Intel Skylake: várhatunk egy újabb évet

Hatalmas várakozás előzte meg az Intel legújabb processzorcsaládját, a Skylake generációt. A vállalat az előző néhány évben ugyanis elsősorban az energiahatékonyságra fókuszálta a fejlesztéseket, ennek eredményeképp bőven 10 watt alá kerültek a noteszgépes modellek - a nagy teljesítményre éhező felhasználóknak nagyon keveset hoztak az újabb és újabb generációk. A helyzetet tovább rontotta, hogy az előző, Broadwell generáció masszív csúszásal került piacra, az asztali processzorok alig néhány héttel előzték még a Skylake-et.

A Skylake a tikk-takk fejlesztési modellben "takk" ütemet jelent (angolban "tock"), vagyis az előző generációval bevezetett 14 nanométeres gyártástechnológiát megtartja, finomítja, azt pedig egy jelentősen átdolgozott mikroarchitektúrával párosítja. Az előző években a tikk ütemek hozták az alacsonyabb fogyasztást és magasabb integrációt, míg a takk a magasabb teljesítményt hozta el a vásárlóknak. Ebben a kontextusban érdemes tehát a Skylake rajtját vizsgálni - sikerült-e újra nagyot alkotnia az Intelnek?

Skylake-fecskék, párban

A két processzor az ismert nomenklatúrát követve Core i7-6700K, illetve Core i5-6600K névre hallgat, előbbi képviseli az új, LGA 1151 foglalatot használó portfólió csúcsát. Mindkét lapka négymagos, az i7-es modell 4 gigahertzes alapórajelet, 4,2 gigahertz turbófrekvenciát, illetve 8 megabájt L3 cache-t tudhat magáénak, míg az i5 variáns 3,5, illetve 3,9 gigahertzes értékeket kapott 6 megabájt L3 cache társaságában. Az 1,2 volton dolgozó chipek TDP értéke hajszálnyival mindkét esetben nőtt a korábbi generációkhoz képest, 91 wattra. Az új Core i7 lapka, korábbi i7-es társaihoz hasonlóan támogatja a Hyper Threadinget, ez az i5-ös kiadásban nem működik.

K-szériás chipek lévén az Intel mindkét terméke tuningolható, a Haswell lapkáknál megismert módszerrel: a chipeknél nem csak az alapórajelhez kapcsolódó szorzó, de maga az órajel (BCLK) is állítható - a Skylake-kel ráadásul ezen a területen még részletesebb finomhangolásra nyílik lehetőség. Akárcsak a Haswell-E lapkák, az új processzorgeneráció kétcsatornás memóriavezérlője teljes mértékben támogatja a DDR4 memóriákat, visszafelé ugyanakkor csak az 1,35 voltos DDR3L modulokkal kompatibilis - vagyis szinte mindenkinek új memóriát kell majd vásárolnia. A 2133-tól 3200 megahertzig terjedő (effektív) órajelű, az előző generációnál alacsonyabb, 1,2 volton üzemelő DDR4 memóriákhoz új, 288 tűs foglalat tartozik, ami az LGA 1151 mellett újabb ok lehet az alaplapcserére.

Távozik az integrált feszültségszabályzó

A szokásos információcunamitól szokatlan módon eltérve az Intel gyakorlatilag egy szót sem árult el a processzor belső felépítéséről és az alaposan átdolgozott mikroarchitektúra újdonságairól. A cég ígérete szerint az augusztus 18-án kezdődő Intel Developer Forumon pótolni fogja majd ezeket az információkat - akkor természetesen mi is beszámolunk majd erről. Addig csupán néhány adat ismert, például a platform által támogatott kivezetések specifikációi. A processzor maga 16 darab, a grafikának dedikált PCIe 3.0 csatornát támogat közvetlenül. Ezek a csatornák egyetlen 16x, két darab 8x vagy összesen három PCIe 3.0 sávra is bonthatóak, utóbbiak 8x-4x-4x elrendezésben.

Frissült a processzor és a chipset közötti kommunikációt biztosító busz, a DMI 2.0-t most a 3.0-s verzió váltja, 5 helyett 8 másodpercenként gigatranszferes sebességgel. Komoly meglepetés, hogy az asztali processzorban az Intel elvetette a Haswell, illetve Broadwell lapkákkal bevezetett, chipre integrált feszültségszabályzót (Fully Integrated Voltage Regulator, FIVR) miután kiderült, az jelentősen növeli a processzor hőtermelését, legalábbis magasabb órajeleknél. A Skylake-kel tehát a szabályzó kikerül az Intel kezéből és visszaköltözik az alaplapra - bár ez fogyasztás terén kevésbé hatékony megoldás, a úgy látszik a gyártó szerint az integrált verzió nem éri meg a plusz melegedést. Azt nem tudni, hogy ezt a cég a noteszgépes lapkáknál is meglépi-e, jó eséllyel nem kerül sor erre.

CI/CD-vel folytatódik az AWS hazai online meetup-sorozata! A sorozat december 12-i, ötödik állomásán bemutatjuk az AWS CodeCatalyst platformot, és a nyílt forráskódú Daggert is.

A lapkákhoz persze új chipset is tartozik, amelyet a cég Sunrise Point néven vezet be. A széria csúcsát képviselő Z170 chipsetre szükség van, ha a processzort húzni szeretnénk, az órajel módosítását kizárólag ez a platform teszi lehetővé. A kiegészítő lapka húsz darab PCIe 3.0 sávot kínál. A lapkakészlet tíz darab USB 3.0 port elhelyezését teszi lehetővé az alaplapon, és lehetővé teszi az USB-C aljzatok használatát is. Sajnos a chipset nem támogatja a dupla sebességű USB 3.1-et, és ugyanúgy kiegészítő lapkára van szükség, ha Thunderbolt 3 csatlakozót szeretnénk az alaplapon.

Grafika: fejlődött, de minek?

A Skylake-kel az új, kilencedik generációs integrált Intel HD 530 grafika is bemutatkozott: az iGPU órajele 1150 megahertznél tetőzik, teljes mértékben támogatja a DirectX 12-t, azonban a Crystal Well kiegészítő eDRAM chip ezekből hiányzik. Bár a vállalat egyelőre a grafikáról sem közölt túl sok részletet, az AnandTech már elkezdte boncolgatni a GPU-t: egy 24 végrehajtó egységet (EU-t) tartalmazó GPU-ról van szó, amely az Intel kilencedik generációs grafikus mikroarchitektúráját használja. Erről az Intel szintén nem beszél egyelőre, noha a fejlesztések nagy részét ide koncentrálta a gyártó.

A Skylake támogatja a Multi Plane Overlay funkciót is, ennek lényege, hogy bizonyos képfeldolgozási algoritmusokat fix funkciós hardveren gyorsít - ez persze nem újdonság. Az újdonság, hogy az új működés igyekszik tehermentesíteni a GPU-t és a memóriacsatornát is, ehhez optimalizált kódútvonalat használ az előző generációhoz képest. Az iGPU-k HEVC dekódoló funkcióit is dedikált hardver veszi át, de a lapkák a Google alternatív kodekjét, a VP9-et is támogatják, igaz egyelőre csak "részben". A fenti képességek saját hardverre való kiosztása elsősorban a notebookokban lesz majd előnyös, amelyekből így potenciálisan hosszabb üzemidő lesz kicsikarható.

Az Intel mindezeken túl végül az analóg VGA csatlakozó teljes kigyomlálását is meglépte, az már nem támogatott az új integrált GPU-ban. A processzor tehát analóg jelet nem állít elő, amennyiben egy gyártó mégis szeretné VGA/D-Sub képességekkel felszerelni készülékeit, külön aktív konverterchipre lesz szüksége. A HDMI 2.0 sem támogatott alapértelmezetten, az eszköz három digitális kijelzővezérlőjén az eDP 1.3-at, HDMI 1.4-et, illetve DisplayPort 1.2-t kezeli, a HDMI 2.0-hoz egy DisplayPort-HDMI konverterre is szükség lesz.

Nem nagy ugrás az új iGPU

Bár az új processzorok kapcsán a grafikához sokan fűztek nagy reményeket, az első tesztek alapján úgy tűnik, az iGPU-k egyelőre minimális előrelépést hoznak - sőt néhol még gyengébben is teljesítenek mint Haswell-generáció összemérhető modelljei. Az Anandtech tapasztalatai szerint a GTA V-öt futtatva DDR4 RAM-mal, alacsony grafikai beállításokkal, a korábbi Core i7-4770K alig 10,7 százalékkal teljesített rosszabbul az új, Core i7-6700K lapkánál. Még szembeötlőbb a különbség a Total War: Attila esetében, ahol a 4770K a DDR4-es 6700K-t meg is előzte, 14,1 százalékkal. A Crystal Well-lel és Iris Pro grafikával felszerelt Core i7-5775C processzor persze továbbra is jócskán maga mögött hagyta a teljes mezőnyt, legalábbis az integrált GPU-ra vonatkozó tesztek során: a 6700K-nél GTA V-ben 41 százalékkal, Total Warban pedig több mint 80 százalékkal magasabb FPS-t produkált. Várhatóan a Skylake-ből is lesz ilyen eDRAM-mal ellátott kiadás, annak teljesítményét egyelőre becsülni sem érdemes.

A PC World már valamivel biztatóbb eredményeket közölt, a különbség ugyanakkor náluk sem nevezhető hatalmas ugrásnak. A Bioshock Infinite-et futtatva a 6700K-tól a 4790K nagyjából 29 százalékkal maradt el, a Dirt Showdownnal 24-gyel. Az 5775C itt is elhúzott, a Skylake lapkát Bioshockban 24,3, Dirt Showdownban pedig mintegy 20 százalékkal előzte.

^{A DDR4 RAM-mal szerelt i7-6700K, az i7-4770K ellen}

Legalább a CPU gyorsult?

CPU-igényes feladatok terén az Intel szerint a Skylake lapkák a három évvel ezelőtti, Ivy Bridge modellekhez képest 30 százalékkal jobb teljesítményt produkálnak, az AnandTech tesztjei alapján ez ugyanakkor sok helyen inkább a 2011-ben megjelent, 32 nanométeren gyártott Sandy Bridge modellekhez viszonyítva igaz. Az oldal "professzionális windowsos teljesítményt" vizsgáló teszteredményei alapján az egyszálú Cinebench R15 benchmarkban, a legújabb Core i7-6700K (DDR4 memóriával) 34,8 százalékkal teljesít jobban, míg Sandy Brigde-es megfelelője, az i7-2600K.

Videokonverzióban (Handbrake 0.9.9) a Skylake 42 százalékkal hozott jobb eredményt a Haswellhez képest - ez közel van az ideális esethez a két processzor összehasonlításában és tükrözi, hogy milyen feladatokban teljesít jól a Skylake. Az új Skylake-es i7-esnek leginkább talán a Dolphin emulátorban futtatott raytracing teszt során sikerült előretörnie, a komoly egymagos teljesítményt kívánó feladatot DDR4 RAM-mal felszerelve mintegy 80 százalékkal teljesített jobban, mint négyéves társa.

^{Azonos órajelen még látványosabb az előrelépés hiánya - Forrás: Anandtech}

Az Intel Core i7-6700K és Core i5-6600K processzorok már elérhetők, 350, illetve 243 dolláros ajánlott fogyasztói áron.

Még a 2011-es lapkát sem biztos hogy cserélni kell

Az eddig látott eredmények a szkeptikusokat igazolják. A Skylake tényleg nem hozott áttörést a processzoros sebességben, még a sok évvel ezelőtti Sandy Bridge-hez képest sem akkora az előrelépés, ami az azonnali váltást indokolni tudná. A 20-30-40 százalékos gyorsulás CPU-intenzív feladatok alatt a gyakorlatban alig vehető észre, játékok alatt pedig még a csúcs-GPU-k esetében is a grafikus teljesítmény lesz a szűk keresztmetszet. Áll tehát továbbra is a mondás, hogy játékra használt PC-nél inkább a GPU-ra költsünk - tegyük ezt a Skylake-re félretett pénzzel is.

A szerény teljesítménybeli fejlődésnek sok magyarázata lehet: az Intel továbbra is az alacsony fogyasztású lapkákra koncentrál. Nem véletlenül, a 4-5 wattos Broadwell lapkák nagyon vérszegények lettek, a magasabb teljesítményt tárt karokkal fogja fogadni a gyártók és vásárlók közönsége. Ezzel együtt azonban a cég újra beáldozta a nagy sebességre vágyó felhasználókat, nekik újabb évet kell várni az ígéretes Kaby Lake érkezéséig. A láthatáron pedig ott ólálkodik az AMD új versenyzője, a jövőre ígért Zen mikroarchitektúra, amely egy jó gyártástechnológiával kombinálva veszélyes lehet az évek óta stagnáló Intelre - persze ha addig nem megy csődbe az egyetlen kihívó.