Megjelent a Docker Engine 1.5
Számos, sokak által várt új funkcióval gazdagodott a Docker Engine 1.5-ös verziójának most kiadott végleges változata. Konténerenként lehet szabályozni azok adatmentési képességét, valós időben lehet monitorozni a konténerek erőforráshasználatát, és IPv6 címet lehet hozzájuk rendelni.
A konténeres alkalmazásfuttatási technológia a közeljövő egyik legnagyobb adatközponti durranásának ígérkezik. A Canonical már tavaly beállt a projekt mögé egy lecsupaszított, felhős környezetbe szánt operációs rendszerrel, az Ubuntu Core-ral, a Microsoft pedig az Azure-ön már tavaly óta létező Docker-támogatást fejleszti natív funkcióvá a soron következő, 2016-ban megjenő Windows Serverben. A Docker 1.5 ugyan néhány napot késett az eredetileg február 5-re tervezett kiadási dátumhoz képest, azonban így is csak rövid időt töltött tesztverziós állapotban, az RC1-et január 23-án tették elérhetővé a fejlesztők.
Írásvédelem és könnyebb monitorozás
Az új kiadás a -read-only paraméter használatával lehetővé teszi, hogy egy konténer számára az adminisztrátor csak írásvédett fájlrendszert biztosítson. A fejlesztők szerint így a korábbinál hatékonyabb és nagyobb magabiztossággal lehet majd menedzselni az egyes konténerek futtatása során keletkezett adatmennyiség tárolását vagy éppenséggel annak szükségtelenségét.
CI/CD-vel folytatódik az AWS hazai online meetup-sorozata! A sorozat december 12-i, ötödik állomásán bemutatjuk az AWS CodeCatalyst platformot, és a nyílt forráskódú Daggert is.
A futtatási adatok monitorozására szolgáló API új hozzáférési ponttal és parancssori utasítással (“docker stats containerID”) bővül, ezekkel valós időben lehet adatot kinyerni a konténerek erőforráshasználatáról, amit akár saját fejlesztésű Docker-dashboardok működtetéséhez is fel lehet használni.
Az 1.5-ös verzióba bekerült a fejlesztőcsapat szerint egyik legtöbbször kért bővítés is: az egyes konténerek létrehozása előtt a “docker build -f” paranccsal több Dockerfile-t is lehet társítani egy projekthez. Az így meghatározott fájlok közül elég csak a konténer tényleges elkészítése előtt kiválasztani az éppen szükségeset, így jelentősen egyszerűsödhet a speciális csomagok összerakása.
Megjelent az IPv6 támogatás is, az “-ipv6” paraméterrel minden konténerhez lehet rendelni IP-címet, melyek feloldása konténeren belül történhet, és azok akár több hoszton keresztül is tudnak egymással kommunikálni. A megfelelő hálózatkezelési képességek hiányában korábban már több, ezt megoldani kívánó kezdeményezés (mint a Pipework vagy a Weave) is elindult.
Közzé tették a Docker Engine konténerek formátumát ismertető, úgynevezett Open Image Spec első kiadását is, azért, hogy a Docker projekt külsős önkéntesei jobban megérthessék a konténertechnológia működését, valamint a csomagformátumot a jövőben több visszajelzés alapján lehessen fejleszteni.
Felkapták, mert eljött az ideje
A felhős kiszolgálók és nagy infrastruktúra-szolgáltatások esetében jó kombináció egy mindenféle “sallangtól” - keretrendszerektől, futtatókörnyezetektől – megszabadított operációs rendszer és az ezt remekül kiegészítő konténeres alkalmazásfuttatási technológia kombinációja. Ezzel a megoldással lényegesen könnyebb lehet egy szerveren vagy virtuális gépen egymástól elszigetelt alkalmazásokat működtetni és azokat igény szerint dinamikusan mozgatni a hosztok között. Mivel a konténerek az alkalmazás mellett tartalmazzák annak összes függőségét is.
A konténerekbe zárt, elosztott alkalmazások népszerűsége piackutatók, iparági döntéshozók és üzemeltetők szerint is meredeken fog nőni 2015-ben, mert a vonatkozó műveletekhez (hordozás, testreszabás, skálázás, függőségek kiküszöbölése) szükséges reakcióidő jelentősen csökkenthető ezzel a technológiával. Bár az alapok már régóta léteznek (például a Linux Containers (LXC) vagy a FreeBSD jail), a környezet, az üzleti és üzemeltetési igények mostanra értek meg igazán arra, hogy a konténertechnológia elterjedése igazán lendületet vegyen.