A Winamp is elbúcsúzik

A PC-használók többségét szíven ütötte a hír, hogy az AOL december 20-án véget vet a Winamp történetének, a terméket kukába dobja, de még a hozzá kapcsolódó weboldalakat is leállítja, megszűnik a terméktámogatás és minden más hivatalos kiegészítő is. Az online cég tömör közleményében azt javasolja a felhasználóknak, hogy töltsék le az utolsó verziót, amíg lehetséges és persze köszönik a több mint 15 éves támogatását a Winamp közösségnek.

A lejátszó már a kezdetekkor is támogatott szinte minden elfogadott és széles körben használt zeneformátumot, ez az évek múlásával csak tovább tökéletesedett a külső plug-in repertoár bővülésével. Emellett egy nagyon fontos funkciót sikerült tökéletesen megoldania, ez a lejátszási lista kezelése és megjelenítése. A 90-es évek végén nem léteztek az iTunes-hoz, Spotifyfoz hasonló zenei szolgáltatások, a lejátszóprogramok rendkívül primitívek voltak.

Szintén nem elfelejthető a Winamp vizuálizációk tárháza, amire egy egész generáció “flesselt”. A ritmusra változó vonalak és hullámok a PC-s zenelejátszás elengedhetetlen kiegészítői lettek, a bonyolultabb változatok pedig az akkori szűkös számítási kapacitás benchmarkjaként is felfogható voltak - ha valakinek nem volt elég erős gépe, akkor szaggattak az összetettebb Winamp vizualizációk.

Az egyébként egyszerű szoftver azzal tudott robbantani, hogy a viszonylag fiatal területen, a PC-s zenehallgatásban sikerült több témában is sztenderdeket felállítania. A fejlődését pedig nem korlátozta egy szűk csapat erőforráskerete, hiszen bárki szabadon fejleszthetett kiegészítőket a programhoz, ami lehetett vizualizáció, enkóder/dekóder, szűrő, skin vagy akár lejátszásilista-generátor is. A Winamp mondhatni az első zenei platform, ami jóval megelőzte saját korát, a mai szupersztároknak csak le kellett másolnia a koncepciót.

Valójában ma az online zenei streaming szolgáltatók pontosan ugyanazt csinálják, mint amit mi barkácsoltunk a 2000-es évek elején a Winamp segítségével. A különbség az, hogy akkoriban a zenék beszerzése és katalógusba rendezése manuálisan történt az Audiogalaxy, DC++ vagy éppen 0-day FTP-k révén - hogy ez legális vagy illegális volt, az kizáróag a jogtulajdonosi számára érdekes. Jelenleg a Spotify, Deezer vagy épp a Google Play Music megspórolja nekünk azt a kört, amikor meg kell keresni egy zenét és le kell tölteni, be kell másolni a katalógusba, ellenőrizni kell, hogy helyesen van-e kitöltve az ID3Tag, illetve le van-e töltve hozzá az albumborító. Sőt, a gyors internetnek köszönhetően nem is feltétlenül kell helyben tárolnunk a szeretett zenéket, nem szükséges mindent birtokolni, a felhasználó pedig ezért a kényelemért már hajlandó havidíjat fizetni.

Manuális Spotify

Éppen ez a fejlődés hozta el a Winamp végét is, a szoftver ugyan igyekezett tartani a tempót, s lett videólejátszási képessége, webrádió-katalógusa és egyéb online szolgáltatásai is. Azonban ahogy a zeneipar is magára talált és az online disztribúciós csatornák fejlődni kezdtek, egész rendszerek álltak fel az előbb felírt gyűjtési, katalogizálási feladatokra, amik természetesen saját lejátszóval is rendelkeztek. A Winamp használata a többség számára okafogyottá vált vagy válik majd a következő években, s a pár évvel ezelőtt 80 millió dollárért megvásárolt szoftver decemberben nyom nélkül tűnik el az AOL szemetesládájában.

CI/CD-vel folytatódik az AWS hazai online meetup-sorozata! A sorozat december 12-i, ötödik állomásán bemutatjuk az AWS CodeCatalyst platformot, és a nyílt forráskódú Daggert is.

Biztosan rengetegen lesznek, akik még ragaszkodnak hozzá, de már most többen vannak, akiknek csak a szíve dobban meg és eszébe jut az internet romantikus első 10 éve. A Winamp bukását az mp3-gyűjtögetés alkonyán túl az is közelebb hozta, hogy a PC-k egyeduralmának is vége, az okostelefonos, okostévés, otthoni szerveres világban pedig már voltak nagyobb jelentkezők is. Az iTunes, a Google Play Music, az Amazon Cloud Player, Spotify, Deezer mind sokkal inkább a 2010-es éveket képviselik, ezt a trendet pedig a Winamp nem tudta vagy nem akarta követni.

Korszakok

A Winamp nyilván nem tűnik el a webről, az utolsó 5.66-os verzió valószínűleg örökre elérhető lesz, bár az igazán kemény arcok sohasem léptek fel az AOL-felvásárlás előtti utolsó 2.10-es verzióból, vagy esetleg a legjobban sikerült 2.95-ről. Aki még ma is használja, annak nyilván a telepítő már régen be van biztosítva, az viszont kissé szomorú, hogy más hasonló végkimerülésekhez hasonlóan a Winampnál miért nem a nyílt forrásúvá tétel mellett döntött a tulajdonos.

A PC-s korszak egyik legtöbb példányban telepített programja minden számítógép kötelező tartozéka volt 1997-től hosszú időn keresztül. Van, aki a fejlesztői karrierjét kezdte egy Winamp plugin megírásával, vannak, akik a Winamp megjelenésekor indítottak mp3-warez oldalt, s vannak, akiknek a DJ karrierje kezdődött a lejátszóval. A Winamp az mp3, illetve általában véve a digitális zene forradalom vezéralakja, ami felett eljárt az idő. Az intro szlogen persze örökre beégett mindenkinek az agyába: Winamp, Winamp. It really whips the llama’s ass!