Méregdrágán kínálja tízmagos asztali processzorát az Intel

Broadwell-EP alapokon

A processzorok alapját most is az EP jelölésű Xeonoktól örökölte a sorozat, jelen esetben a szerveres környezetben a Broadwell-EP processzoroknál már bemutatott legkisebb, tíz processzormagot és 25 megabájt harmadszintű gyorsítótárat felvonultató lapkáját használta fel újra az Intel, melyben a magok megegyeznek a korábban már bemutatott, ötödik generációs Core-családban látottakkal, mint ahogy a gyártástechnológia is hasonló, 14 nanométeres.

Utóbbi közrejátszhatott abban, hogy a Haswell-E processzorokat leváltó Broadwell-E sorozatra 3 hónap híján majd két évet kellett várni. A viszonylag hosszúra nyúlt szünet nagyrészt gyártási problémákra vezethető vissza, a processzorok relatíve nagy lapkára épülnek, melyek gazdaságos tömegtermeléséhez először a technológja selejtarányát kellett a megfelelő szintre hozni. Mindez nem példa nélküli, a Sandy Bridge-E és az Ivy-Bridge-E megjelenése között is nagyjából ennyi idő telt el, ekkor szintén gyártástechnológia váltás történt.

Hozott is, meg nem is

A processzorok tokozása nem változott, a Haswell-E esetében bemutatott LGA2011v3 köszön vissza. Mindez azt jelenti, hogy az új processzorokhoz nem szükséges alaplapot cserélni, BIOS frissítés után a már meglévő X99-es modellekkel is működhetnek a most megjelent Broadwell-E CPU-k.

A magokon felüli, úgynevezett uncore részt csupán kis mértékben változott. PCI Express sávokból továbbra is összesen legfeljebb 40 darabot tartalmaz a dizájn, a memóriavezérlő pedig az elődökhöz hasonlóan négycsatornás, ugyanakkor a DDR4-es modulok maximálisan támogatott órajelét az előző generációhoz képest egy fokozattal feljebb, 2400 MHz-re emelte az Intel.

Érdekes újdonságnak ígérkezik a Turbo Boost Technology 3.0, melyről ugyanakkor prezentációjában eddig nem sok részletet árult el az Intel, a fejlesztés működéséről leginkább csak az alaplapgyártóktól kiszivárgott információkból lehet következtetni. Ezek alapján a hardveres és szoftveres hibridről van szó, melynek működéséhez meghajtóprogram és alkalmazás is szükséges. Utóbbi páros gondoskodik arról, hogy az alkalmazások a megfelelő, magasabb órajelre képes magon (vagy magokon) fussanak, a szoftver átveszi a programszálak kiosztásának feladatát (affinitás beállítása) az operációs rendszertől. Ez működhet automatikusan, illetve a felhasználó bizonyos szinten bele is szólhat a beállításokba.

A Gitlab mint DevSecOps platform (x) Gyere el Radovan Baćović (Gitlab, Data Engineer) előadására a november 7-i DevOps Natives meetupon.

Az egyelőre nem világos, hogy melyik modellnél pontosan hány magot lehet az úgynevezett Turbo Boost Max órajelre emelni, és azt sem tudni, hogy ez pontosan mekkora frekvenciát takarhat, de valószínűleg 4 GHz körül, vagy legfeljebb kicsivel a feletti órajelet is biztosítható a 3.0-s turbó, ami a csupán 1-2 magot kamatoztatni képes alkalmazásoknál már jól mérhető gyorsulást eredményezhet.

A technológiát az összes ma megjelent Broadwell-E processzor támogatja, ami pontosan négy modellt jelent, az Intel ugyanis négy tagúra bővítette az asztali piac csúcsát célzó kínálatot. Ehhez a mindenkori abszolút csúcs Extreme Edition árát emelték meg radikálisan, a tízmagos i7-6950X-ért ugyanis a szokásos 1000 dollárnál már lényegesen többet, 1570 dollárt kér az Intel. A következő, már csak nyolcmagos i7-6900K típusjelzésű processzor örökölte az 1000 dolláros árcédulát, a maradék két hatmagos pedig ez alá sorakozik be 587, illetve 412 dolláros áron, utóbbi összegen szintén emelt az Intel, de csak kisebb mértékben

A processzorok (publikus) órajeleit elnézve ugyanaz a faramuci helyzet állhat majd elő mint anno a Haswell-E megjelenésekor. Míg a tíz magot kamatoztató alkalmazásokban egyértelműen gyorsabb lehet az új csúcsmodell, addig a legfeljebb nyolc, hat, vagy annál kevesebb magot használó szoftverek gyorsabban futhatnak az olcsóbb modelleken, hisz ezeknél a végrehajtók magasabb frekvencián üzemelhetnek mint az i7-6950X esetében, tehát a tízmagos modell hátrányba kerülhet, de ugyanez a helyzet fennállhat majd az i7-6900K és i7-6850K viszonylatában is. Ennek tükrében vásárlás előtt célszerű alaposan utánanézni a futtatott szoftverek pontos képességeinek, amennyiben azok nem képesek kihasználni a több magból fakadó számítási teljesítményét, úgy könnyen pénzkidobássá válhat az akár 1600 dollárt is közelíthető befektetés.

Új mantra: Mega-Tasking

Az Intel valószínűleg ezért próbál egy új fogalmat is becsempészni a köztudatba, hisz erősen kérdéses, hogy tíz darab magból hogyan képes profitálni a jellemzően négy mag felett kevésbé jól skálázódó asztali szoftverkörnyezet. A legjobban optimalizált játékok is legfeljebb nyolc darab processzormagot (vagy szálat) képesek meghajtani, de számos program már harom-négy mag körül kifullad, jellemzően csak a renderelő, illetve videóvágáshoz és szerkesztéshez, valamint konvertáláshoz (tömörítéshez) használt alkalmazások skálázódnak jól a magok (és szálak) számának nagyobb mértékű növelésével, ez pedig részben már a munkaállomások, azaz a Xeonok felségterülete.

A vállalat ezért prezentációjában kihangsúlyozta a Mega-Taskingra keresztelt felhasználási módot. A multitaskingból származtatott elnevezés nem jelent mást, mint még több, még nagyobb számítási teljesítményt igénylő alkalmazások egyidejű futtatását, legyen szó tartalomgyártásról vagy éppen játékokról.

Alapvetően tehát nincs szó újdonságról, az Intel csupán megpróbál felhasználási területet mutatni annak a számára egyszerű(bb) teljesítménynövelő módszernek, amiből a célközönséget jelentő felhasználók egyre nehezebben profitálhatnak.

A Xeon E3-1500 v5 sorozat is megérkezett

A Broadwell-E processzorokkal párhuzamosan leplezte le a belépő munkaállomásokba szánt E3-1500 v5 szériát az Intel, mely a tavaly októberben bejelentett E3-1200 v5 sorozat kiegészítésének tekinthető. A bejelentés összesen öt új processzort takar, egytől egyig négymagos kivitelben.

A Skylake-alapú, BGA tokozású megoldások az integrált grafikus processzor tekintetében kínálnak nagy előrelépést, ugyanis négy modell már az Intel aktuális legerősebb, GT4e kódnevű, 128 megabájtos eDRAM chipet is tartalmazó, Iris Pro Graphics P580 grafikus vezérlőjét kapta meg, egy modell pedig az Iris Pro Graphics P555-öt alkalmazza. A TDP érték három esetben 45 watt, de egy 65 és egy 35 wattos chip is helyet kapott az újdonságok között.

A grafikai teljesítmény növelése mellett két új funkciót emelt ki az Intel. Az egyik a valós idejű HEVC kódolás, melyhez fixfunkciós egységet tartalmaz a lapka, így nagyon alacsony fogyasztás mellett dolgozható fel az akár 4K felbontású a képi anyag. A második funkció a korábban bejelentett, GVT-g grafikai virtualizációhoz kapcsolódik, ami megkapta a Citrix XenServer (és XenDesktop) támogatást, mellyel egyetlen IGP legfeljebb hét munkamenetet képes kiszolgálni.