A Winamp is elbúcsúzik

A PC-használók többségét szíven ütötte a hír, hogy az AOL december 20-án véget vet a Winamp történetének, a terméket kukába dobja, de még a hozzá kapcsolódó weboldalakat is leállítja, megszűnik a terméktámogatás és minden más hivatalos kiegészítő is. Az online cég tömör közleményében azt javasolja a felhasználóknak, hogy töltsék le az utolsó verziót, amíg lehetséges és persze köszönik a több mint 15 éves támogatását a Winamp közösségnek.

A lejátszó már a kezdetekkor is támogatott szinte minden elfogadott és széles körben használt zeneformátumot, ez az évek múlásával csak tovább tökéletesedett a külső plug-in repertoár bővülésével. Emellett egy nagyon fontos funkciót sikerült tökéletesen megoldania, ez a lejátszási lista kezelése és megjelenítése. A 90-es évek végén nem léteztek az iTunes-hoz, Spotifyfoz hasonló zenei szolgáltatások, a lejátszóprogramok rendkívül primitívek voltak.

Szintén nem elfelejthető a Winamp vizuálizációk tárháza, amire egy egész generáció “flesselt”. A ritmusra változó vonalak és hullámok a PC-s zenelejátszás elengedhetetlen kiegészítői lettek, a bonyolultabb változatok pedig az akkori szűkös számítási kapacitás benchmarkjaként is felfogható voltak - ha valakinek nem volt elég erős gépe, akkor szaggattak az összetettebb Winamp vizualizációk.

Az egyébként egyszerű szoftver azzal tudott robbantani, hogy a viszonylag fiatal területen, a PC-s zenehallgatásban sikerült több témában is sztenderdeket felállítania. A fejlődését pedig nem korlátozta egy szűk csapat erőforráskerete, hiszen bárki szabadon fejleszthetett kiegészítőket a programhoz, ami lehetett vizualizáció, enkóder/dekóder, szűrő, skin vagy akár lejátszásilista-generátor is. A Winamp mondhatni az első zenei platform, ami jóval megelőzte saját korát, a mai szupersztároknak csak le kellett másolnia a koncepciót.

Valójában ma az online zenei streaming szolgáltatók pontosan ugyanazt csinálják, mint amit mi barkácsoltunk a 2000-es évek elején a Winamp segítségével. A különbség az, hogy akkoriban a zenék beszerzése és katalógusba rendezése manuálisan történt az Audiogalaxy, DC++ vagy éppen 0-day FTP-k révén - hogy ez legális vagy illegális volt, az kizáróag a jogtulajdonosi számára érdekes. Jelenleg a Spotify, Deezer vagy épp a Google Play Music megspórolja nekünk azt a kört, amikor meg kell keresni egy zenét és le kell tölteni, be kell másolni a katalógusba, ellenőrizni kell, hogy helyesen van-e kitöltve az ID3Tag, illetve le van-e töltve hozzá az albumborító. Sőt, a gyors internetnek köszönhetően nem is feltétlenül kell helyben tárolnunk a szeretett zenéket, nem szükséges mindent birtokolni, a felhasználó pedig ezért a kényelemért már hajlandó havidíjat fizetni.

Manuális Spotify

Éppen ez a fejlődés hozta el a Winamp végét is, a szoftver ugyan igyekezett tartani a tempót, s lett videólejátszási képessége, webrádió-katalógusa és egyéb online szolgáltatásai is. Azonban ahogy a zeneipar is magára talált és az online disztribúciós csatornák fejlődni kezdtek, egész rendszerek álltak fel az előbb felírt gyűjtési, katalogizálási feladatokra, amik természetesen saját lejátszóval is rendelkeztek. A Winamp használata a többség számára okafogyottá vált vagy válik majd a következő években, s a pár évvel ezelőtt 80 millió dollárért megvásárolt szoftver decemberben nyom nélkül tűnik el az AOL szemetesládájában.

A szétszteroidozott diversity alkonya Évtizedekben mérhető folyamatokat nem lehet profitorientált cégek asszisztálásával pár év alatt lezavarni, DEI csomagolásban.

Biztosan rengetegen lesznek, akik még ragaszkodnak hozzá, de már most többen vannak, akiknek csak a szíve dobban meg és eszébe jut az internet romantikus első 10 éve. A Winamp bukását az mp3-gyűjtögetés alkonyán túl az is közelebb hozta, hogy a PC-k egyeduralmának is vége, az okostelefonos, okostévés, otthoni szerveres világban pedig már voltak nagyobb jelentkezők is. Az iTunes, a Google Play Music, az Amazon Cloud Player, Spotify, Deezer mind sokkal inkább a 2010-es éveket képviselik, ezt a trendet pedig a Winamp nem tudta vagy nem akarta követni.

Korszakok

A Winamp nyilván nem tűnik el a webről, az utolsó 5.66-os verzió valószínűleg örökre elérhető lesz, bár az igazán kemény arcok sohasem léptek fel az AOL-felvásárlás előtti utolsó 2.10-es verzióból, vagy esetleg a legjobban sikerült 2.95-ről. Aki még ma is használja, annak nyilván a telepítő már régen be van biztosítva, az viszont kissé szomorú, hogy más hasonló végkimerülésekhez hasonlóan a Winampnál miért nem a nyílt forrásúvá tétel mellett döntött a tulajdonos.

A PC-s korszak egyik legtöbb példányban telepített programja minden számítógép kötelező tartozéka volt 1997-től hosszú időn keresztül. Van, aki a fejlesztői karrierjét kezdte egy Winamp plugin megírásával, vannak, akik a Winamp megjelenésekor indítottak mp3-warez oldalt, s vannak, akiknek a DJ karrierje kezdődött a lejátszóval. A Winamp az mp3, illetve általában véve a digitális zene forradalom vezéralakja, ami felett eljárt az idő. Az intro szlogen persze örökre beégett mindenkinek az agyába: Winamp, Winamp. It really whips the llama’s ass!