Google+: közösségi kudarc, sokadszorra

Múlt héten azon kevés kétkedő számára is egyértelművé vált, hogy a Google mára bukott projektként kezeli a Google+-t, és megkezdte a rendszer masszív visszaskálázását. A Google+ megszűnni nem fog, de már nem Facebook-kihívóként kezeli a Google és nem ez lesz a cég összes szolgáltatása fölé emelt közös nagy ernyő. A vállalat fokozatosan vonja ki az egyes rendszereit a Google+ aló, a Photos és a YouTube volt a két első, de nem áll itt le a folyamat.

A Mashable számos belsős forrás és egykori Google+ alkalmazott beszámolójára támaszkodva remekül összeszedett cikket közölt az oldal születéséhez és bukásához vezető, a keresőóriás "számlájára" írható okokról – ahogy az ilyen horderejű anyagok esetében szoktuk, most is szemlézzük az érdekesebb részeket, saját észrevételeinkkel kiegészítve.

Muszáj megcsinálnunk!

Az régóta ismert tény, hogy a Google+ atyja a keresőóriástól tavaly, nyolc évnyi munkaviszony után távozó Vic Gundotra volt (aki egyébként hivatalosan azóta sem szegődött el máshova, legalábbis főállásban nem). A Mashable által készített interjúk szerint Gundotra meglehetősen végletesen gondolkozott a közösségi oldalak és különösen a Facebook szerepéről. "Létrehozni egy közösségi hálót, vagy kockáztatni mindent [amit a Google elért a keresőpiacon]" - ez volt Gundotra logikájának kiindulási pontja. Gundotra volt kollégái szerint már-már rögeszmésen tartott a Facebook sikerétől, folyamatosan azt hangoztatva, hogy "a Facebook meg fog ölni [minket]", és addig rágta a társalapító Larry Page fülét, amíg végül sikerült megszereznie a legfelsőbb támogatást a projekt elindításához.

A szakember félelme nem vált valóra, a Google kicsattanó egészségnek örvend. De az is látható, hogy a Facebook a saját területén igazi monstrummá vált, az akkoriban még "csak" félmilliárdos felhasználóval rendelkező közösségi oldal mára kőkemény versenytársává vált a Google-nak, és szinte megkerülhetetlen része lett az emberek életének – a Google keresőjéhez hasonlóan. Tény, a Facebook saját próbálkozásai ellenére képtelen kitörni egy igen szűk körből, bizonyos iparágakban (mint az online kiadványok) azonban így is élet-halál urává vált.

A Facebookot naponta (!) közel egymilliárdan használják, a cég egyre nagyobb szeletet hasít ki az online hirdetési piacból (és főként a mobilos hirdetésekből, ami a Google-nak a jövőben különösen fájhat majd). A Messenger és a WhatsApp révén a modern kommunikációs platformok két meghatározó szereplőjét uralja, sokak számára első számú hírfogyasztási felületté vált, és a Google-hoz hasonlóan az alapkompetenciájától eltérő területeken is terjeszkedni kezdett.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Az Oculus felvásárlásával a közeljövő egyik lehetséges kulcstrendjének számító virtuális valóságban igyekszik idejekorán megvetni a lábát, az Internet.org kezdeményezéssel nagy netsemlegességi vitákat kiváltva ugyan, de egyel magasabb szintre helyezte az olcsó, mindenki számára elérhető online kommunikáció és alapvető szolgáltatások elterjesztését a fejlődő régiókban is. A Google+ fejlesztésének elkezdésekor még privát tulajdonú, akkor 14 milliárd dollárra értékelt Facebook tőzsdei kapitalizációja ma a Google értékének kétharmada (263 milliárd dollár), a mobilos hirdetési piacon elért sikerek pedig egyelőre töretlenül növelik a befektetők lelkesedését.

Mint a Macet

A Google+ és az eredeti Apple Macintosh fejlesztése között nem nehéz párhuzamokat felfedezni. A fejlesztőket külön épületbe költöztették, a projektet addig sosem tapasztalt titkolózás övezte cégen belül is. Míg a Google-fejlesztések addig többnyire organikusan, egyéni vagy kisebb csapatok (fél)hobbikezdeményezéseiből nőttek ki, felső utasításra a Google+-ra a százával csoportosították át a mérnököket – ami persze komoly feszültséget szült a vállalaton belül. A fejlesztés egy volt alkalmazott szerint "teljes őrület" volt, melynek folyamán Gundotra szinte mindent a gyors kivitelezésnek rendelt alá, így a miértek sokszor maradtak megválaszolatlanul, a platform stabil alapjait, megkülönböztető jegyeit pedig nem gondolták át, dolgozták ki.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Az egyediségre, megkülönböztethetőségre lett volna pedig a legnagyobb szükség, ezek nélkül ugyanis csak egy újabb Facebook-klón születhetett a hatalmas elánnal végzett munkából – és ma már történelem, hogy pontosan ez történt. A négy évvel ezelőtti debütáláskor hiába számított egyedülállónak a csoportos videobeszélgetés képessége vagy az ismerősi körök létrehozása, az emberek csak egy Facebook-hasonmást láttak benne, nem véletlenül. Emiatt aztán nem is lehetett organikus növekedésre számítani, és belsős adatok ezt már az első éles hetek(!) alátámasztották.

Utólag visszanézve egyszerűen érthetetlen, a Google miért gondolta úgy, hogy a meglévő félmilliárdos Facebook-tábornak ennyivel el tudja adni a Google+-t. A már facebookosoknak nem volt miért váltania, a még nem facebookosoknak pedig nem volt miért a Google szolgáltatását választani az addigra jól ismert Facebook helyett. Senki nem akart még egy hírfolyamot.

Jött, láttuk, visszaküldenénk

Ugyan a Google+ mint közösségi felület, tartalomdisztribúciós megoldás megbukott, de más szempontból sikeres kezdeményezés volt. A felhasználói tömeget azt megelőzően anonimként összegyűjtő szolgáltató elsődleges küldetése volt, hogy minden egyes olyan embert, aki keresőt, térképet, YouTube-ot, levelezőt vagy bármilyen más Google-terméket használ, összegyűjtse és bejelentkezett, azonosítható, profilozható felhasználóként kezelje.

Ezt persze az agresszív termékkapcsolás nélkül nem lehetett volna elérni, de a biztosítékot végül a YouTube-integráció verte ki a felhasználóknál. Ez a Google részéről úgy-ahogy érthető lépés volt, hiszen a videómegosztó a cég egyik legaktívabban használt szolgáltatása, így az ottani aktivitás kényszerített behúzásával tudott némi életet lehelni a Google+-ba. A felhasználók azonban dühöngtek, az új rendszer az addig úgy-ahogy működő spamszűrés és moderáció funkciókat nem támogatta, így pillanatok alatt elöntötte a szemét a videós kommentfolyamot. A Google később folyamatosan fejlesztett a rendszeren, a felhasználók jóindulatát azonban máig nem sikerült érdemben visszaszereznie.

A platform tartalommegosztó, hírfolyam része pedig a YouTube "beáldozása" ellenére sem tudott lendületet venni. A Google az elmúlt négy évben sosem közölte az iparágban szokásos DAU vagy MAU számokat, de az erőltetett termékkapcsolásoknak köszönhetően ez amúgy is valójában haszontalan információ lett volna. Egy tavasszal készített elemzés viszont mellbevágóan alacsony aktivitást mutatott: Szerzője arra jutott, hogy a Google+-on a vizsgált időszakban (2015 januárjában) a szolgáltatás mesterségesen felfújt 2,2 milliárd profiljából mindössze 0,2-0,3 százalék (4-6 millióan) osztott meg tartalmat vagy írt direkt oda szánt bejegyzést. A Google+ állapotáról sokat elmond, hogy ezt a világsajtót körbejárt becslést a Google meg sem próbálta hitelteleníteni, sőt, ezt követően gyorsult fel csak igazán az a folyamat, aminek ma már a vége fele járunk: a közösségi platform teljes feldarabolása, önálló termékekbe szervezése.

Photos, Streams, Sharing

Ekkorra azonban a Google+ szülőatyja már rég nem volt a képlet része. Gundotra 2014 áprilisában váratlanul távozott a keresőóriástól – hirtelen kilépése szinte sokkolta a fejlesztőcsapatot, akik közül többen is megjegyezték, a vezető egyik nap még a megszokott módon tette a dolgát, a következő nap pedig már nem volt sehol. Gundotra ex-kollégái szerint ügyes politikus és karizmatikus vezető volt, jellemzően előbb-utóbb elérte, amit akart. A Google+ kapcsán azonban a kezdetektől fogva tévúton járt – saját pályáján akarta legyőzni a Facebookot egy kicsit felturbózott másolattal. Távozását a Google megpróbálta minél kevesebb hírverés mellett kezelni, Gundotra pedig azóta sem nyilatkozott az ügyben, és a hírek szerint azóta leginkább aktív pihenéssel, utazgatással foglalja el magát.

A Google viszont jól láthatóan legalább egyet megtanult korábbi közösségi kezdeményezéseinek kudarcaiból: hogyan kell viszonylag csendben, hosszabb időszak alatt szőnyeg alá söpörni a bukott szolgáltatást. A teljes strukturális átalakításnak köszönhetően a Google+ központinak szánt funkciója, a hírfolyam csak egy lett a sok Google-termék között – így ha a Stream hosszú haláltusa után kiszenved, a vállalat erről egy rövid bekezdésben megemlékezve hírverés nélkül el is temetheti a Buzz, a Wave és az Orkut mellé.