Kipróbáltuk: Windows 10, (apró) lépés előre

Átmeneti rendszer, második, javított kiadás

Rengeteg pixelt vesztegettünk már arra, hogy megragadjuk pontosan a Windows 10 szerepét a Microsoft hosszú távú stratégiájában, a lényeghez talán itt jártunk legközelebb. Röviden: a Microsoft asztali operációs rendszere éppen platformváltás közepén van, a minden elemében kivénült Win32 helyére a (ma épp) Universal Windows Platform (UWP) néven emlegetett API kerül. A váltás azonban hosszú átmeneti időszakot feltételez, ahogy a népszerű alkalmazásokat a fejlesztők fokozatosan átírják az új platformra. Az átírás helyett talán helyesebb az újraírást használni, a két platform ugyanis annyira eltérő, hogy a meglévő alkalmazásokból nagyon kevés tartható meg.

A fentiek alapján egyértelmű, hogy a Win32 még nagyon nagyon sokáig velünk marad. Illusztrációképp: az Apple 2001-ben indított el egy hasonló platformváltást, amikor a veterán Carbon API-t a modernebb Cocoára cserélte. A platform messze legfontosabb professzionális alkalmazása, a Photoshop azonban csak a 2011-ben kiadott CS5 verzióval állt át az új API-ra (a Microsoft még tovább húzta, a júliusban kiadott Office for Mac 2016 az első teljesen Cocoában írott kiadás). Ha az átállás a Windows esetében is tíz-tizenöt évet ölel fel, akkor a kereken 3 éve megjelent Windows 8-tól számítva jelenleg harmadánál járunk az útnak.

Start menü

A platformok kettősségét mi sem illusztrálja jobban, mint a megint újrarajzolt Start menü, amely egyesíti a listás nézetet a csempés nézettel. A kampánynak azért ne dőljünk be, a Windows 7-ből ismert Start menü nem tért vissza, az új kiadás sokkal kevesebbet kínál. Az új menü csak a leggyakrabban használt alkalmazások listáját kínálja fel (ez stimmel), emellett csupán az új beállítások, kikapcsolás/kijelentkezés/újraindítás, és a Windows Intéző érhető el. A két menü között a különbség szabad szemmel is jól látható, a Windows 10 funkciógazdagságban messze elmarad.

A Windows 10-es Start menü nem a használhatóság csúcsa, ha az indítani kívánt program nincs a leggyakrabban használtak között (és nem is azt telepítettük legutoljára), akkor egy apró, ABC szerint rendezett listáról kell kiválogatni. Ez elvben jól hangzik, a gyakorlatban viszont semennyire sem működő megoldás, amit a programok elnevezése is bonyolít: a Word az simán Word? Vagy Microsoft Word? Esetleg a Microsoft Office Tools mappában van? (A helyes válasz a Word 2016 volt.)

Hogy jó hír is legyen: a menü végre nem teljes képernyős, és átméretezhető, így a csempés rész nagyítható – vagy akár el is tüntethető, tetszés szerint. Emellett pedig meg maradt a „power user” menüje, amely a Start gombon jobb klikkre ugrik fel, és gyakorlatilag minden olyan funkcióhoz gyors hozzáférést nyújt, amire csak vágyhatunk – kár, hogy az egyes menüpontok nem kaptak azonosító ikonokat, könnyebb lenne rátalálni a megfelelőre.

^{Találjuk 10 visszalépést.}

A Start menüt a keresés menti végül meg, a Vista óta ugyanis kereshető a programok listája, ez szerencsére a Windows 10-ben is így maradt, a Windows billentyű után már írhatjuk is a program nevét. A fenti példánál maradva: a Win gomb után a w-t lenyomva máris a Word-ön áll a kurzor, egy enterre pedig már indul is a szövegszerkesztő. Sajnos a fejlett, természetesen fogalmazott kereséseket értelmezni képes Cortana Magyarországon nem érthető el, még akkor sem, ha az operációs rendszert amúgy angolul használjuk és a kérdéseket is angolul tennénk fel. A buta korlátozásnak nincs értelme, de a Microsoft online szolgáltatásai kapcsán már megszoktuk, a Groove Music előfizetés sem érhető el itthonról számtalan más szolgáltatás mellett.

Értesítések

Áttörésként értékelhetjük, hogy a Windows 10-ben megjelent az értesítések egységes kezelése, szerencsére a Microsoft alaposan megnézte, hol tart ma a tudomány ezen a területen és olyan megoldást tett a rendszerben, ami tényleg maximálisan megállja a helyét. Az API-t támogató alkalmazások értesítései automatikusan itt jelennek meg, de a visszafelé kompatibilitás jegyében a régi, eltűnő értesítéseket is begyűjti.

^{Action Centre: okosabb lett, mint vártuk.}

Az értesítési sáv aljára bekerültek a legfontosabb kapcsolók is (Wi-Fi, Bluetooth, tablet mód, VPN, stb.), így képességeiben nagyjából azt nyújtja, amit egy androidos értesítési sáv nyújt. A tervek szerint a sáv támogatni fogja az olyan értesítéseket is, amelyekre erről a felületről közvetlenül reagálhatunk (választweet, email törlés, stb.), ezt azonban egyelőre nem támogatják az általunk kipróbált alkalmazások.

További UI újdonságok

A Windows 10 fejlesztésénél kimondottan a haladó felhasználók és igényeik kerültek előtérbe, ennek megfelelően egy régi adósságát is törlesztette a Microsoft, megjelentek a más platformokon évtizedes múltra visszatekintő virtuális asztalok. Szerencsére nem csak kipipálták a fejlesztők ezt a funkciót, hanem egy nagyon jól használható, apró ötletekkel megtűzdelt megoldást raktak össze, amely ráadásul gyorsbillentyűkkel is nagyon jól kezelhető.

Az eddig is kiváló ablakillesztés (windows snapping) is fejlettebb lett, a rendszer az oldalra igazított alkalmazás mellé felkínálja a többi ablakot. Ennél is ötletesebb, hogy az ablakok nem csak fele-fele arányban illeszthetőek, ez például egy 21:9-es monitoron egyértelmű áldás.

Beépült modernitás

A Windows 10 (ahogy a Start menü esetében már láttuk) igyekszik a két platform egymás mellett létezését kissé harmonikusabbá tenni, mint a Windows 8. A „metrós” alkalmazások már futnak ablakban, ráadásul nem csak az UWP-re fejlesztett verziók, hanem a régebbi „Windows Store-os” appok is működnek így, sőt, bizonyos lépcsőkben át is méretezhetőek. Ez nyilván nem újdonság (az első bétáktól fogva így működik a Windows 10), a rendszerrel ismerkedőknek azonban hatalmas könnyebbség lesz, hogy az appok nem kényszerítik ki a teljes képernyős működést.

A kettősség a rendszer egészén végighúzódik. A számológép már UWP alkalmazás, a Notepad azonban maradt Win32. A beállítások menü alap nézete már az új platformot használja, elég mélyre ásva viszont gyorsan előbukkannak a régi .cpl-alapú Vezérlőpult elemei. Az új felületű beállításokban sehol sem kell túl sokat klikkelni ahhoz, hogy egy új, különálló ablakban felugorjon a régi típusú Vezérlőpult aktuális szekciója – miközben az új felület is nyitva marad, könnyen összezavarva a kevésbé tapasztalt felhasználókat.

A "duális" dizájnnyelvezetnek köszönhetően hamburger menük, bal felső sarokban feltűnő vissza nyilak is látszólag véletlenszerűen szerepelnek ott, ahol, az új és régi felület közötti szakadékot pedig csak még jobban kihangsúlyozza az eltérő tipológia és képernyőelem-elrendezés. Mintha a két felület közti kommunikációban is lenne hiba: előfordul, hogy egy-egy elem meghívásakor nem történik semmi vagy az ablak "magától" bezárul, esetleg kiakad a shell. Elszomorító, hogy a fantasztikus erőforrásokkal rendelkező Microsoft nem érezte azt, hogy immár egységessé kellene tenni legalább a rendszer alapvető elemeit. Mégegyszer: három évvel vagyunk a Windows 8 kiadása után, erre idő és erőforrás is bőven került volna, ha a cégnél ezt bárki prioritásként kezelné.

^{Vannak hasznos újdonságok is az új vezérlőpaneleken.}

Szintén gigantikus kihagyott helyzet, hogy az UWP-s app-app megosztás egyelőre alig használható. Az Edge böngészőben a megosztás gombra kattinva csupán három lehetőséget dobott fel (OneNote, Mail és Reading List), az egyik zászlóshajónak kikiáltott, velejéig UWP-s Twitter kliens nincs például nincs a listán, de az Office Mobile összes komponense szintén hiányzik. Ebben a formájában a megosztást kezelő infrastruktúra teljességgel felesleges, annak lényege ugyanis pont az lenne, hogy (szinte) minden appból (szinte) minden appba lehet adatot átadni.

Hogy mennyire messzire jutott az új platform, azt legjobban egyébként az Edge illusztrálja. Az UWP immár alkalmas arra, hogy az Internet Explorer örökébe lépő böngészőt erre írják – ez fontos mérföldkő és jól mutatja, hogy immár teljesértékű, az asztali funkcionalitással ekvivalens alkalmazások építhetőek a platformra. Az Edge mögött fokozatosan a teljes Microsoft-portfólió migrálása javában zajlik az új platfomra, az Office-tól a Minecraftig minden alkalmazásnak készül az UWP-s kiadása. Ez azonban nem megy zökkenőmentesen, az Office Mobile (így hívják a modern verziót) meglehetősen szegényes, a Skype modern kiadását pedig egyszerűen visszavonta a Microsoft. Az olyan nagy alkalmazások, mint a Visual Studio pedig egyelőre stabilan Win32-es formában érkeznek – hosszú tehát az új az UWP-s nirvánáig.

^{Change adapter options - és jön a retró.}

És ha a Microsoftnál ennyire lassan halad a migrálás, akkor nem érdemes csodálkozni azon, hogy a külső fejlesztők még mindig hezitálnak. Az UWP hiába teljes jogú állampolgár Windows 10-en, ráadásul olyan fejlett képességeket kapott meg kizárólagosan, mint a pixelpontos skálázódás nagy sűrűségű kijelzőkön, egyelőre külső fejlesztőknek kevés okuk van az alkalmazások teljes újraírására. Ez változhat, ha a Windows telepített bázis jelentős arányban migrál Windows 10-re, addig viszont a döntő logika az, hogy a Win32 mindenhol fut, az UWP viszont nem.

Kompatibilitás - inkompatibilitás

A Microsoft gyakorlatilag a Vista óta befagyasztotta az asztali operációs rendszerek hardverkövetelményeit, a lécet pedig a Windows 10 sem emeli. Sőt. Számos elem kidobásával a rendszer telepített mérete lényegesen kisebb, mint akár a Windows 7, akár a Windows 8, így mondjuk egy 40 gigabájtos tárolóra is nagyon kényelmesen feltelepíthető, egy szűzen telepített 64 bites Windows 10 (frissítés után) mintegy 16,8 gigabájtot foglal nálunk. A telepítés folyamatáról korábban itt és itt írtunk, ezeket érdemes lehet elolvasni, mielőtt nekiugrunk a frissítésnek.

Elvben a Windows 10 minden PC-re feltelepíthető, amit az elmúlt 6-8 évben adtak el, ezt saját tapasztalataink is igazolják, nem találtunk problémás hardvert, amit a rendszerhez mellékelt, vagy a Windows Update-ről letöltött meghajtóprogramok ne támogattak volna. Egy kivétel a TP-Link külső Wi-Fi-egysége, ezt azonban a gyártó oldaláról beszerzett Windows 8-as meghajtóval használatba tudtuk venni. A hardveres támogatás egén azonban borús felhők gyülekeznek, a PC-gyártók például a termékek nagy részénél mereven elzárkóznak a Windows 10 hivatalos támogatásától – a Lenovo például szinte az összes idei ThinkPadet kizárta (értsd: ha működik, nagyszerű, ha nem működik, nem fognak segíteni). A gyártókat körkérdésben kérdeztük a számítógépek támogatási életciklusáról, ahogy a válaszok megérkeznek, összefoglaló cikkben számolunk be ezekről.

Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.

A fogyasztókkal szembeni arrogancia csúcsát megint az Intel állította fel, a cég a Sandy Bridge generációs (2011-es) processzoroktól már kereken megtagadja a Windows 10-es grafikus meghajtó kiadását, de az egy lépcsővel frissebb, Ivy Bridge-nek is csak bevizsgálatlan, WHQL aláírás nélküli grafikus meghajtó jár. Ennél régebbi processzorokkal hivatalos úton nem is érdemes próbálkozni. A nem támogatott hardverrel rendelkező felhasználók semmit nem tehetnek, maximum imádkozhatnak, hogy a Windows 7-hez vagy Windows 8-hoz kiadott meghajtókból nem jön elő valamilyen hiba – mert ha előjön, akkor azt már senki nem fogja kijavítani.

Összegzés

A nagy végső kérdés: a Windows 10 lett-e a jelenleg elérhető legjobb Windows kiadás? Szerintünk igen. A rendszernek nincs szüksége az UWP appokra ahhoz, hogy tündököljön, a hagyományos Win32-es alkalmazásokat is jobban és gyorsabban futtatja, mint akár a Windows 7, akár a Windows 8.1. A különbség szembetűnő, egy Windows 7-ről (alkalmazások és beállítások megtartásával) frissített néhány éves rendszer érezhetően gyorsabb lett Windows 10 alatt. A fejlesztések nagy részét egyébként nem a Windows 10, hanem a kernelszinten (is) alaposan újraírt Windows 8 hozza (csak egy példa). Ha eddig a frissítés akadálya a teljes képernyős alkalmazások és a csempés Start volt, akkor ez már elhárult, mind hetesről, mind nyolcasról ajánlott a frissítés.

A Windows 10 fontos lépés előre a Win32 leváltásában, az alternatívát immár UWP-nek hívják és sok évnyi fejlesztés után lassan eljutott oda, hogy képes egy-egyben kiváltani a régit. Az új rendszer sokat tesz azért, hogy az átmenetet enyhítse a Windows 8 szélsőségessége után, a konzisztencia azonban nem szerepelt a fejlesztési prioritások között. A rendszer egészen stabil, gyors, kényelmes, de türelmetlenül várjuk már a következő lépést, a nagyobb késő őszi első frissítést és a jövőre érkező Redstone hullámot.