2015 a tükörben: a legnagyobb bukások

Microsoft és a kommunikáció

Rengeteg mindent nagyon jól csinált a Microsoft 2015-ben (sejtésünk szerint 2015 a nagy fordulat éveként fog a vállalati krónikába bevonulni), a kommunikáció azonban nem volt a cég erőssége idén. Ellentmondásos nyilatkozatok, be nem tartott ígéretek, kétértelmű utalások, masszív hallgatás, sőt, a felhasználók aktív félrevezetése is a palettán volt idén, ami nemcsak az újságírók dolgát nehezítette meg (ezzel még elboldogulunk, kösz), de lehetetlenné tette a pontos, hiteles tájékoztatást.

A cég kommunikációs ballépéseit hosszan sorolhatjuk, az OneDrive-tárhelyek (bejelentés, részleges visszavonás), a Windows 10 kötelező biztonsági frissítései, a hordozható licencek kérdése, a "windows alkalmazások" elnevezés kisajátítására tett buta kísérlet, a mitikus OneCore elnevezés félig-meddig bevezetése, a Windows 10 Mobile frissítések telkó-független kiszórása (amelyről tudjuk, hogy nem igaz), a sor szinte tetszőlegesen folytatható. Ami a közös: a cég központi kommunikációs részlege elszabadult hajóágyúként mond dolgokat, amelyeket később vagy visszavon, vagy pontosítás nélkül hagy. És persze a kérdésekre a helyi képviselet sem tudja a választ, hiszen a belső tájékoztatási csatornák pontosan olyan bénultak, mint kifelé.

És hogy miért nem intézzük el egy legyintéssel mindezt? Mert az informatika ma már nagyon másképp működik, mint akár néhány évvel ezelőtt. A nagyvállalati IT-ben mindig axiómaként kezelték, hogy egy vásárlás nem csak az adott termékre vonatkozik - a kliens a gyártó víziójába "vásárolja be" magát, nem csupán egy terméket, hanem egy egész koncepciót vesz. Ma már ugyanez igaz a konzumer oldalra is: amikor a felhasználó eldönti, hogy a Google ökoszisztémát elhagyja mondjuk az Apple vagy a Microsoft megoldásáért, akkor hosszútávú döntést hoz, ebben pedig kulcsfontosságú a cég víziója - hol képzeli el magát 5 vagy 10 év múlva. Ez pedig csak akkor megy át és áll össze a felhasználó fejében, ha a cég hiteles, egyértelmű és pontos kommunikációt folytat - a mai Microsoftra ezekből egyik sem igaz.

Google Android és a biztonság

Az okostelefonos biztonsági fiaskók terén egyértelműen az Andoridot sújtó Stagefright vitte idén a prímet - nem is maga a sebezhetőség, sokkal inkább a Google, illetve a gyártók kritikán aluli reakciója. A Zimperium Labs által nyáron felfedezett hibát kihasználva támadók a telefonszám birtokában egy preparált MMS-sel vehették át az irányítást az egyes készülékek felett. A hiba az őskövületnek számító 2.2-es szoftververziótól egészen a felfedezésekor legfrissebb 5.1.1-ig megtalálható volt.

A Gitlab mint DevSecOps platform (x) Gyere el Radovan Baćović (Gitlab, Data Engineer) előadására a november 7-i DevOps Natives meetupon.

A Google először jól reagált, a Zimperiummal közösen 48 óra alatt emelte be a javítást az AOSP forráskódjába - mint kiderült azonban, a gyors hibajavítás nem volt teljes körű, a keresőóriás biztonsági csapata által beiktatott extra biztonsági ellenőrzést a támadók egyszerűen megkerülhették. Ezt a hibát a vállalat ugyanakkor már nem orvosolta túl gyorsan, közel egy hónapot kellett várni a valóban hatásos patch-re.

Ez utóbbi már az első havi rendszerességgel kiadott hibajavító csomagban érkezett - a kezdeményezést a Google többek között a fenti sebezhetőség kapcsán felbuzdulva indította. A tervek szerint az Android ugyanúgy kapna "patch keddet", ahogy a Microsoft a saját szoftvereit tartja karban, a kezdeményezéshez néhány gyártó is csatlakozott elvben, a havi biztonsági frissítések azonban továbbra is csak a felhasználói bázis parányi töredékét érik el.

Az Android platform biztonsága sosem volt aggasztóbb, mint ma: a hatalmas és növekvő telepített bázis vonzó célpontja a támadóknak, a sokéves, frissítetlen operációs rendszer pedig meg is ágyaz egy valódi, katasztrofális méretű globális fertőzés-hullámnak. Jelen állás szerint csak idő kérdése, hogy egy, sok milliárd dolláros kártevő söpörjön végig a sebezhető telefonokon és tableteken.

Deutsche Telekom és a hálózatsemlegesség

Az év egyik legfontosabb története volt a távközlési szolgáltatások uniós újraszabályozása. Ez egyelőre masszív kudarcnak tűnik, a legégetőbb kérdést, a hálózatsemlegesség problémáját ugyanis sikerült kétértelműen és kiskapukkal tűzdelve törvénybe iktatni. A világszerte, Indiától Amerikáig izzó téma Európában csak rövid ideig került címoldalakra, a média pedig készséggel adta vissza az Európai Bizottság diadalittas sajtóközleményét - amely természetesen szót sem ejt a kiskapukról.

Ebbe az idilli állapotba tenyerelt bele a Deutsche Telekom vezére, Timotheus Höttges, amikor (szintén diadalittasan) bejelentette, hogy cége az egyik kiskaput, a "specializált szolgáltatások" nyújtására vonatkozó kitételt kihasználva startup-adót fog kivetni azokra az induló vállalkozásokra, amelyek elsőbbségi hozzáférést szeretnének a cég előfizetői bázisához. Na ez már az európai sajtó ingerküszöbét is átvitte, a Telekom hivatalos álláspontja ugyanis szöges ellentétben állt az Európai Bizottság értelmezésével - és jól megmutatta a szabályozás problémás pontját.

A történetnek természetesen magyarországi vonatkozása is van, nyilvános sajtóbeszélgetéseken illetve letiltott interjúkon a hazai hírközlési döntéshozók is ezt a vonalat képviselik. Ez nem véletlen, több szolgáltató is Németország mellett itthon teszteli a hálózatsemlegesség elvét nyíltan elvető csomagokat, az NMHH eddig egyik esetben sem emelt szót a gyakorlat ellen.

Qualcomm és a pánik-chip

Tudjuk, hogy az Apple 64 bites ARM chipje nagyon meglepte a versenytársakat, a kisebbfajta káoszban pedig a Qualcomm botlott a legnagyobbat. A cégnek ugyanis nem volt készen saját 64 bites processzormagja, így kénytelen volt licencelni ilyent az ARM Holdingstól.

A csúcsprocesszor szerencsétlenül debütált, már a lapka megjelenése előtt sejteni lehetett, hogy a chip melegedési problémákkal küzd. Erre egy sor újabb találgatás tett rá még egy lapáttal, amelyek szerint a gyártó egyik legnagyobb partnere, a Samsung is inkább teljes egészében saját processzoraira vált idei csúcsmodelljeiben (a korábban használt Snapdragonok helyett), ez a Galaxy S6 készülékek bejelentésekor be is igazolódott.

Más gyártók kitartottak a lapka mellett, többnyire kétféle eredménnyel: egyes, a chipnek otthont adó eszközök alaposan felforrósodtak komolyabb igénybevételnél, (mint a HTC One M9) mások viszont nem ették olyan forrón a kását, a túlmelegedés ellen védő throttlingnak betudhatóan hűvösebbek voltak - a szerényebb teljesítményért cserébe. A később megjelent Snapdragon 810-es okostelefonokban a gyártók már tudtak valamelyest optimalizálni, de az LG, a Microsoft vagy a Motorola is inkább a 8 helyett 6 magos 808-as Snapdragont tette bele prémium telefonjába.

A Qualcomm kudarcát persze csak részben magyarázza az ARM Holdings tervezte processzormag, a TSMC által használt 20 nanométeres gyártástechnológia is komoly visszahúzó erőnek bizonyult, a problémás chipben mindkét faktornak jelentős szerepe volt. A termék-probléma pedig a cég pénzügyi eredményén is mély nyomot hagyott, a csúcs-Samsungok elvesztése és az alacsonyabb eladások miatt a profit 40 százalékot esett. Szerencsére a sarkon a következő, minden tekintetben új generáció, a Snapdragon 820, amely várhatóan a barcelonai MWC-n lesz látható először telefonokban.

Intel és a 14 nanométer

A félvezetőgyártással nem csak a Qualcommnak gyűlt meg a baja idén, az Intel is akkora pofont kapott, hogy a Kaby Lake adta a másikat. A cég tavaly ilyenkor még bizakodó volt 14 nanométeres félvezető-gyártási eljárásának felfutásával kapcsolatban - alaptalanul.

Az új alapokra helyezett, második generációs (3D) FinFET technológia ugyan mind a tranzisztorsűrűséget, mind pedig fogyasztás és teljesítmény terén a legjobbnak számít jelenleg - ezért azonban kegyetlen árat fizet a cég. A selejt arányt csak nagyon lassan tudta az Intel lefaragni, emiatt a gyártás felfutása is nagyon megcsúszott az eredeti tervekhez képest - a gyártás minősége továbbra sem érte el a 22 nanométerét.

Mindezt az Intel részben azzal magyarázza, hogy az első generációs FinFET gyártástechnológiájuk a valaha elért legjobb fejlődési görbét rajzolta meg, mely eredményt nehéz lenne megismételni. Ebben minden bizonnyal van igazság, ugyanakkor a 32 vagy 45 nanométeres technológiák esetében nem lehetett hallani hasonló problémákról, ergo jelen esetben bizonyosan többről van szó, mintsem hogy a 14 nanométer fejlődése valamivel elmarad a legjobbtól.

Mindezt tetézi, hogy az utolsó két-három Core-generáció csupán marginális előrelépést hozott teljesítmény tekintetében is (leszámítva az ultrabook-szegmenst). Az asztali és erős hordozható gépekbe szánt processzorok nem gyorsultak, így az a paradox helyzet állt elő, hogy a 3-4-5 éves PC-ket nem nagyon van értelme leváltani, ami persze a számítógép-piacot is igen erősen visszafogja.

AMD és... minden

Az AMD-t idén még az ág is húzta, fennállása óta sokadjára. Az év első felében jóformán nem dobtak piacra említésre méltó terméket, így jobb híján maradt a szoftveres mantra. Végül júniusban beindult az átnevező gépezet, piacra került a 300-as Radeon széria, melynek tagjai gyakorlatilag 1-2-3 éves termékek itt-ott módosított specifikációkkal. Az igazi újdonságot csupán a Fiji kódnevű GPU-k jelentették, melyek valóban innovatívak, hisz ezekkel debütált a Hynix HBM memóriája. Nagy kár, hogy mindez csupán alig látszott meg az eladásokon. Az úttörő szerep ismét visszaütött, most épp a gyártás során.

A Fiji GPU-ra épülő Fury és Nano kártyákból hiány alakult ki, utóbbiból még a szaksajtó egy részének sem jutott elég. Emellett a drágán gyártható GPU-k csupán az Nvidia második legerősebb, GeForce GTX 980 Ti jelzésű megoldásával tudták felvenni a harcot. Mindez odáig vezetett, hogy az AMD részesedése 20 százalék körüli mélypontra esett vissza a konkurens Nvidiával szemben. Hiába, meglátszik amikor egy cég nem csak színes diákat mutogat.

Eközben a processzorok mezején csak egy virtuális ördögszekeret fújkált ide-oda a szél. A Carizzo kódnevű mobil APU-k (AMD-s mércével mérve) viszonylag jól sikerültek, de eddig csupán egy maréknyi notebookba kerültek be, ami kevés a megváltáshoz. Nagyra törő tervek persze most is vannak, hisz májusban bejelentették a Zen CPU magot, amely az ígéret szerint asztali processzorok formájában bekerülhet a jövő évi karácsonyfa alá.

Az AMD pénzügyi mutatói is eléggé aggasztóak, már csak a pár 100 millió dolláros készpénzállomány jelenti azt a bizonyos utolsó szalmaszálat. Amennyiben ez kiapad, illetve a jövőre érkező termékek sem lesznek képesek valamiféle pálfordulást előidézni, úgy itt jövőre már csak egy rövid nekrológ fog állni az AMD-ről. Nem örülnénk neki...