millió dollárért - egy évvel később az Aliasért 182 millió dollárt fizetett az Autodesk az új tulajdonosnak.

Név és irányváltás

Az SGI márkanevet a cég 1999-ben választotta, jelezve, hogy piaci szerepe alapján már több egy grafikai vállalatnál, de a hivatalos cégnév és a munkaállomás neve Silicon Graphics maradt. A névvel együtt a menedzsment a logót is lecserélte, a korábbi kocka helyett csak betűkre, de a cég jelképévé vált kocka is visszatért később egyes termékeken.

A változás elkerülhetetlen volt, mivel a vállalat korábbi erősségét nyújtó grafikai munkaállomások piacát teljesen bedarálta a felrobbanó x86-os világ. A cég által addig használt egyedi, méregdrága technológiák hirtelen tömegtermékekben is elérhetővé váltak - először a nagy teljesítményű CPU-k, majd a nagy teljesítményű grafikus gyorsítók is általánossá váltak, köszönhetően az Intel-AMD illetve a 3Dfx, az Nvidia és az ATI tevékenységének. Ezzel immár az x86-os PC-k is ütős munkaállomásokká váltak, a Silicon Graphics termékeihez képest töredék áron. A történet érdekessége, hogy a grafikai piac vezető cégeit egykori Silicon Graphics mérnökök és szakemberek alapították vagy futtatták fel - az SGI-Nvidia peren kívüli egyezség például azzal zárult, hogy az SGI grafikus fejlesztői részlegének jelentős részét egyszerűen átvették a zöldek.

A változással a maga módján a cég igyekezett megbirkózni. A 90-es évek végén a cég a MIPS architektúra helyett Itanium-alapokra állt át, de az Intel által fejlesztett processzorok megjelenése csúszott, majd a teljesítménye nem hozta az elvárásokat és jelentősebb versenyelőnyt sem tudott felmutatni más gyártókhoz képest. Az SGI vezetői a saját IRIX operációs rendszert is leváltották, az Itanium-alapú rendszereken már SUSE Linux futott. Lassan az SGI egy szoftver- és hardverfejlesztő cégből egyszerű hardvergyártóvá vált.

Az SGI igazi lejtmenete 2005 végén kezdődött, mikor a cég részvényeit kivezették a New York-i tőzsdéről, mivel árfolyama nem érte el a meghatározott minimumot. Ezt követően, 2006-ban Dennis McKenna vezérigazgató irányításával, 250 munkavállaló (főleg a vezetőség) elbocsátását és sikertelen cégstrukturális átalakításokat követően az SGI csődvédelmet kért saját maga és amerikai leányvállalatai számára.

A helyzetet a cég menedzsmentje úgy oldotta meg, hogy a 345 millió dollárnyi hitelállományát 70 millióra csökkentette, további forrásokhoz jutott a Morgan Stanley és a General Electric Capital révén, az átalakítások részeként pedig új termékeket jelentetett meg a piacon: a linuxos kétutas Altix XE gépet, az Altix 4700-as szuperszámítógépet és kistestvérét, az Altix 450-et. Az új gépekkel a cég a vállalati piacon igyekezett teret nyerni - a grafikus megoldások helyett a szerverekre és adattárolásra koncentrálva.

A Gitlab mint DevSecOps platform (x) Gyere el Radovan Baćović (Gitlab, Data Engineer) előadására a november 7-i DevOps Natives meetupon.

Az SGI helyzete átmenetileg megoldódni látszott, a cég papírjai újra megjelentek a tőzsdén, és a vezetést Robert H. Bo Ewald a profitszerzés érdekében vette át McKenna válságmenedzsertől. A cég azonban addigra jelentősen vesztett a népszerűségéből, a bevételei csökkentek, és a piaci helyzete marginalizálódott. 2008 végén a cég papírjai ismét kikerültek a tőzsdéről, a piaci értéke ekkor 35 millió dolláros volt, és újabb csődöt jelentett - úgy tűnt, végleg eltűnik a Silicon Graphics neve.

2009-ben az SGI nagy részét a 300 főt - elsősorban mérnököket és tudományos dolgozókat - foglalkoztató Rackable Systems vásárolta fel 25 millió dollárért a termékeivel, a szolgáltatásaival és az ügyfélkörével együtt. Az új cég azonban úgy döntött, hogy felveszi a felvásárolt SGI nevét, melyet sokan ismertek az Egyesült Államokban és azt várták tőle, hogy segíti a terjeszkedést. Az eredeti SGI váza, a megmaradt részlegek Graphics Properties Holdings néven futnak tovább, ez a cég a szabadalmi portfólió licencelésével, gyakorlatilag szabadalomtrollként működik tovább.

Az új cég vezetői az x86-os szervereket forgalmazták tovább, az SGI profiljából pedig a felső kategóriás HPC rendszereket tartották meg. Nem sokkal később az újraszerveződött SGI be is mutatta az Octane III vizualizációs munkaállomásként és szerverként is beüzemelhető rendszert, az Altix Ultraviolet szuperszámítógépes architektúrát Intel Xeon processzor alapokon és a Cyclon nevű műszaki-tudományos cloud-szolgáltatást.

A néhány évig tartó újabb reményteli időszak után úgy tűnik, hogy a grafikai piacon hírnevet szerző Silicon Graphics, majd a szuperszámítógépek gyártását folytató SGI neve végleg eltűnik, és a cég beolvad a Hewlett Packard Enterprise-ba. Hogy a márka sorsa mi lesz a jövőben, egyelőre nem tudni, elképzelhető, hogy bizonyos specializált rendszerekhez megtartja brandként a legendás nevet a HPE.