A Toshiba veheti meg az OCZ maradékát
Hosszú haláltusa után hivatalosan is csődöt jelentett az OCZ, amely memóriamoduljaival, SSD-ivel és tápegységeivel vált az otthoni PC-építők kedvencévé. A vállalat vagyonát a Toshiba vásárolhatja meg, az igazi értéket a fejlesztői csapatok és a szellemi tulajdon jelentik.
Az OCZ nem tartozik a nagy múltú informatikai óriások közé, "csak" 11 éves történetre tekint vissza. A vállalatot 2002-ben alapították a Szilícium-völgyben az ezredfordulót követő PC-tuningőrület meglovagolására. Az OCZ kezdetben nagy teljesítményre optimalizált memóriamodulokat gyártott, később más hardvereket is felvett a kínálatába, így a portfóliója tápegységekkel és majd SSD-kkel bővült.
DRAM helyett SSD
A DRAM-piac gyorsan elvesztette vonzerejét és az évtized közepére gyorsan kommoditizálódott, a márkázott modulok pedig a processzorra integrált memóriavezérlőknek is betudhatóan minimális rendszerszintű teljesítménynövekedést hordoztak. A helyzetet tovább rontotta a DRAM-lapkák piacának volatilitása, e tényezők eredőjeként a cég aztán 2011-ben beszüntette a DRAM-modulok gyártását és elsősorban az SSD-kre koncentrált, megtartva tápegységeit, amelyeket egy teljesen önálló részleg fejlesztett. A cég kezdetben hagyományos piacának, az otthoni PC-rajongó felhasználóknak kínálta SSD-it, de később - akvizíciók segítségével megszerezve a szükséges kompetenciát - beszállt a vállalati szegmensbe is. A vállalat legügyesebb lépése az SSD-vezérlőket fejlesztő Indilinx felvásárlása volt 32 millió dollárért, amivel ki tudott emelkedni a többi kis gyártó közül és valóban saját fejlesztésű megoldásokkal tudott piacra lépni.
A felvásárlás azonban nem hozta meg a teljes sikert. A lakossági SSD-piacon azok a gyártók arattak, amelyek saját flashmemória-gyártással rendelkeztek (pl. Samsung, Intel, illetve a Toshibával nagyon szoros kapcsolatot ápoló SanDisk), mivel alacsonyan tudták tartani az árakat, a konzervatív vállalati vevők pedig nem tekintették a konzumer hagyományokkal rendelkező, "tuningos" OCZ-t komoly partnernek. Ezzel párhuzamosan a vállalati flash-megoldások piaca ráadásul elmozdult az SSD-meghajtók felől a megoldásként kínált specializált flashmemóriás tárolók felé, ahol a Fusion-io, Violin, Whiptail, Pure Storage, Virident és hasonló társaságok szereztek előnyt.
Az OCZ 2010-ben jelent meg a New York-i tőzsdén, pénzügyei négy évre visszamenőleg nyilvánosak. Ez alapján a cég bevétele az elmúlt években folyamatosan növekedett, a 2010-ben elért 143 millió dollár után tavaly 333 millió dollár folyt be, azonban a vállalat vesztesége ezzel együtt dagadt, ahogy a növekedéshez szükséges befektetések egyre híztak, emellett a cég több felvásárlást is végrehajtott, elsősorban azért, hogy a vállalati szegmensben megvesse a lábát, jobbára sikertelenül.
A tőzsdei bevezetést követően a rossz nyelvek szerint az alapító és akkor még elnök-vezérigazgató Ryan Petersen az árfolyamok gyors emelkedésére játszott, hogy profittal tudjon túladni saját részvényein. Ennek érdekében pedig hatalmas árkedvezményeket adott a kereskedőknek, hogy a cég piaci részesedése gyors növekedésnek induljon, a kedvezmények miatt azonban az OCZ működése egyre több veszteséget termelt. A vállalatot egy könyvelési csalásos botrány is megrázta, amelyből csak nagyon nehezen tudok kikecmeregni, 2008-ig visszamenőleg kellett módosítania a könyveléseit.
2013: az út vége
Az OCZ sorsát az SSD-k gyártásához szükséges NAND flash memóriák piacán bekövetkezett hiány pecsételte meg. Az okostelefon-vagy PC-gyártóknál sokkal kisebb (és eddigre már elég rossz hírű) szereplőként az OCZ nem tudott eredményesen tárgyalni a NAND-gyártókkal és a cég egyszerűen nem jutott hozzá a termékei előállításához szükséges memóriachipekhez. Ennek folyományaként aztán nem volt mit eladnia sem, ezért bevételei 2012 ősze óta rohamos ütemben csökkentek. A 2012 augusztusában véget ért negyedévben még 89 millió dolláros forgalmat realizált az OCZ, a most lezárt időszakra ez 33 millió dollárra esett, miközben az SSD-piac egyébként folyamatosan nőtt.
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
A mára már kevesebb mint 600 főt foglalkoztató OCZ egy ideje már tárgyalt bankokkal és lehetséges befektetőkkel a folytatásról, azonban nem sikerült megfelelő megállapodást kötnie. A cég végső elkeseredésében a Hercules Technology Growth Capital vállalattól vett fel 30 millió dolláros kölcsönt, magát ajánlva fel biztosítékul. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az OCZ nem tudja visszafizetni időre a hitelt, a cég a Hercules tulajdonába kerül. Miután a fizetés az első határidőre nem sikerült, azt 2014 júniusára tolták át a felek.
Pletykák szerint az OCZ-re már 2012-ben felvásárlási ajánlatot tett az egyik legnagyobb merevlemez-gyártó, a Seagate, azonban az üzlet Petersen egóján megbukott. Az alapító ugyanis mindenképp szerette volna elérni, hogy tagja lehessen a Seagate igazgatótanácsának, azonban a merevlemez-gyártó megtagadta tőle ezt a kérést, így végül az OCZ eladása kútba esett.
A Toshiba dobott mentőövet
Az OCZ neve régóta forog mint lehetséges felvásárlási célponté, azonban eddig nem jelentkezett érte egy vevő sem, úgyhogy a vállalat tegnap bejelentette a csődöt. A vállalat vagyonára a Toshiba tett vételi ajánlatot, ennek keretében a második legnagyobb flashmemória-gyártó kezébe kerülhet az OCZ összes értéke, beleértve a termékeket, szellemi tulajdont és a márkanevet is. Az OCZ közleménye szerint a felek már majdnem minden feltételben megállapodtak, azonban ezeket a csődbíróságnak is jóvá kell még hagynia. A társaság figyelmezteti a részvényeseket, hogy ha a szerződés mégsem jön létre, a céget azonnal likvidálni kell.
Az SSD-k piaca a jövőben alighanem tovább konszolidálódik. Az eladások egyre nőnek, a termékek egyre nagyobb részét azonban olyan cégek fogják előállítani, amelyek rendelkeznek saját flashmemória-gyártással és/vagy a nagy PC- és szervergyártók közvetlen beszállítói. Az OCZ és a hozzá hasonló kis butikcégek sorra el fognak tűnni a színről, hasonlóan a merevlemez-piachoz, ahol mára gyakorlatilag két szereplő maradt.