750 millió dollárba került a Marvellnek a szabadalomsértés

Hét évnyi pereskedés után bedobta a törölközőt a Marvell Technology Group és a bírósági huzavona folytatása helyett inkább megegyezett a Carnegie Mellon Egyetemmel. A megállapodás értelmében az amerikai chipgyártó 750 millió dollár utólagos jogdíjat fizet az egyetemnek. Az ügyvédi díjak levonása után az intézmény a kártérítés "jelentős részét" az ügy alapját képező szabadalmakat kidolgozó kutatóknak fogja adni.

A technológiák védettsége csak 2018. április 3-án fog lejárni, de a Marvell úgy egyezett meg az egyetemmel, hogy az egyszeri díj után többé ezen szabadalmak használatáért már nem kell fizetnie. A cég befektetői elsőre láthatóan fellélegeztek – a részvényeket a piac korábban egy jóval magasabb kártérítésre számítva árazta be, így a bejelentést követően a kereskedési időszakban közel 6 százalékkal nőtt az árfolyam, a nyitást követően viszont csökkent a lelkesedés.

A Marvell egyébként már tavaly elkezdett készülni egy nagyobb összeg kifizetésére egy 388 millió dolláros céltartalékkal, január végén pedig 2,3 milliárdos készpénztartalékkal rendelkezett. A 750 milliós kifizetés viszont mindenképpen fájni fog, ez több, mint a vállalat legutóbbi, veszteséges (62 millió dollár) pénzügyi negyedévének forgalma (674 millió dollár). A merevlemezpiacon tapasztalható keresletcsökkenés miatt nehézségekkel küzdő cég gyakorlatilag kiszállt a mobilpiacról (ez a múlt negyedévében 46 millió dollárba került), a jövőben pedig az autóiparban és az IoT-piacon tervez új üzleti lábakat növeszteni.

Lavinát indít?

Az ügy két amerikai szabadalom (6,438,180 és 6,201,839) miatt pattant ki. A '90-es években több mérnök is dolgozott az egyre nagyobb adatsűrűségű merevlemezekhez szükséges zajcsökkentés problémáján. Az egyik első megoldás a Qualcomm társalapítója nevével fémjelzett Viterbi-detektor volt, Andrew Viterbi után. Ezt követően a CMU egy végzős hallgatója, Aleksandar Kavcic és tanára, Dr. Jose Moura talált orvosságot a problémára, a '90-es évek második felében. A vádirat szerint ezt használta fel a Marvell, mert saját technológiájuk nem volt elég jó. Az egyetem 1997-ben adta be a szabadalmi kérelmet, amit az amerikai szabadalmi- és védjegyhivatal 2001-ben és 2002-ben hagyott jóvá.

Bár a chipgyártó akkoriban azt állította, hogy a két egyetemi kutató megoldása valós körülmények között nem használható, végül fű alatt és engedély nélkül mégis kénytelen volt lemásolni azt, mert saját technológiája akkor még messze nem állt készen.

A Carnegie Mellon chipenként 50 centes jogdíjjal számolva összesen másfél milliárd dollárt követelt, amit a bíróság első fokon meg is ítélt. Az összeg azért volt ilyen magas, mert az egyetem új szemszögből értelmezte az amerikai szabadalmi törvényt: nem csak az Egyesült Államokban gyártott és/vagy értékesített lapkák után kért kártérítést, hanem minden vezérlő után, amit a Marvell a technológia felhasználásával gyártott és adott el. Az Amerikára levetíthető rész ebből "mindössze" 278 millió dollárnyit tett volna ki, 556 millió ott gyártott-értékesített lapkával számolva, a többit a külföldi forgalom alapján számolta az egyetem.

Az intézmény ezt azzal magyarázta, hogy a Marvell külföldön sem tudott eladni ezekből a chipekből, ha a Carnegie Mellon technológiáját amerikai földön nem használta volna fel a "fejlesztés, tesztelés és piacra dobás" során. Az újraértelmezés miatt több nagy amerikai IT-piaci szereplő (Broadcom, Aruba Networks, Dell, Google, Hewlett-Packard, Limelight Networks, Microsoft, SAS Institute, Xilinx) a Marvell mellé állt. Azt nem vitatták, hogy az egyetemnek joga van utólagosan jogdíjat követelni a szabadalmak után, de azt már igen, hogy az esküdtszék elfogadta a Carnegie Mellon érvelését a külföldi forgalomra vonatkozó kártérítési igényről.

A peren kívüli megállapodással a Marvell kiszabadította a szellemet a palackból, és perek sora indulhat akár visszamenőlegesen is – azaz pont az történhet, amit az érintett cégek nagyon szerettek volna elkerülni.