Moduláris telefont ígér a Motorola
A gyorsan avuló elemekről leválasztaná az időtállóbb részeket a Motorola moduláris telefonja, illetve rugalmasabbá tenné magát a hardveres felépítést. A kompromisszumok számosak lehetnek, de a gyártó életképesnek látja az ötletet.
Moduláris okostelefon fejlesztésére irányuló projektet jelentett be a Motorola, a Google okostelefon-gyártó leányvállalata. A cég Project Ara nevű kezdeményezése szakít a telefongyártók hagyományos, integrált megközelítésével és cserélhető elemekre bontaná a mobileszközöket. A koncepció szerint ezekből a modulokból a vásárlók tetszése szerint összeállíthatja vásárláskor a telefonját és később is szabadon cserélgetheti ezeket, igény szerint. A most bejelentett projekt következő állomása a modulok fejlesztését elősegítő MDK (module developer's kit), amelynek első kiadás még a télen (tehát márciusig) elérhető lesz.
Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.
A bejelentés szerint a Motorola már több mint egy éve dolgozik a projekten, ami arra utal, hogy a koncepció életképességéről a gyártó meggyőződött. A cég nemrég felvette a kapcsolatot a közösségi oldalakon és a médiában nagy sikert aratott Phonebloks koncepció alkotójával és számítanak a kialakult közösség segítségére az Ara sikeressé tételében. A projekthez önkéntesként itt lehet csatlakozni, a legaktívabb tagok segítségét a Motorola ingyen telefonokkal fogja meghálálni. Az Ara Scout program első látásra egy zseniális marketingeszköz és crowdsourcing ötletbörze keverékének tűnik: egyrészt eszköz arra, hogy a Motorola érdekeltté tegye a véleményvezér haladó felhasználókat, másrészt a több ezer önkéntes visszajelzéseit elemezve valószínűleg jobban belőhetőek a fejlesztési prioritások.
Nyílt hardver ökoszisztéma
A Motorola ígérete szerint az Ara teljesen nyílt hardveres ökoszisztéma lenne, szabványos csatlakozókkal és új szereplők számára alacsony belépési költséggel. Az Ara központi eleme az endoszkeleton, vagyis a belső váz, a strukturális szilárdságot is adó egység. Ehhez csatlakozik minden más elem, a kijelző, az akku, a processzor, a kamera, az opcionális fizikai billentyűzet, vagy bármely olyan elem, amelyet adott esetben még fel sem találtak.
A koncepció szoftveres szempontból könnyen megvalósítható, ebben jól jönnek az Android linuxos alapjai. Az alapvetően PC-s gyökerű rendszer viszonylag könnyen tudja kezelni a változatos hardverekhez szükséges meghajtókat, amelyeket a modulokhoz automatikusan telepíteni lehet. Ebből a szempontból az Android roppant rugalmas, még instrukciókészlet sem köti, Intelen pont ugyanúgy képes futni, mint ARM-on. A megfelelő driver megírása természetesen az adott komponens gyártóját terheli, a rendszer azonban tudja azt kezelni, ha a gyártó rendesen elvégezte a házi feladatát.
A hardveres oldal ugyanakkor nagyobb fejtörést okoz. A kis méretű, nagy integráltságot mutató eszközök közül mára teljesen kiszorultak a moduláris felépítésűek. A noteszgépek PC-s örökségük révén még rendelkeznek minimális bővíthetőséggel (merevlemez, akku, memória), az ultrabookokhoz viszonyítva ezért magasabb tömeggel és vastagabb házzal kell számolni. A moduláris felépítés ugyanis rengeteg "overheadet", amúgy nélkülözhető, redundáns részletet hordoz: minden modul összeadódó burkolata, a csatlakozók/foglalatok, reteszek (valaminek össze is kell tartani a modulokat), megduplázott (vagy sokszorozott) áramköri elemek miatt fizikai méretében egy ilyen telefon egész biztosan nem akkora lesz, mint a fenti képen látható.
Nem zárható ki, hogy az alkalmazott anyagtudomány áttöréseivel ez a hatás kordában tartható, de az integrált eszköz mindig kecsesebb, vékonyabb, szexibb lesz, mint a moduláris. A Motorola láthatóan meg szeretné adni a választás szabadságát azok számára, akiknél a funkció a forma előtt való, és hajlandóak a bővíthetőségért, jövőállóságért esetleg nagyobb mérettel, tömeggel fizetni.
Nagyobb változás, mint gondolnánk
A Motorola, mint Google-leányvállalat talán az egyetlen szereplője a mobiltelefon-piacnak, amely nem közvetlenül érintett a jelenlegi üzleti modell fenntartásában. A nagyobb gyártók ugyanis már nem termékről termékre élnek, hanem több évre előre tervezik az egyes funkciók implementálását és igyekeznek egyenletessé tenni az újdonságok listáját. Így az Apple például idén nem épített az iPadbe integrált ujjlenyomat-olvasót, mert az új formaterv és az iPad mini nagyobb felbontású kijelzője a belső előrejelzéseik szerint elegendően nagy keresletet teremt, a Touch ID így a 2014-es tabletek egyik fő funkciója lehet. A Samsung hasonló módon évekre tervezi előre az egyes funkciókat, nehogy egy-egy termék annyira erős legyen, hogy a leváltására szolgáló modell érdektelenségbe fulladjon.
PhoneBloks koncepció - a hardvergyártók nem örülnek?
A moduláris telefon üzleti modellje ezzel ellentétben a hosszabb távú használhatóságot helyezné előtérbe - ha lassúnak érződik a processzor, cseréljen a felhasználó erősebbre most, ha inkább a kamerát fejlesztené, akkor költsön arra. Ahhoz, hogy ez a modell működjön, szükséges a hardverek fejlődésének bizonyos szintű lassulása, hogy érdemes legyen például a kijelzőt több éven keresztül megtartani. Ezt a szintet az okostelefon-piac jobbára elérte, vannak ma már olyan elemek, amelyeket valóban nem érdemes sűrűn cserélni, egy 5 hüvelykes Full HD kijelzőnél belátható időn belül nem kell jobb, és az érzékelőket (GPS, gyorsulásmérű, stb.) fejlődésében sem érdemes óriási áttörésre számítani. Persze fejlődés ezeken a területeken is lesz (például energiahatékonyság, időbeni felbontás), de szükségtelen ezeket évről évre újra és újra megvenni.
Az üzleti modellt nem érdemes sokat boncolgatni, ismerjük már egy implementációját: az asztali PC pontosan ilyen modellben működött évtizedekig, látványos sikernek örvendve. A haladó felhasználó tetszés szerint bővíthetett memóriát, processzort, GPU-t, vagy válthatott platformot, ehhez azonban olyan szintű tudásra van szükség, amely az átlagfelhasználónak nem állt rendelkezésére. A megközelítés azonban mára sokat veszített népszerűségéből, felhasználók fokozatosan egyre integráltabb megoldásokra szavaztak (noteszgépek, ultrabookok, majd végül tabletek). A moduláris PC két utolsó bástyája, a játékgépek és az asztali munkaállomások is ostrom alá kerültek, a (szintén integrált) konzolok, illetve az új Apple Mac Pro irányából.
Nagy kérdés tehát, hogy a Motorola Ara projektje meg tudja-e fordítani a számítástechnika integráció felé mutató irányát és tud-e lökést adni a kompromisszumos megoldást jelentő moduláris megközelítésnek?