Kipróbáltuk: Samsung Gear S2
A Samsung eddigi legmutatósabb okosórájával komoly előrelépést ért el, ez azonban úgy látszik még mindig kevés, hogy igazán értelmet adjon a viselhető értesítési mezőknek - az mindenesetre kétségtelen, hogy a Gear S2 védjegyéül szolgáló elforgatható keret fényévekkel kényelmesebbé teszi az eszköz használatát.
Hosszú kísérletezés után, az iparág talán legtöbb különböző okosóra-modelljével rendelkező Samsung is előállt első kerek kijelzős eszközével. A Gear S2 névre hallgató óra ugyanakkor nem csak a gyártó saját portfóliójához képest hoz újítást, azt a cég egy eddig nem látott felhasználói felülettel szerelte fel: a kerek kijelző a navigációhoz forgatható keretet kapott, amely fontos szerepet játszik a szoftver kezelésében.
A készülék egyértelműen a Samsung eddigi legmutatósabb okosórája, annak dacára, hogy ez a legkevésbé feltűnő modell - vagy talán épp ezért. A Gear S2 végre tényleg egy órára hasonlít, nem túl nagy, nem túl vastag: a kijelző 23 százalékkal kisebb például mint a köztudatba a nem-Apple okosórák zászlóvivőjeként beégett (ugyancsak kerek) Moto 360 idei modelljén lévő panel. A készülékből a Samsung egyszerre három modellt dobott piacra, a hagyományos, illetve a 3G kapcsolatra képes Gear S2-t, valamint a Gear S2 Classicot. Utóbbi talán még "órásabb" külsővel rendelkezik, forgatható pereme is megkapta a hagyományos karórákról ismerős, perceket-másodperceket jelző barázdákat.
Tetszetős formaterv, de a szíjaknál meg van kötve a viselő keze
Szerkesztőségünkbe a mezei Gear S2 jutott el: az óra külseje itt is egészen letisztult, a fém ház vonalai a gumi óraszíjon folytatódnak. Utóbbi ugyan levehető, a Classic modellel ellentétben azonban nem cserélhető ki bármilyen szabványos pántra, a gyártó a szíjhoz saját csatlakozót használt. A felhasználók így csak a Samsung kínálatából válogathatnak: bár a gumiból készült pántok formája jól illeszkedik az óráéhoz, elegáns viseletként már csak az szíjak anyagválasztása miatt sem állja meg a helyét. A gumi másik hátulütője, hogy nem csak sportolásnál, de a mindennapi viselés során is hamar megizzad alatta az ember csuklója, még kifejezetten lazára állítva is. Ez azért is fura, mert a Samsung ezt a problémát annak idején, a Gear Fitnél már orvosolta, az ívelt kijelzős, (a konkurenciához képest már megjelenésekor butácska) sportközpontú okosóra pántja belül domború bordázatot kapott, így jóval szellősebb viselet volt, nem tapadt egészen a viselő bőréhez.
A Gear S2-n összesen négy kezelőszervet találunk, ezek a készülék jobb oldalán elhelyezett két gomb, az érintőkijelző és az okosóra védjegyének számító, forgatható keret - a felhasználók döntő többsége az órát felvéve valószínűleg ez utóbbira veti először rá magát. A perem forgatásával navigálhatunk az óra különböző menüpontjai között, amelyeket a kijelzőre bökve nyithatunk meg, az almenükben pedig ismét a belefoghatunk a perem tekergetésébe. A megoldás nagyságrendekkel kényelmesebb és hatékonyabb mint bármilyen eddig látott megoldás, (talán az Apple Watch koronáját leszámítva) használata teljes mértékben magától értetődő. A keretet tekergetve az ember nem takarja ki az egyébként is aprócska kijelző jelentős részét - nehezen érthető, hogy más, a kerek kijelzős okosórák terén már otthonosan mozgó gyártók, mint a Motorola vagy az LG miért nem csaptak le előbb az ötletre. A kivitelezés apró hibája, legalábbis az általunk kipróbált modellnél, a forgatható keret kissé lazán került fel az óraházra, hozzáérve függőleges irányban érezhető holtjátéka van. Ez némileg ront a prémium érzésen, főként a gumiszíjjal párosítva.
De nem ennél a párosításnál merültek fel egyedül problémák, az óra a teszt során a partneréül szánt telefonnal is nehezen talált egymásra. A tesztidőszak alatt az eszközt egy Nexus 5-tel boronáltuk össze: azt a Samsung Gear alkalmazást letöltve, Bluetooth-on keresztül a készülék hamar meg is találta, ugyanakkor ha a kapcsolat megszakadt, az újrapárosítást az okosóra számtalan próbálkozás után is csak egy részleges visszaállítás lefuttatása után engedte. A problémát egy 2014-es Moto X-en már nem sikerült reprodukálni, így vélhetően az adott Nexus széria vagy épp az Android 6.0 támogatásában akad még hiba a Samsung részéről. A vállalat hivatalos kompatibilitási listája szerint egyébként az óra támogatja a Nexus 5-öt, legalább Android 4.4.4-es operációs rendszer mellett.
A felület is a forgó kerethez igazodik
A Samsung első kerek kijelzője egyébként kifejezetten szépre sikerült, az AMOLED panel mindenféle fényviszonyok között jól olvasható. Persze senki ne számítson a csúcstelefonoktól megszokott pixelsűrűségre, a virtuális számlapot közelről nézve egyértelműen kivehetők az eszközön sorakozó képpontok. A mindennapi használat során ez szerencsére egyáltalán nem tűnik fel, főként miután egy-egy rövid értesítés megtekintéséhez, pulzusméréshez, a következő zeneszámra váltáshoz vagy akár az idő leolvasásához jellemzően kevésbé emeli közel az ember az orrához az apró kijelzőt, mint egy telefont.
A Gear 2 a Samsung legtöbb okosórájához hasonlóan nem az Android Wearre épül, hanem a vállalat saját fejlesztésű Tizen rendszerének viselhető eszközökre szabott verzióját használja. A felület itt különösen egyedi, azt a gyártó igyekezett minél inkább a forgatható peremhez igazítani. Ennek megfelelően a keretet tekergetve a menüpontok sem egyenes vonalon, hanem egy körív mentén úsznak be a képbe, a körkörös elrendezés továbbá néhány almenüben is megjelenik. Még egy menüszinttel lejjebb már az ismert, vertikális elhelyezés jellemző. A navigációhoz az eszköz két oldalsó gombja is jól jön, a felső, szélesebb a "vissza", a kisebb pedig a "home", valamint a ki-bekapcsológomb funkcióját látja el. Az óra akár a forgatható keret használata nélkül, pusztán az érintőkijelzőt simogatva is kezelhető - de miért tenne bárki ilyet.
A képbe körpályán beforduló ikonokkal a gyártó határozottan ügyesen szabta a felületet, illetve az animációkat a kezeléshez, az órát - ha épp nem az újrapárosításról van szó - kifejezetten élvezetes nyomkodni, jobban mondva tekergetni. Az összhatáson egy hajszálnyit ront, hogy a kijelző a letűnt korok okostelefonjait idézve kissé mélyebben ül az azt borító üveg alatt, ez azonban szerencsére nem feltűnő, leginkább az eszközt oldalról nézve vehető észre. A panel egyébiránt erős napsütésben is jól olvasható, a kis kijelzőn kifejezetten jól jönnek az AMOLED rikító színei.
A Samsung a töltők terén hosszú utat járt be, emlékezzünk csak a vállalat első okosórájához tartozó, az eszközre kagylószerűen rácsukható töltőházra, vagy az azokat követő, az órákra pattintható kis töltőfejekre. A Gear S2-vel a töltők evolúciója valószínűleg a végéhez ért: egy kis méretű, mágneses dokkról van szó, amelyre elég rátenni az órát, az vezeték nélkül tölteni kezdi az eszközt, piros LED-del jelezve a töltést, majd zölddel a száz százalékos töltöttséget. A megoldás elegáns, és egyszerűbb sem igazán lehetne, egyértelműen komoly fejlődés az vállalat korábbi, megmosolyogtató megoldásaihoz képest.
Az eszköz teljes értékű használatához az okostelefonra telepítendő társalkalmazásra is szükség lesz, ez a Google Play-ből ingyenesen letölthető. A nemes egyszerűséggel Samsung Gear névre hallgató appon keresztül óraszámlapokat állíthatunk be, rezgésre bírhatjuk az elkallódott órát, szabályozhatjuk mely appok küldhetnek értesítéseket az eszközre, valamint a Sasmung Gear Apps alkalmazásboltját is elérhetjük, ahonnan - felhasználói fiók birtokában - új appokat tölthetünk le az okosórára.
A Gear S2 tetszetős felületén persze számos előre telepített alkalmazás is megtalálható, amelyek közül természetesen nem hiányozhat az cég jól ismert fitneszkövető appja sem, azaz az S Health. A szoftver az ismert funkciópalettát hozza, rögzíthetjük vele, hogy mely napszakban mennyit mozogtunk, valamint az edzések követésre is lehetőség ad. Az órás S Health a telefonra telepített párja nélkül is használható, így azonban értelemszerűen nem ad olyan részletes kiértékeléseket mint a nagyobb kijelzőn. Az órán a Nike futóappja is helyet kapott, ez az S Health mellett kissé redundánsnak tűnik. A Gear S2-re továbbá a Bloomberg és a CNN alkalmazásai is felkerültek, ezeket a fejlesztők nem csak a kerek kijelzőhöz, de a forgó kerethez is hozzáigazították, Valószínűtlen ugyanakkor, hogy bárki is nekiállna az apró panelen híreket olvasni, azok épp ezért a szöveg alatt megjelenő ikonra bökve átküldhetők a telefonra, legalábbis ha azon is telepítve van a híroldal alkalmazása.
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
A felsoroltaknál talán hasznosabb a kütyüre ugynacsak gyárilag telepített Here térképapp. A szoftver a csatlakoztatott okostelefon GPS-ét használva navigál, a telefonos Here appban megkezdett navigáció automatikusan megjelenik a csatlakoztatott órán - legalábbis papíron, erre ugyanis nem sikerült rábírni a tesztkészüléket, vélhetően a fenti, az újracsatlakoztatást is meggátló problémák miatt. Az útvonaltervet egyébként magán az órán is elkészíthetik a bátrabbak, a kis kijelzőn a keretet eltekerve közelíthetünk, illetve távolíthatunk, a kívánt helyre bökve pedig az app felajánlja a navigációt. A Here órás verziójára ugyanakkor bőven ráfér még a csiszolás, az lassú és szinte folyamatosan akad - az élmény még az óra kissé ormótlan, eggyel korábbi modelljét használva is sokkal gördülékenyebb volt.
Az okosórákban mára kötelező komponenssé vált pulzusmérő természetesen innen sem maradt ki, sőt, az kifejezetten jól használható, ami kellemes csalódást jelent. Számos korábbi modellnél előfordult hogy a szenzor csak egészen szorosan a bőrre tapadva produkált eredményt, a mérést pedig mar a legkisebb mozgás is megzavarta. A Gear S2-nél nincs ilyen probléma, az óra meg az eszközt viszonylag lazán feltéve, kis mocorgás mellett is leolvassa a viselő pulzusát. A kapott értékeket többféle kategóriába osztva menthetjük el, így elkülöníthetők például a nyugalmi állapotban vagy edzés közben mért adatok.
A kis házban sajnos nem jutott hely túl nagy akkunak, az okosóra így nagyjából két napot bír egy feltöltéssel, normális használat mellett. Ha valakinek mégis elnyerné a tetszését a nehézkes navigáció, ez az érték gyorsan visszanyeshető, ugyanakkor csak az értesítésekre és a mozgáskövetésre szorítkozva két és fel napig is kitolható az üzemidő.
A Samsung Gear 2 újabb példája annak, hogy a gyártóknak előbb sikerült arra rájönni, hogy milyen külsővel lehet a felhasználók számára vonzó egy okosóra, mint azt, hogy azt pontosan mire is érdemes használni - ennek megfelelően még mindig nem tudunk egyértelmű választ adni arra, kinek és miért lenne ajánlott befektetni az eszközbe. Az óra után biztos megfordulnak néhányan az utcán, ugyanakkor akárcsak az első modellek, a Gear S2 sem teszi érezhetően könnyebbé a mindennapokat: az értesítések elolvasása ugyan egyszerűbbé válhat, viszont szinte bármilyen feladat amely egy bökésnél (vagy tekerésnél) több interakciót igényel az órával, gyorsabban és kényelmesebben elvégezhető a telefont elővéve. Igaz ezen a téren a forgatható keret hatalmas előrelépést jelent, ahhoz azonban kevés, hogy az eszközt elmozdítsa az "opcionális kiegészítő" kategóriából. A készüléken a nagyjából 100 ezer forintos ár sem igazán segít - bár egyértelműen mutatós darabról van szó, ekkora összegért valószínűleg nem fogja megváltani a piacot.