Saját routerrel jelentkezett a Google
Új területet szeretne megreformálni a Google, most az otthoni routerek piacát célozta meg a cég. A Google OnHub azonban túl drága lett ahhoz, hogy népszerű legyen, de remélhetőleg lesz pozitív hatása a piacra.
Az otthoni informatika központi eleme a router - ezen az egyetlen kapun keresztül kommunikál minden eszköz (desktopok, laptopok, tabletek, okostelefonok, tévék, konzolok, stb.) a külvilággal, és ez az eszköz felel azért is, hogy a mögötte lévő otthoni hálózat biztonságban legyen az internet felé. Az (internetszolgáltató után) a routeren múlik a hozzáférés minősége és sebessége, a lakás lefedettsége is. A fentiek ellenére a piac továbbra is tragikus állapotban van, a termékek nehezen használhatóak, a gyártói szoftvertámogatás és a biztonsági frissítések hézagosak.
Biztonság, felhasználó nélkül
Ezt elégelte meg most a Google, és egy új, otthoni hálózatokhoz fejlesztett routert dobott piacra. A termék az OnHub nevet kapta, és első látásra mindent megold, ami az útválasztókkal kapcsolatban probémaként felmerül. A legfontosabb: az OnHub valódi háztartási gépként, "appliance"-ként funkcionál, vagyis érdemi karbantartást nem igényel, a szoftverfrissítéseket a háttérben letölti és telepíti, így a felhasználó hanyagsága miatt nem válik idővel kevésbé biztonságossá. Ez a koncepció kritikus eleme, az átlagos felhasználók ugyanis nem bajlódnak a routerek rendszeres frissítésével, még a gyéren érkező biztonsági javítások sem kerülnek fel általában - így a router és a belső hálózat gyakorlatilag védtelen az eltökélt támadókkal szemben.
A fejlesztés másik része arra fókuszált, hogy amikor mégis hozzá kell nyúlni a beállításokhoz, akkor az a mainál egyszerűbben, érthetőbben menjen. A Google egészében elvetette a böngészőablakos beállítási oldalt, ehelyett mobiappról kezelhető a router, a felületet pedig kimondottan a közérthetőség és egyszerűség mentén rajzolták a UX-szakemberek.
A műszaki megvalósításban is van bőven újdonság, a termék oldala szerint a router hat darab 2,4 GHz-es és hat darab 5 GHz-es antennával rendelkezik, amit kiegészít egy passzív, amely a Wi-Fi csatornák terhelését pásztázza. A router mindkét hullámhosszon 3x3-as konfigurációban kommunikál, tehát a 6 antennából egyszerre három-három vesz részt a küldésben illetve fogadásban (az nem tiszta ugyanakkor, hogy a routerben 7 vagy 13 antenna van jelen fizikailag). A passzív antenna teszi lehetővé, hogy a router dinamikusan változtatja a használt csatornákat, annak függvényében, hogy hol "tisztább a levegő". Az antennák közül egyik kiemelt státuszt kapott, ennek sugárzási teljesítménye lényegesen nagyobb - ezt érdemes a lakás távoli pontjai felé fordítani.
A műszaki alapokba sem lehet belekötni, a routerben egy középkategóriás okostelefonnak megfelelő processzor dolgozik (persze a rádiós egység annál jóval erősebb). A belső operációs rendszer futtatásáért két 1,4 GHz-es Krait (ARM) mag felel, 1 gigabájt RAM és 4 gigabájt háttértár társaságában. A Google szerint ez a "futureproofing" miatt fontos, az erős hardver és a viszonylag nagy memória lehetővé teszi, hogy a rendszer évekig fejlődhessen.
A támogatott technológiákat igen érdekes logikával állította össze a Google. A router nem támogatja a jelenleg elérhető leggyorsabb átviteli szabványt, a marketingesek által "AC3200" néven emlegetett 600+2600 megabites konfigurációt, helyette "AC1900"-zal kell beérnünk, vagyis 2,4 GHz-en 600, 5 GHz-en pedig 1300 megabit a maximális elméleti sávszélesség. Az (egyetlen) vonalas kimenet természetesen gigabites, a hátlapon található USB csatlakozó pedig 3.0-s szabványt támogat. Izgalmasabb, hogy a routert felkészítették a fejlesztők a következő generációs otthonautomatizálási szabványok hardveres támogatására, van Zigbee/Thread (802.15.4), Bluetooth 4.0 (Smart) és nyilván Wi-Fi is, ezzel már rengeteg eszközzel kompatibilis lesz az OnHub.
CI/CD-vel folytatódik az AWS hazai online meetup-sorozata! A sorozat december 12-i, ötödik állomásán bemutatjuk az AWS CodeCatalyst platformot, és a nyílt forráskódú Daggert is.
Az OnHub nem a Google önálló fejlesztése, a cég partnere a TP-Link volt. Részben ez a partnerség magyarázhatja egyébként, hogy a terméket nem a Nest brand alatt dobta piacra a Google - a router ugyanis nem a saját otthonautomatizációs részlegének fejlesztése és nem is a cég gyárában készül.
A bejelentés fájdalmas eleme az ár, az OnHub nettó végfelhasználói ára ugyanis 200 amerikai dollár, vagyis az előremutató, hosszan-biztonságos router bizony nem az átlagos magyar otthont célozza. Így egyelőre csak a remény marad, hogy a nagyobb szereplők is rákapnak erre a fejlesztési filozófiára és piacra dobnak olyan modelleket, amelyek akár szerényebb hardveres képességek mellett, de hosszú támogatási ciklust élveznek és automatikusan frissülnek.