Az Apple feltalálta az igazi szolgáltatóváltást
Az Apple tegnap óriási fenyegetést szabadított rá az egész mobilos iparágra, pontosabban a mobilszolgáltatókra: a szoftveres SIM megjelenésével és széles körű elterjedésével pár másodperc alatt szolgáltatót válthatnak az ügyfelek, ezzel évtizedes hagyomány dőlhet össze pillanatok alatt az iparágban. Egyelőre csak az iPad Air 2-ben van benne a technológia.
Az Apple tegnap bemutatott iPad Air 2 tabletjével nem elsősorban a műszaki paraméterek tekintetében hívta fel magára a figyelmet a mobilos iparágban, sokkal inkább azzal a technológiával, mely pár másodperc alatt, hosszadalmas adminisztratív folyamat nélkül lehetővé teszi az ügyfél számára, hogy a mobilhálózatra csatlakozó tabletjét egyik szolgáltatótól a másikhoz hordozza. Ha az új módszer az okostelefonokban is megjelenik, az a számhordozási folyamatok drasztikus mértékű megszaporodásához vezethet, egyben feleslegessé teszi az évtizedek óta velünk lévő plasztik SIM-ek használatát.
Viszlát, SIM!
Az új iPadekbe épített szoftveres SIM megoldásnak köszönhetően a vásárlók a tablet bekapcsolását követően dönthetik el, hogy melyik mobilszolgáltató hálózatára akarnak csatlakozni, illetve ott milyen díjcsomagot kívánnak igénybe venni. A rendszer egyelőre csak három amerikai (Sprint, T-Mobile, AT&T) és egy európai (az angol EE) szolgáltató hálózatával működik, itt az ügyfelek számára kifejezetten rövid távra szóló egyedi díjcsomagok állnak rendelkezésre, vagyis az aktiválás nem jár két évre szóló hűségszerződés megkötésével.
Az Apple idestova négy évvel ezelőtt kezdte el a technológia fejlesztését az egyik legnagyobb SIM-gyártóval, a Gemaltóval közösen, a megoldás lényegében egy beágyazott chip, ami egy újraírható flash-memóriával párosul, illetve az egész rendszer kiegészül egy nem írható ROM-területtel is. A ROM tartalmaz minden olyan információt, ami a készülékkel, az azonosítóval és a biztonsággal kapcsolatos, kivéve azokat, amik szolgáltatóspecifikusak, ezek a flashmemóriába kerülnek.
A szoftveres SIM, illetve a dedikált titkosítási rendszer ugyanazokat az autentikációs, megszemélyesítési folyamatokat végzi el a mobilszolgáltató hálózatában, amire jelenleg a plasztik SIM is hivatott, éppen ezért a szolgáltatóváltás semmilyen kártyacserét nem igényel, illetve nem kell hozzá bemenni a mobilszolgáltató ügyfélszolgálati pontjaira az adminisztráció miatt. A rendszer ebből a szempontból kissé hasonló a CDMA-alapú szolgáltatók megszemélyesítési megoldásához, ahol egyáltalán nincs szükség SIM-re, a készüléket pedig szintén szoftveresen "kötik" az adott hálózathoz. A szolgáltatóváltás ugyanakkor a CDMA-hálózatokon is jóval bonyolultabb és összetettebb folyamat annál, amit az Apple most bemutatott.
CI/CD-vel folytatódik az AWS hazai online meetup-sorozata! A sorozat december 12-i, ötödik állomásán bemutatjuk az AWS CodeCatalyst platformot, és a nyílt forráskódú Daggert is.
A cupertinói cég szoftveres SIM megoldása óriási fenyegetést jelent az egész mobilos iparágra szolgáltatói oldalon, a végletekig leegyszerűsített szolgáltatóváltási folyamat ugyanis drasztikusan megváltoztathatja a piaci erőviszonyokat egyes régiókban. Ehhez persze előbb az szükséges, hogy minél több szolgáltató támogassa az Apple rendszerét, de borítékolható, hogy felhasználói nyomásra végül a legtöbb operátor arra kényszerül majd, hogy valamilyen formában mögé álljon a technológiának.
Jön az iPhone-ba is
Annál is inkább, mivel az Apple tervei szerint a szoftveres SIM ott lesz a következő generációs iPhone-okban is, ami azt jelenti, hogy már pár éves távlatban több tízmillió olyan eszköz kerülhet forgalomba, ami támogatja ezt a technológiát. Azt egyelőre nem tudni, hogy a versenytárs készülékgyártók számára a soft SIM technológia elérhető lesz-e és ha igen, milyen formában.
Az Apple iparági befolyását ezzel együtt jól jelzi, hogy a cég korábban sikeresen nyomta le a teljes mobilszakma torkán a SIM-ek két új generációját is, a microSIM-eket és a nanoSIM-eket, igaz, ezek csak formátumukban különböztek a korábban használt plasztikoktól, a technológiai alap továbbra is az a több évtizedes rendszer volt, amit a GSM-szabványban lefektettek.