Még egy évet ad a Google a moduláris telefonoknak

Ezen a héten tartja első fejlesztői konferenciáját a Google moduláris telefonjáért felelős Advanced Technologies and Products (ATAP) divíziója. Az eseményen az érdeklődő hardvergyártókkal ismertetik meg a Project Arát, valamint a hozzá tartozó modulok elkészítéséhez szükséges szempontokat és irányelveket, nemrég pedig fejlesztőkészletet is kiadott hozzá. Az ATAP csapata a projekt keretében egy olyan okostelefon létrehozásán dolgozik, amelynek gyakorlatilag minden komponense cserélhető, a kijelzőtől a processzorig.

A kezdeményezés első hallásra egy, a Google internetszóró ballonjaihoz és sofőr nélküli autóihoz hasonló elképzelésnek tűnhet, amely ugyan megél néhány látványos prototípust, a vásárlókhoz azonban nem jut el, legalábbis belátható időn belül, itt azonban korántsem erről van szó. Az autókért és ballonokért felelős Google X részleggel ellentétben ugyanis az ATAP, az amerikai hadsereg számára új technológiákat fejlesztő DARPA modelljét követi, azaz a csapat komoly összegű támogatást, és egy aránylag szűk határidőt kap, hogy a koncepciót a nulláról gyártásra késszé fejlessze. Ez az idő ebben az esetben a tavalyi indulástól számított két év, így ha minden feltételt sikerül teljesíteni, a moduláris telefonok már jövőre a boltokba kerülhetnek.

Debütáló technológiák

Az ATAP-nak persze nincs könnyű dolga, hiszen egy egészen új elképzelésről van szó, amelyben a tervek szerint olyan technológiákat használnak majd, amelyek most kerülnek először konzumer termékekbe. Gondot okoz például, hogy a moduláris készülékekben az egyes alkatrészek jóval távolabb vannak egymástól, így a köztük zajló kommunikáció is lassabb, mint a hagyományos okostelefonok esetében, ahol azok egy áramkörre, sőt akár egy chipre is kerülhetnek.

A Google ezt a UniPro nevű szabvány segítségével orvosolná, amely egyelőre nem túl ismert, a vállalat azonban igyekszik az eredetileg tervezettnél egy-két évvel hamarabb elterjeszteni azt. A cég szerint a szabvánnyal 10 gigabites másodpercenként sávszélességet érhetnek majd el, így a legtöbb esetben leküzdhető lesz a komponensek közötti kommunikáció problémája. A RAM működéséhez azonban ez még mindig kevés, így az valószínűleg a processzorral egy modulra kerül, nem lesz külön bővíthető.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A modulokat sem hagyományos kapcsok tartják majd a helyükön, azokat az ATAP elképzelései szerint elektropermanens mágnesekkel rögzítik. Ezek olyan állandó mágnesek, amelyeket egy elektromos impulzus segítségével lehet ki- és bekapcsolni, így az elektromágnesekkel ellentétben nincs szükségük folyamatos energiaellátásra. Az mágnesek, melyek egy alkalmazás segítéségével szabályozhatók 30 newtonos erővel tartják majd helyükön az alkatrészeket, így azok komolyabb rázkódás vagy leejtés után sem hullanak ki.

Nem fenékig tejfel

A moduláris felépítésnek persze meglesz az ára, a csapat tervei szerint ugyanis a végleges termék nagyjából 25 százalékkal teljesít majd gyengébben, mint egy készen vásárolt csúcskészülék. Ez negyedével rosszabb akkus üzemidőt, vastagságot, tömeget és adott esetben teljesítményt jelent, cserébe viszont a felépítés számos előnnyel is kecsegtet. Akkumulátorok terén például a gyártók jelenleg igyekeznek inkább sok töltési ciklust kibíró, mintsem hosszú üzemidejű darabokat készíteni. Az Ara telefonok esetében bátran lehet majd rövidebb, egy-másfél éves élettartamú akkukat gyártani, amelyek azonban tovább bírják a jelenleg használt változatoknál. De például a processzor is egyszerűen cserélhető lesz, nem kell új készüléket vásárolni a nagyobb teljesítmény érdekében.

Az ATAP célja, hogy 2015-re létrehozzon egy “szürke telefont” azaz egy olyan minimálisan felszerelt eszközt, ami alig több mint egy kijelző, processzor és egy Wi-Fi modul, valamint amelynek gyártási költsége nem haladja meg az 50 dollárt - ez persze nem a fogyasztói árat jelenti. Az okostelefon bővítéséhez a különböző modulokat már más gyártóktól várják, a Google voltaképpen csak a vázért, és a komponensek egyedi borításáért lenne felelős, illetve az online piacteret üzemeltetné, ahol a modulok megvásárolhatók. A számos választási lehetőség ugyanakkor meg is nehezítheti a vásárlók dolgát, ezért az Ara telefonokon egy alkalmazás segíti majd a megfelelő bővítőmodulok kiválasztását, de akár egy ismerős moduláris telefonja is “klónozható” lesz vele.

Amennyiben megvalósul, a Project Ara komoly hatást gyakorolhat az okosetelefon-piacra, mert egy-egy alkatrészgyártónak nem kell majd a telefont készítő vállalattal, illetve a gyárral is egyeztetnie, hogy terméke is bekerüljön a készülékbe, ehelyett gyakorlatilag egyenes utat kap majd a vásárlókhoz. A projektben emellett úgy tűnik a Google számára is jóval nagyobb lehetőségek rejlenek mint például a Google Glass okosszemüvegben, hiszen nem csak a kütyü megszállottakat, de az okostelefonnal nem rendelkező milliárdokat is célba veszi vele.