Könyv jelent meg Stephen Elop munkásságáról
Finoman szólva is negatív fényben tünteti fel a Nokia korábbi vezetőjét, Stephen Elopot egy frissen kiadott könyv. A két szerző annak próbált utánajárni, vajon mennyiben tehető felelőssé a kanadai szakember azért, hogy a vállalat elhagyni kényszerült a telefonpiacot.
"Sok szempontból Stephen Elop a világ egyik legrosszabb, ha nem a legrosszabb elnök-vezérigazgatója" - foglalja össze röviden és tömören a lényeget egy napokban megjelent könyv, amelyet Finnországban adtak ki. A két szerző, Pekka Nykänen és Merina Salminen annak próbált utánajárni, milyen a megítélése a Nokia korábbi kanadai vezérének. A kép lesújtó.
Viharos idők
2010 őszén érkezett a Microsofttól a Nokia élére Stephen Elop, és váltotta a vállalatot addig vezető Olli-Pekka Kallasvuót. Ez volt az első eset, hogy a finn cég élére külföldi vezetőt neveztek ki, ezért Elop ténykedését különösen kritikus szemmel nézték Finnországban, ráadásul az okostelefon-piac legviharosabb korszakában történt mindez, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Nokia nem tud versenyezni az Apple-lel és az Androidra fogadó gyártók (Samsung, Motorola, LG, HTC, Sony Ericsson) pillanatok alatt legázolták a pályáról (hogy aztán kevés kivételtől elterkintve maguk is eltűnjenek, de ez egy másik történet).
A Nokia jól megérezte, hogy a telefonpiacon egyre fontosabbak lesznek a készülékekhez adott szolgáltatások, azonban megfeledkezett arról, hogy a felhasználók ezeket a szolgáltatásokat olyan érintőképernyős telefonokról szeretnék elérni, amelyek korszerű, stabil és gyors szoftverplatformot futtatnak. Egy ilyen platform kifejlesztése azonban nem megy egyik napról a másikra, így a Nokia hirtelen hatalmas hátrányban találta magát, az Apple és a Google gőzerővel frissítette és csinosítgatta évről-évre a saját rendszerét, miközben a finn cég legütősebb fegyvere a több tíz éve toldozgatott-foldozgatott Symbian volt.
Az okostelefon definíciójának megváltozását követően a piac pár éven belül felrobbant, 2009 és 2011 között majdnem háromszorosára ugrottak az eladások, évig félmilliárd darab közelébe. A Nokia kénytelen volt új platformot keresni, hogy versenyképes maradhasson. Elop érkezését követően az egyik legnagyobb vihart kavaró mozdulata a "burning platform memo" volt 2011 elején, amelyben a Nokiát egy égő olajfúró toronyhoz hasonlította, amelyről az emberek a jeges óceánba vetik magukat abban a reményben, hogy valahogy túlélik a zuhanást és valaki végül megmenti őket a biztos haláltól.
Steve Ballmer állítólag a Nokia-felvásárlásba bukott bele
A halálugrás
A Nokiának e "halálugrása" a Windows Phone melletti döntés volt - a cég közölte, parkolópályára teszi a Symbiant és a következőkben a Microsoft okostelefonos rendszerére építi készülékeit, miután a házon belül fejlesztett MeeGót nem találtak elég versenyképesnek. "A burning platform memo mára legendás példája lett annak, egy elnök-vezérigazgató hogy tehet tönkre mindent egy csapásra" - olvasható a könyvben. A Symbian halálának bejelentése és az első windowsos Lumiák piacra dobása között ugyanis eltelt szűk egy év, amikor a Nokia igazából termék nélkül nézte végig, hogy a piacot learatja az Android.
A többit már tudjuk: a Nokia nem tudott a windowsos modellekkel érdemi sikert aratni, amiben nagy szerepe volt annak is, hogy a MIcrosoft saját magához képest ugyan gyorsan, de a két másik platformhoz képest rendkívül lassan haladt a Windows Phone fejlesztésével, ráadásul a Windows Phone 7-et követően egy új kernelre állt át, amely lehetetlenné tette a WP7-es mobilok frissítését. A cég piaci részesedése egyre apadt, a mobilgyártó üzletág súlyos veszteségeket termelt, amelyeket Elop költségcsökkentésekkel és leépítésekkel próbált meg ellensúlyozni. Végül a Nokia mobilgyártó tevékenységét a Microsoft vásárolta meg 2013 őszén, hogy a Windows Phone első számú szövetségese nehogy Androidra álljon át.
Nem hozott áttörést a Windows Phone
Az Operation Elop szerzői szerint a kanadai szakember óriási hibákat követett el az alatt az idő alatt, amíg a finnország nemzeti büszkeségének számító Nokia élén állt, azonban ezeket mind jóhiszeműen tette. Óriási kockázatot vállalt azzal, hogy a Windows Phone-ra tette fel a mobilgyártás sorsát, ez a húzás pedig nem jött be a számára. "Nem Elop volt a megfelelő ember a Nokia élére. Valaki más talán megmenthette volna a mobilgyártást" - írja a könyv, kiemelve azt a tényt, hogy a vezető ténykedése alatt a Nokia piaci értéke minden egyes nap 18 millió euróval csökkent átlagban. Egy 29 milliárd eurós kapitalizációjú céget vett át Elop, és amikor bejelentették a mobilrészleg eladását, 11 milliárd euró maradt belőle.
Nem Elop az egyetlen oka ugyanakkor, hogy a Nokia mára mobilgyártás nélkül maradt - a könyv szerzői szerint nagy szerepe van ebben a finn arroganciának, a fillérbaszó kultúrának és az igazgatótanácsban hozott rossz döntések sorozatának is. "Elop szerepét a legjobban úgy lehetne összefoglalni: a Nokia megmentésére tett kísérletei csődöt mondtak." Kérdés persze, nem a gyengélkedő mobilrészleg eladása mentette-e meg valójában a Nokiát, amely a jövőben jobban tud a mobilos hálózati berendezésekre és a kapcsolódó szolgáltatásokra koncentrálni. A cég részvényesei legalábbis biztatóan látják a jövőt, a telefongyártás eladásának hírére majdnem megduplázódott a papírok értéke.
A trójai faló?
Népszerű vélekedés, hogy Elopot a Microsofttól azért küldték a Nokia élére, hogy lezüllessze azt, így aztán Redmond nyomott áron megszerezheti. A két szerző az Operation Elop című könyv megírásához mintegy 100 személlyel készített interjút, főleg nokiás és ex-nokiás alkalmazottakkal, a megkérdezettek pedig egyöntetűen cáfolták ezt a forgatókönyvet. Ésszerűtlen is lett volna egyébként ez a történet, a Microsoft céljait egy erős, önálló Nokia sokkal jobban tudta volna támogatni mint egy gyenge, amelyet csak hatalmas infúzió révén lehet életben tartani.