Google I/O: Android lenne az új éra Windows-a

Egymilliárd androidos okostelefon volt használatban az elmúlt harminc napban - jelentette be fejlesztői konferenciáján tegnap a Google. Ez azt jelenti, hogy (telepített bázison mérve) már nem csak a keresőpiacon, de az okostelefonok körében is (globális skálán) abszolút domináns helyzetet szerzett a cég platformja, néhány helyi piacot (mint az Egyesült Államok) leszámítva nincs valódi versenytársa a Zöld Robotnak.

Ilyen esetre az üzleti tankönyvek egy stratégiát javasolnak: a meghódított piaccal szomszédos piacokon érvényesíteni a dominanciát úgy, hogy a két terméket valahogyan összekötjük. Ennek informatikai alkalmazását már bemutatta a Microsoft a kilencvenes és kétezres években, az asztali rendszerek piacán élvezett dominanciáját a cég a szerverekben, böngészőben és számos már területen is sikerrel kamatoztatta. A dominancia úgy vált teljesen kikezdhetetlenné, hogy a szoftvercégek, periféria- és hardvergyártók, nyomtatók kizárólag a Windows támogatására fókuszáltak, ezzel gigantikus korlátot építve az alternatív rendszerek elé.

Hasonló stratégiát leplezett le tegnap a Google is, az Androidra támaszkodva igázná le a cég az autós és szórakoztató elektronika piacát is - a lépés azonban (a Microsoftéhoz hasonlóan) verseny- és így törvényellenes is lehet. A cég az okostelefonos uralmát most a perifériákra, kiegészítőkre, a telefonok körül szárba szökkenő más területekre is kiterjesztené, ehhez azonban össze kell kötnie a piacokat - erről szólt elsősorban az idei Google I/O.

Android One

A fejlődő országok igazi vadnyugatnak számítanak okostelefonos szemszögből, hatalmas meghódítatlan területek, ahol a platformok most osztják fel maguk között a piacot. Dél-Amerika, Délkelet-Ázsia, India, Kína, Afrika - olyan alacsony átlagjövedelmű régiók, amelyeket csak néhány éve legyintett meg az okostelefonok szele, idővel azonban az itt megszerzett pozíciók elképesztően értékesek lesznek. Pontosan tudja ezt például a Microsoft-Nokia, amely össztűz alá vette a száz dollár körüli (és alatti) eszközök piacát, árban az Android alá, minőségben pedig az Android fölé pozicionált termékekkel.

A Google válasza az Android One kezdeményezés. Ez olyan referenciaplatformot takar, amely nagyon olcsón előállítható, viszont a 100 dolláros szegmensben ma kapható telefonokhoz képest komoly előrelépést jelent. A Google számára a szoftverstack a kritikus, az Android One program termékeihez standard, módosítatlan Android jár, a lemezképre a gyártók és szolgáltatók néhány appot telepíthetnek előre - azzal a megkötéssel, hogy ezeket a felhasználók utólag eltávolíthatják (tehát nem a rendszer részei). A nagy ígéret, hogy a platform automatikusan kap frissítéseket, egyenesen a Google-től, ez tehát egy kiterjesztett, sokgyártós Nexus-programként is felfogható.

A referenciaplatform olcsóságában a Google-nek feltehetően nagy szerepe van, a cég például segíthet a kisebb gyártóknak kialkudni az alacsonyabb alkatrészárakat, akár úgy, hogy mennyiségi garanciát vállal az egyes beszállítók felé. A program első körben Indiában indul, három helyi gyártóval. Az egyik, a szériagyártás küszöbén álló telefonról a Google néhány sarokspecifikációt is elárult, ez a modell (a piac elvárásainak megfelelően) Dual SIM elrendezést használ, cserélhető memóriakártyával rendelkezik, a 4,5 hüvelykes kijelzőhöz pedig FM rádió is társul. A cég nem beszél a referenciaplatformhoz választott egyéb műszaki jellemzőkről, így nem tudni, hogy milyen rendszerlapka, mekkora memória, milyen felbontás és milyen rádiós modul található a telefonban, nem járunk azonban messze az igazságtól, ha Moto E és Moto G klónokra tesszük a pénzünk.

Android Auto

A spektrum másik végét, a fejlett országokat célozza a Google másik kezdeményezése, az Android autós integrációját hozó Android Auto. A megoldás koncepciója nagyon hasonlít az Apple CarPlay megoldásához, az autó beépített érintőkijelzője fölött veszi át az irányítást a csatlakoztatott androidos eszköz és jelenít meg rajta különböző információkat. A telefon tehát nem csatlakozik az autó fedélzeti számítógépéhez (például a fogyasztási adatokhoz vagy a klíma beállításaihoz nem fér hozzá alapból). A megközelítés előnye, hogy az autógyártónak nincs dolga a rendszer frissítésével, az egyetlen elvárás, hogy a fejegység támogassa a csatlakozási protokollt.

Ez a protokoll egyik az autó irányába a kijelzőn megjelenő képet és a hangrendszer felé a hangot szállítja, visszafelé pedig a kijelzőn regisztrált érintéseket küldi. A telefon/tablet csatlakoztatásához jelenleg kábelre van szükség, a Google azonban már dolgozik a vezeték nélküli megoldáson is. Az Android Auto által használt protokoll az Anrdoid Open Accessory Protocol szabványra épül, gyakorlatilag egy egyszerű C++ könyvtár, amely Linux, Android és QNX rendszeren is fut a jármű fedélzeti számítógépén. Utóbbi természtesen az okostelefon csatlakoztatása után is aktív marad és megjeleníti a kritikus értesítéseket.

Az Android Auto egyelőre három területre koncentrál, navigáció, kommunikáció és zene. Az első területet egyelőre a Google fenntartja magának, az csak a Maps-szel vehető igénybe. A  hamarosan elérhető Android Auto SDK első körben két API-csomagot nyit meg , az üzenetküldő és a zenestreaming szolgáltatások felé. Az API-kat használva külső chat alkalmazások (Viber, WhatsApp, Facebook Messenger, stb.) számára elérhető lesz a bejövő üzenetek felolvasása, erre a felhasználó hangos paranccsal válaszolhat is, így nem kell levennie a szemét az útról, kezét a kormányról. Hasonló a zenés API is, amellyel autós felületet kaphatnak a zenés appok, ez egyrészt egy leegyszerűsített, autós környezetre optimalizált kinézetet, másrészt integrált hangparancsokat jelent.

Android TV

A tévé-probléma megoldása egyelőre egyik nagy tech-cégnek sem sikerült, sem a Microsoft, sem az Apple, sem a Google nem tudott még előállni a meghatározó platformmal. A Google most újra próbálkozik, a Google TV után most Android TV néven dob piacra egy új tévés szoftverplatformot. A nagy újdonság, hogy az Android TV (nevének megfelelően) egy szabványos Android-kiadás, tévére optimalizált kezdőképernyővel és alkalmazásokkal. A Google TV esetében a fejlesztők által elérhető API-készlet és a standard Android között jelentős eltérés volt, ami az alkalmazások portolását nehézkessé és drágává tette. Android TV-re ugyanazzal az SDK-val, és szinte teljesen azonos API-készlettel lehet alkalmazásokat gyártani, mint a telefonos és tabletes Androidra, persze néhány új, tévéspecifikus API-t azért hoz a platform.

Az Android TV elsősorban "okostévé" formátumban, tehát a készülékbe építve lesz elérhető, de a Google nem zárkózik el a "tévéokosító" modelltől sem, vagyis Android TV különálló dobozra (vagy stickre) is telepíthető. A Google I/O-n bemutatott felület látványosan elüt a cég új Material UI-nyelvétől, igazából nem is szép és nem is okos. Hasonló vagy azonos funkciókat már láttunk az Amazon tévés eszközétől, az Xbox One-tól és a piacon lévő számolatlan más tévés kiegészítőtől - így egyelőre nehéz látni, mitől lesz pont ez a sikeres platform.

Chromecast

Némi újdonság jutott a Google másik (szerintünk jóval életképesebb) tévés projektjének is, a Chromecastnak. A készülő frissítéssel immár elegendő, ha a Chromecast és a felhasználó egy helyen van, nem szükséges feltétel, hogy azonos Wi-Fi hálózatra csatlakozzanak, az autentikációt a Google rendszere enélkül, ultrahangos azonosítással is meg tudja oldani. Ha ezt a lehetőséget ki szeretnénk zárni, arra is van lehetőség, ilyenkor a tévén megjelenő PIN beírásával a telefonba/tabletbe azonosíthatjuk magunkat.

Nagyobb dobás, hogy a Chromecast immár tudja az Apple-féle AirDrop Mirror funkcióját is, vagyis tükrözni a mobileszköz felületét. A Google bevallása szerint ehhez egy új, saját fejlesztésű vezetéknélküli protokollt használ, amelyet a különösen alacsony késleltetéshez optimalizáltak. Tény, a jelenleg elérhető iparági szabványok, például a Miracast jelentős késleltetéssel rendelkezik, azonban a Google megoldása sem teszi lehetővé, hogy a telefont kontrollerként használva játsszunk a tévén.

Chrome OS+Android

A keynote egyik legváratlanabb bejelentése volt, hogy hamarosan natív androidos alkalmazások futtathatóak a cég asztali operációs rendszerén is, a Chrome OS-en. A Google három appot demonstrált, az androidos Vine, Flipboard és Evernote alkalmazás kiválóan, teljes funkcionalitással futott Chromebookon. A bejelentés szerint a projekt még kísérleti fázisban van, így azt még nem lehet tudni, hogy ez a működés mikortól válik hivatalosan támogatottá.

^{Flipboard, Evernote és Vine fut a Chrome OS-en. Összenő, ami összetartozik?}

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Az androidos appok futtatása mellett a Chrome OS szorosabban integrálódik a felhasználó androidos eszközeivel, így képes például alapból tükrözni a mobilon megjelenő értesítéseket, kijelzi ha alacsony az akku töltése vagy fogadandó hívás van a telefonon. Az integráció nem olyan teljes körű, mint az Apple Continuity-nél, ahol az iPhone-ra érkező hívást meg is válaszolhatjuk a számítógépről, de az irány nagyon hasonló.

Természetesen újra feltevődik a kérdés, hogy a tabletes UI-t PC-re először (kissé erőszakosan) integráló Microsoft miért nem csapta le ezeket a labdákat korábban, akár a Windows 8, akár a Windows 8.1 rajtjával. A redmondi szoftverház jelenleg dolgozik a tabletes és telefonos ökoszisztéma összeboronálásán, a desktopon, ablakban futtatott metrós alkalmazások azonban még mindig nem váltak valósággá, ahogy a telefon-PC integráció is nagyon nagyon messzinek tűnik.

Android Wear

A Google a nagy tech-cégek közül elsőként ugrik az okosórás vonalra, Android-alapú rendszerét már korábban bemutatta. A fejlesztői konferencián most a cég bővebben is beszélt az Android Wearről és bemutatta az első három, a platformot használó okosórát is. A Wear felülete egyértelműen a telefonos Google Now leszármazottja, a kijelzőn feltűnő információk is jellemzően a Now szolgáltatásából származnak. Ezeket a telefonról érkező értesítések, illetve külső alkalmazások egészítik ki - előbbiek szinkronban vannak a telefonnal, vagyis láttamozás után onnan is eltűnnek.

Az óra vezérlése gesztusalapú, jobbra-balra és fel-le irányú pöccintéssel illetve érintéssel lehet navigálni a felületen, a Google egyértelműen kerülte a fix gombok használatát. Ez érthető, az apró kijelzőn nagyon nehézkes lenne a gombok kezelése, a gesztusok sokkal hatékonyabb interakciót tesznek lehetővé. Az eszköz ezen felül hangvezérléssel is irányítható, a szokásos, az Auto és TV mellett a Wear is az "OK Google" parancsra hallgat.

^{Az Android Wear fejlesztői szekció előadása a Google I/O-ról.}

Nagy dobásnak tűnik, hogy a külső fejlesztők számára a Wear viszonylag szabad terület, vagyis a natív felületelemeken túl a fejlesztők egyéni UI-t is tervezhetnek alkalmazásaik számára. Ezek az appok egyébként az óra beépített processzorán, helyben futnak (nem a telefonon), így egészen egyéni, kreatív megoldások is piacra kerülhetnek. Az is fontos hír, hogy az órához nem tartozik külön alkalmazásbolt, hanem a telefonon telepített alkalmazások használhatnak órás kiterjesztést, ez ilyenkor automatikusan települ az órára is. Ez mind a felhasználók, mind a fejlesztők számára nagy könnyebbséget jelent, az órán telepített app így a telefonos Play Store-on keresztül frissíthető, a telepítés pedig nem jelent használatbavételi gátat.