Kipróbáltuk: Samsung Galaxy S6 Edge+

A Samsung idén nyár végén nem fogta vissza magát, és a menetrend szerint érkező Note-frissítés során egy óriástelefon helyett mindjárt kettőt leplezett le: a várt Galaxy Note 5-öt, illetve a Galaxy S6 Edge+ készüléket. Bár a Note széria jóval hosszabb múltra tekint vissza mint a gyártó ívelt szélű készülékei, a toll nélkül érkező Edge+-nak most hazánkban mégis nagyobb a jelentősége - nemes egyszerűséggel azért, mert (idén legalábbis) egyedül ezt a modellt tette elérhetővé a Samsung Európában.

Egyre nagyobb kijelző, egyre vékonyabb szélek

A Galaxy S6 Edge+ viszonylag egyszerűen leírható: S6 Edge, nagyobb kijelzővel. A telefonban szinte teljesen ugyanaz a hardver dolgozik, mint a tavasszal bemutatott, általunk is kipróbált kisebb modellben, mindössze a ház, a RAM és a kijelző mérete lett nagyobb - persze aprónak már a mezei Edge sem volt mondható a maga 5,1 hüvelykjével. Az Edge+ mindenesetre erre is rátesz egy lapáttal, ugyanis az utóbbi Note generációktól megszokott 5,7 hüvelykes panelt kapta.

Az a telefont kézbe véve rögtön feltűnik, hogy a tisztességes méret ellenére a Samsungnak sikerül kifejezetten jól gazdálkodnia a készülékház kialakítása terén. Az az előző Note széria 153,5 milliméteres magasságánál és 78,6 milliméteres szélességéhez képest az új modell 154,4 és 75,8 milliméteres értékeivel hajszállal magasabb, de számottevően keskenyebb lett. A telefon emellett vékonyabbra is sikerült, 8,5 helyett, kereken 7 milliméter - mindezt úgy, hogy a kijelzőméret változatlan maradt. A gyártó csúcskategóriában idén már általánossá vált prémium anyaghasználata itt is megmaradt, az S6 Edge-ből megismert fém keret és üveg hátlap került a nagy testvérre is. Gyakorlatban a minőségérzet egészen fantasztikus, kézbe véve egyértelműen egy luxustermék hatását kelti a telefon. Az árát ismerve abszolút elvárható módon.

Az a használat első percétől egyértelmű, hogy a Super AMOLED kijelző hozza az S6 Edge-ből megismert kifogástalan minőséget, még ha itt a pixelsűrűség valójában alacsonyabb is, hiszen ugyanaz az 1440x2560 pixeles felbontás jóval nagyobb területen oszlik el. A pixelsűrűség így 577 PPI helyet "mindössze" 518 PPI, ám ember legyen a talpán aki a kettőt ránézésre megkülönbözteti. A Samsung továbbra is az okostelefon-piac legjobb kijelzőit teszi csúcsmodelljeibe, a versenytársak megközelíteni tudják, meghaladni nem: fényerőben, a színek élénkségében, élességben egész egyszerűen ma ez a csúcs.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A képernyő legfeltűnőbb sajátosságát persze továbbra is az ívelt szélek jelentik, ezek azonban ahogy a kisebb modellnél, úgy itt sem jelentenek semmiféle gyakorlati vagy funkcióbeli pluszt. A gyártó ugyan telepített egy oldalról behúzható másodlagos alkalmazásindítót az eszközre "App Edge" néven, ez azonban tökéletesen használható lenne bármilyen, sík képernyővel szerelt készüléken is. A szoftver azért hasznos lehet, a gyakran használt alkalmazásokon túl ugyanis a fontosabb kontaktok is kihelyezhetők rá.

Több RAM, de a processzor maradt

A panel mögött a fentebb már említett, nagyrészt ismerős hardver lapul, azaz a gyártó saját fejlesztésű, négy darab 1,5 gigahertzen ketyegő Cortex-A53 magot, illetve szintén négy, 2,1 gigahertzre állított Cortex-A57 magot számláló Exynos 7420 lapkája. A chip a nagyobb házban is ugyanolyan döccenésmentesen teszi a dolgát mint az S6 Edge-ben, ráadásul itt már 3 helyett tiszteletet parancsoló 4 gigabájt RAM-mal kiegészítve.

Az okostelefonon a jellemzően erőforrásigényesebb játékok, mint az Asphalt 8 vagy a Modern Combat 5 is kifogástalanul, bármilyen apró akadás nélkül futottak, ahogy az elvárható. A készülék az AnTuTu Benchmarkban 62668 pontot söpört be, meglepő módon valamivel kevesebbet mint kisebb S6 Edge-nél mért 68600-as érték, ugyanakkor a hasonló tesztprogramok eredményét, mint azt már többször leírtuk, nem érdemes kőbe vésettnek tekinteni, a gyártóknál időről időre felbukkanó (unfair) optimalizálási kedv miatt.

Az eszköz 32, illetve 64 gigabájt belső tárhellyel szerelt változatokban kapható, ahogy a Samsung idei csúcsmodelljeitől megszokhattuk, memóriakártya foglalat nélkül - ezt a lépést egyébként sok felhasználó rossz szemmel nézi, a gyártó azonban úgy látszik eltökélt a microSD elhagyása mellett, legfeljebb ajándék online tárhellyel kompenzálva a felhasználókat (a telefon mellé 100 gigabájt OneDrive tárterület jár).

Ismert kamera, jobb kezelés

A kamera sem változott sokat, az Edge+ hátoldalán egy optikai képstabilizációval ellátott, 16 megapixeles szenzor található, míg az előlapon egy 5 megapixeles érzékelő kapott helyet. A szenzorhoz tartozó kameraappon viszont már csiszolt a gyártó, abban számos paraméter már manuálisan is állítható. Az eszközzel továbbra is határozottan szép, látványos képek készíthetők, előnytelen fényviszonyok között is. A Samsung továbbra is kétféle szenzorral gyártja a telefont, ahogy az S6 és S6 Edge esetében, a S6 Edge+-nál is Sony illetve Samsung szenzorok közül dob egyet véletlenszerűen a sors - szerencsére ezek képminősége szinte megegyezik, így rosszul semmiképp nem fogunk járni.

A hátoldali kamera mellett megtaláljuk az ismerős szenzorokat, itt helyezkedik el többek között pulzusmérő, amelyet a gyártó korábbi okostelefonjaiból már jól ismert S Health alkalmazással hajthatunk igába, továbbá természetesen a home gombba épített ujjlenyomat-olvasó sem maradt le az eszközről. Ez utóbbi azonos az S6-ból ismerős érzékelővel, kitűnően használható, nagy pontossággal. A telefon feloldásához a tetszőlegesen regisztrált ujjak valamelyikét elég egyszer, kényelmesen a gombhoz érinteni, így az eszközt egy kézben tartva sincs szükség zsonglőrködésre. Az Edge+-on az említett fitneszkövető S Health mellett megtaláljuk az ismert, előre telepített alkalmazásokat, mint a jegyzetapp vagy a Samsung saját alkalmazásboltja, illetve a Flipboard hírolvasó is elérhető maradt a főképernyőn jobbra söpörve.

Mindenképp említést érdemel továbbá a készülékre ugyancsak előre telepített SideSync szoftver. Az app a PC-t hivatott összekötni az okostelefonnal, legyen szó windowsos, vagy OS X-et futtató gépről. Nem a szokásos fájl- kép- és zenemásoló programról van ugyanakkor szó, a SideSync ennél jóval többet kínál. Az alkalmazáson keresztül az alapvető adatmásoló funkciók mellett lehetőség van megosztani a számítógép egerét és billentyűzetét a telefonnal: a kurzort egyszerűen áthúzhatjuk az Edge+ kijelzőjére, mintha egy másik monitorról lenne szó, a dupla klikkel megnyitott appokban pedig a PC billentyűzetével írhatunk, ami értelemszerűen jóval kényelmesebb, mint ha a virtuális klaviatúrát kellene használni.

A szoftver talán még látványosabb funkciója, hogy képes megosztani a számítógéppel a telefon kijelzőjét. A PC-s alkalmazásban a Phone Screen gombra kattintva a készülék főképernyője megjelenik az asztalon, amelyet aztán az ismert módon, egérrel-billentyűzettel kezelhetünk, akár ablakban, akár teljes képernyős módban. A SideSync mind Wi-Fi, mind pedig USB kapcsolaton keresztül használható - a szoftver ugyan utóbbit ajánlja, főként a stabil kijelzőmegosztáshoz, a teszt során azonban Wi-Fin keresztül is minden abszolút gördülékenyen ment.

A Samsung új óriása a felhizlalt kijelzővel méretesebb akkumulátort is kapott, méghozzá egy kereken 3000 mAh kapacitású telepet. Ez számottevően nagyobb az 5,1 hüvelykes S6 Edge-ben található 2600-as akkunál, ahhoz kevés, hogy a terebélyes panellel kiemelkedő üzemidőt tudjon produkálni. Félni nem kell, az ívelt szélű óriás átlagos használat mellet, munkába ingázás során némi játékot beiktatva is vígan kibír másfél napot - ez ugyanakkor a játékba, böngészésbe, fotózásba belefeledkezve könnyen egy munkanapra redukálható. A Note-sorozat egyik vonzereje, a két napos akkus üzemidő tehát itt nem jelentkezik, ne is számítsunk rá.

Nagy előny viszont, hogy a töltéssel nem kell sokat időzni, a lemerült eszköz akár alig több mint másfél óra alatt teljesen feltölthető, legalábbis ha az Edge+ saját töltőjét használjuk. A kollégáktól kölcsönkért darabokkal töltés akár kétszer ennyi időbe is telhet. Az eszköz mindezek mellett a vezeték nélküli töltést is támogatja, igaz az ehhez szükséges "tányért" már külön kell megvásárolni. A vállalat szerint ezzel a módszerrel nagyjából 2 óra alatt tölthető fel teljesen a készülék.

Az S6 Edge+, akárcsak a vállalat összes idén bejelentett csúcstelefonja, támogatja a Samsung Pay mobilfizetési megoldást - igaz annak megjelenésére Európában egy ideig még várni kell. A szolgáltatás Dél-Koreában már él, az USA-ban pedig szeptember 28-án startol, azt azonban még nem tudni, az öreg kontinensen mikor lesz használható, ráadásul hazánk jó eséllyel nem az első körben kerül be a támogatott országok közé.

Nem adja olcsón az íveit

Ami az okostelefon árát illeti, azt a gyártó az elmúlt években megszokott módon lőtte be: előfizetés nélkül nagyjából 245 ezer forintos indulóáron juthatunk hozzá az eszközhöz. Bár a felhasználói élményre igazán nem lehet panasz - sőt a korábbi évekkel ellentétben már az anyagválasztásra sem - az összeg mégis indokolatlanul magasnak tűnik, hiszen ahogy azt már korábban is megállapítottuk, az ívelt panel csupán esztétikai szempontból jelent bármilyen pluszt. Akinek a vitathatatlanul extravagáns külső megér ennyit érdemes lehet akár valamelyik szolgáltató ügyfélszolgálatán kézbe fognia az eszközt, aki viszont "csak" egy csúcshardverrel szerelt, megbízható okostelefont szeretne, olyant jóval olcsóbban is találhat magának.