Bajban az amerikai hálózatsemlegesség
Komoly vereséget szenvedett az amerikai hírközlési hatóság, miután a bíróság elkaszálta a hálózatsemlegességet kikényszerítő rendeletet. A baj a szolgáltatók besorolásával volt, a vezetékes szolgáltatókat informatikai cégekként, nem pedig telekommunikációs szolgáltatóként osztályozta a bizottság.
Súlyos csapást szenvedett a hálózatsemlegesség ügye az Egyesült Államokban, miután egy amerikai fellebbviteli bíróság érvénytelenítette az FCC (Federal Communication Commission - Szövetségi Kommunikációs Bizottság) ide vonatkozó rendeletét. A kérdéses kötelező erejű rendelet, az Open Internet Order kompromisszumos megoldásként született a netes cégek és a telekomok között, a szolgáltatók azonban nem fogadták el, jelenleg pedig győzelemre állnak.
Perre mentek
Az FCC rendeletét gyakorlatilag azonnal bíróságon támadta meg több szolgáltató (például a Comcast és a Verizon), arra hivatkozva, hogy a testület túllépte törvényben meghatározott hatáskörét a rendelettel. A szolgáltatók szerint az FCC-nek nincs joga az internetes hálózatok szabályozására, a testület kizárólag a kommunikációs csatornák (vezetékes telefon, mobilos hanghívás) területén illetékes.
A most meghozott bírósági döntés ezt az érvelést fogadta el, az FCC egy korábbi, technikai jellegű döntése alapján. A bizottság ugyanis az amerikai vezetékes internetszolgáltatókat nem "kommunikációs szolgáltatóként", hanem "információs szolgáltatás nyújtójaként" sorolta be, a törvény szerint pedig az FCC az ilyen cégeket nem szabályozhatja. A bíróság érvelése ugyanakkor megnyitja a lehetőséget arra, hogy a határozat újra hatályba lépjen, ehhez az FCC-nek át kell sorolnia a vezetékes internetszolgáltatókat a telekommunikációs szektorba - az átsorolásra vonatkozó döntést ugyan a szolgáltatók várhatóan újra megtámadják, de győzelmi esélyeik sokkal vékonyabbak lesznek.
Miről szól a rendelet?
A rendelet megkülönbözteti a vezetékes és mobil internetes szolgáltatásokat, előbbiekre szigorúbb, utóbbiakra lazább szabályok vonatkoznak. A megkülönböztetést (az Európai Unió álláspontjához hasonlóan) az FCC azzal indokolja, hogy a mobilszolgáltatók közötti váltás viszonylag egyszerű, a vezetékes szolgáltatók azonban területi monopóliumokkal rendelkezhetnek, a váltás pedig még akkor is költséges, ha egyébként lehetséges.
A közös, vezetékes és mobil számára is egyaránt kötelező elv az átláthatóság, eszerint a felhasználót részletesen tájékoztatni kell a forgalomszabályozásról, sávszélességről és a szolgáltatás egyéb jellemzőiről. Eltér viszont annak szabályozása, hogy mi blokkolható a hálózaton: a vezetékes szolgáltatók nem tilthatják a törvényes tartalmak, alkalmazások, szolgáltatások elérését és minden olyan eszközt fel kell engedniük a hálózatra, amely nem bizonyítottan káros. A mobilszolgáltatók számára ugyanakkor csak a webet kötelező engedélyezni és az olyan szolgáltatásokat, amelyek saját hang vagy videotelefonálási szolgáltatásaikkal versengenek. A harmadik elv a hálózati forgalom megkülönböztetésére vonatkozik és csak a vezetékes szolgáltatókra érvényes, amelyek nem különböztethetik meg (nem lassíthatják, nem blokkolhatják) a törvényes hálózati forgalmat.
Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig
Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.
Van tétje a harcnak
A hálózatsemlegesség kérdése egyre forrósodó téma, ahogy a telekommunikációs szolgáltatók és a fogyasztók illetve a webes vállalatok érdekei egyre inkább összeütközésbe kerülnek - a teljes körű hálózatsemlegesség ugyanis gyakorlatilag kizárja, hogy az internetes szolgáltató a végfelhasználón kívül mástól is pénzt kérjen hálózatának használatáért, ezeket az összegeket pedig nem szívesen hagyják az asztalon a cégek.
Mivel a mobilszolgáltatókra lazább szabályok vonatkoznak (a megkülönböztetésre vonatkozó kitételek például egyáltalán nem), így a mobilos szegmensben jól látható, hogy milyen trendeket segít elő a szabályozás hiánya. A Skype-ot például számos szolgáltató blokkolja (például a T-Mobile egyes díjcsomagjai Magyarországon is), de pozitív diszkriminációra is találunk példákat: Magyarországon például a Telenor egyes díjcsomagjaival ingyenes a http forgalom, a T-Mobile-nál pedig a Facebook Zero forgalma nem számít.
Ez utóbbi filozófiát agresszívabban is lehet érvényre juttatnii, az amerikai AT&T a napokban nyílt ajánlattal állt elő, bárki fizethet a felhasználók helyett a letöltött adatért, ilyenkor az adott szolgáltatás elérésével fogyasztott adatmennyiség nem számít bele a havi forgalomba. Mondani sem kell, hogy az ilyen megállapodások súlyosan csorbítják az internetre oly jellemző kiélezett versenyt, a megállapodások révén ugyanis az adott szolgáltatás minősége, tartalma mellett a versenyt mesterségesen csorbító tényezők (számlázott-nem számlázott adatforgalom) is megjelennek.