Kipróbáltuk: Windows 10 telefonon
Múlt hét végén jelent meg a telefonos Windows 10 második, 10051 buildszámot viselő technikai előzetese, amit az azóta eltelt napok során próbáltunk minél alaposabban feltérképezni. A kiadás sajnos még mindig kvázi alfa állapotot tükröz, a lépten-nyomon felbukkanó hibák, fagyások állandó velejárói az operációs rendszer korai tesztverziójának.
A Windows 10 telefonos változata a Microsoft ígérete szerint nagyjából egyszerre, valamikor nyáron (valószínűleg annak végén) fog érkezni az operációs rendszer asztali kiadásával, de ez egyelőre – a technikai előzetesek állapota alapján – finoman szólva is optimista előrejelzésnek tűnik. Mi a TP1-gyel elég kevés időt töltöttünk, a szerkesztőségi teszttelefon Lumia 925-re ugyanis azt a partícióátméretezési funkció hiánya miatt nem lehetett telepíteni, az aktuális verzió már szinte minden Lumiára felmegy. Amennyit azonban itt-ott sikerült megtapasztalni belőle, az csak azt az érzést erősítette bennünk, hogy szakmai kíváncsiságunk ellenére bizony érdemes megvárni a második kiadást, hátha az egy akár a mindennapok során, akár munkaeszközön is használható előzetes lesz.
UI-mix, hamburgerrel
A UI jelenleg egy nagy katyvasz, 8.1-es elemeket, (vélhetően) 10-es irányelveket és app szinten akár iOS-re vagy Androidra erősen emlékeztető megoldásokat vegyítve, nehéz eldönteni, hogy ebből mi kerül majd a végleges verzióba és mi csak átmeneti állapot. A megszokott Modern felület maradt a kezdőképernyőn, az alkalmazáslistában (ahol még mindig nincs lehetőség nem-listás elrendezést választani) és néhány örökölt appban, mint a játékok, egészség és fitnesz, áruház és Internet Explorer. Azért érdemes ezeket példaként felhozni, mert ezek – érthető módon, hiszen egy az egyben az ismert verziók – még a régi dizájnsémára épülnek, könnyen elérhető, alulról előhúzható menüvel, hangsúlyos tipológiai tagolással és a rendszerre jellemző viszonylag nagy betűmérettel.
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
Az új fejlesztésű alkalmazások esetében viszont teljes arculati irányváltással szembesülünk. Ezekben az appokban az alsó, alapesetben eldugott menüsáv mellett megjelenik egy felső sáv is, a bal sarokban univerzálisan egy hamburger menüvel. Sőt, az új Outlook esetében az alsó menü teljes egészében hiányzik, a felső viszont jelen van – vélhetően ez az elrendezés lesz a végleges, új alkalmazásdizájn-irányelv. Ezzel csak egy egy bökkenő van: kísértetiesen hasonlít az Android Lollipopra, azzal a komoly különbséggel, hogy a hamburger menüket nem lehet egy bal szélről indított vízszintes ujjmozdulattal behúzni. A hiányosság komoly ergonómiai gondot okoz a jobbkezeseknél, a bal felső sarokba felnyúlkálni nagyon kényelmetlen. A levelező egyébként már támogatja a sok más e-mail kliensben régóta elérhető horizontális gesztusokat (törlés, megjelölés, zászlózás), normális formázási eszköztár áll rendelkezésre a levelek írásakor, és az app elhagyása nélkül lehet váltani a (szintén új kinézetű) naptárra és vissza. Egyesített fiókkezelés még nincs, és az egyes fiókokat sem lehet kitűzni önálló csempeként a kezdőképernyőre.
Használhatóság szempontjából egyelőre a build egyik legkomolyabb újdonságaként számon tartott Project Spartan is az új dizájnelv áldozata lett. A navigáció lelke, a böngészősáv a képernyő tetejére került, amin a jelenlegi (0.11.10051-es) verzióban nem is lehet változtatni. Az IE-ben használt elrendezés főleg nagy kijelzős készülékeken sokkal kényelmesebb és logikusabb, ha más appokban nem is, a Project Spartanban érdemes lenne megfontolni a további használatát.
Mivel az előzetesből az Internet Explorert sem hagyták ki, össze lehet vetni a két böngésző sebességét. Legalábbis ezzel futottunk neki a tesztnek, de gyorsan kiderült, hogy az összehasonlításnak nincs sok értelme, mert a Spartanban dohogó EdgeHTML motor még igen korai fejlesztési stádiumban van. A JavaScripttel és egyéb számolnivalóval megpakolt oldalakon (például index.hu) a képeket görgetéskor az első betöltés után is folyamatosan újrarajzolja, oldalbetöltéskor pedig sokszor még lassabb, mint az IE. Ugyanakkor vannak olyan lapok, amik az IE-t a Lumia 925-ön kétvállra fektetik (például a látszólag egyszerű cink.hu egyes cikkoldalai vagy a diablofans.com), a Project Spartan viszont már a mostani állapotában is megbirkózik velük. A régóta várt olvasási nézet a szúrópróbaszerű tesztelés alatt szépen működött, a tördelés megfelelő volt, a sebességbeli hiányosságok pedig a korai stádium számlájára írhatók. Az új böngészőből egyelőre az eszközök közötti szinkronizálás is hiányzik.
Kis betűk, kongó üresség - vadonatúj formanyelv
A gyári alkalmazásokból kiindulva kijelenthető, hogy a Microsoft egészében dobja a Windows Phone 7-tel elkezdett és WP8-cal folytatott UI-nyelvezetet és adoptál egy újat, ami jóval közelebb jár az iOS és Android nyelvezetéhez. Ezt jól illusztrálja az Outlook, amely hajszálra ugyanígy néz ki a két másik operációs rendszeren is, az oldalra gördítős, Zune-szerű, a hubok alapját képező paradigmával pedig egészében szakít. Ez elképesztően fontos lépés, a Microsoft platformjához tehát a jövőben nem kell az alapoktól új felhasználói élményt terveznie a fejlesztőnek, nagyon úgy tűnik, hogy az iOS-es és androidos felületek portolása Windows 10-re jóval egyszerűbb lesz, mint eddig.
Az új dizájnelv másik szembetűnő eredménye a fentebb már említett, a Windows Phone-ra eddig annyira jellemző hatalmas betűk lekicsinyítése. A fejlesztők azonban átestek a ló túlsó oldalára, az eredmény nem ízléses helytakarékosság, hanem miniatűr feliratok és számos helyen tátongó üres felület lett a módosítás eredménye. Az eddig végtelen hosszúságúnak tűnő beállítások menü például az apró betűk miatt most szövegfalat zúdít a felhasználóra, az üres, parlagon heverő terek pedig az újratervezett névjegykezelőben és tárcsázóban egyenesen letaglózóak. A névjegykezelőben a profilképek egy körben jelennek meg (újabb eltérés a korábbi szögletességtől, ahogy a kétállású kapcsolók esetében is), az abc szerinti rendezési elv meglehetősen hangsúlyosan jelenik meg a képernyő közepén gördülő, nagyobb méretben szedett betűkkel. Az üresség viszont már-már fáj, ránézésre a felület 90 százaléka nincs használva, a részletes profilnézetben ugyanez a helyzet.
Az alapképernyő egyébként szabadon konfigurálható, az értesítési sávról elérhető gyorsbeállításokkal, 15 appot megjegyző és fektetett nézetet is támogató alkalmazásváltóval, saját háttérkép lehetőségével frissítették.
Még inognak az alapok
Műszaki fronton erősen érezhető, hogy még a mostani build is inkább az alfa, mint a béta státuszhoz áll közelebb. Az új, többségükben alfa verziós appok (ezt egyébként a Microsoft jól láthatóan jelzi is a megnyitott alkalmazások jobb felső sarkában) zavaró gyakorisággal akadnak ki, az operációs rendszerben navigálva esetenként véletlenszerűen nem reagál a rendszer bizonyos ikonok megnyomására, máskor a vissza vagy a Windows gomb működése áll meg, egyszer pedig annyira lehalt a szoftver, hogy a telefont kikapcsolni sem tudtuk. Szerencsére az ilyen esetekre fenntartott soft resettel – hangerő le és a kikapcsoló gomb egyidejű, 15 másodperces nyomva tartása – sikerült újraindítanunk szegény Lumiát és nem kellett megvárnunk az akkumulátor lemerülését. A Microsoft hivatalos listája egyébként elég jól összefoglalja a gyári alapfelszereltségnek számító hibákat és hiányosságokat.
Összességében azonban az előzetessel nem a teljesítmény vagy a stabilitás a gond, hanem a néhány appban már tetten érhető új dizájnelv. Egyrészt ergonómiailag sem túl pozitív a változás, másrészt a Windows Phone jellegzetes, könnyen felismerhető kinézete is eltűnni látszik a nagy újítási igyekezetben. Az egyértelmű, hogy a fejlesztés aktívan folyik, és tesztelésre egy erősen work-in-progress változatot kaptunk a kezünkbe, a vezérfonalat azonban innen kívülről nézve nehéz elkapni, ahogy azt is nehéz elképzelni, hogy fogja a telefonos változat időben lekövetni az asztali operációs rendszer megjelenését.