Ujjlenyomat-olvasó: másodvonalbeli nem játszik
Amióta az Apple az iPhone 5s-t beépített ujjlenyomat-olvasóval dobta piacra, minden más gyártó készülékének hasonló megoldását ahhoz mérik – és lényegében mindegyik csúnyán alul marad. A Motorola egykori vezérigazgatója elmondta, miért.
A konzumer elektronikai termékek piacán már az iPhone 5s előtt is számos olyan eszköz – főleg vállalati környezetbe szánt notebook – létezett, amelyek elvben biometrikus hitelesítésre is lehetőséget adtak. Azért csak elvben, mert a gyakorlati megvalósítás az esetek túlnyomó többségében pocsék volt, és a felhasználókat rövid időn belül az őrületbe kergette a sorozatos hibás fel(nem)ismerésekkel. Az iPhone 5s-en ezzel szemben a funkció kivételesen tényleg beváltotta az Apple jól ismert “Csak működik!” szlogenjét, és az ujjlenyomat-olvasóval okosított Home gomb azóta az iPhone 6 és 6 Plus-ba, valamint az iPad Mini 3-ba és az Airbe is bekerült.
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
A konkurens gyártók – például a Samsung – többnyire a korábbról ismert “simogatós-húzogatós” megoldást alkalmazták, saját tesztjeink és a fórumok böngészése alapján is minimum megkérdőjelezhető sikerrel. Dennis Woodside, a Motorola Mobile egykori vezérigazgatója a The Telegraph-nak adott interjújában most elmondta, hogy másnak eddig miért nem sikerült az Apple TouchID-jához hasonló minőségű ujjlenyomat-olvasóval előrukkolni.
Az Apple a legjobbat nyúlta le
Az nem újdonság, hogy az Apple 2012 nyarán felvásárolta az ujjlenyomat-olvasó technológiákat fejlesztő és erre épülő megoldásokat szállító AuthenTecet. A cupertinói vállalat jókora, 60 százalékos prémiumot fizetett a tranzakció során, az AuthenTec akkor 5 dolláron forgó részvényeit 8 dollárért vette meg – teljes vételár 356 millió dollárra rúgott. Az 1998-ban a Harris Semiconductorból kiszervezett és 2007-ben tőzsdére bevezetett cégnek mintegy 200 fontos, az Egyesült Államokban bejegyzett szabadalma volt az ujjlenyomat-olvasás mögött álló, valamint beágyazott hitelesítési technológiákat illetően. Japánban, belpiaci használatra akkor már forgalomban voltak az AuthenTec fejlesztéseivel biztonságossá tett, mobilfizetésre is használható okostelefonok.
Bár az üzletet követően az AuthenTec szabadalmai egy részét továbbra is licencelhette addigi partnereinek, bizonyos exkluzív fejlesztések – így a későbbi TouchID alapjai – már nem kerülhettek ki az Apple szárnyai alól. A történet érdekessége, hogy az AuthenTec számos komoly gyártónak volt beszállítója: például a Lenovót, a HP-t, a Ciscót, a Texas Instrumentset is vevőik között tudhatták. És ironikus módon persze a Samsungot is, a dél-koreai óriásvállalat volt ugyanis az egyik legnagyobb partnerük.
Másodrangú nem kell
A Motorola Mobility már 2011-es Atrix 4G telefonjában is használta az AuthenTec olvasóját, és évekkel később a Moto X-be valamint a Nexus 6-ba is implementálni szerette volna – a telefonokat jól ismerőknek egyből beugorhat a kameramodul alatti kis mélyedés a hátlapon. Woodside elmondta, hogy ezeknek a most pusztán ergonómiai – értsd: stabilabb fogást biztosító – elemeknek jóval “kifinomultabb” szerepet szántak. Ide került volna az ujjlenyomat-olvasó, melyekhez még a szükséges kivezetés is megtalálható az alaplapokon.
Ez azonban nem történt meg, mert az AuthenTec számított a legjobbnak a területén, a cég viszont már az Apple tulajdonában volt. A piac többi szereplője Woodside szerint mind másodvonalas volt, technológiájukat viszont nem volt értelme használni, annyival le voltak maradva. Mivel egyelőre nincs értékelhető alternatíva, a normálisan működő ujjlenyomat-olvasás egyelőre marad az iOS-es eszközök kiváltsága.