Ki lesz a Microsoft harmadik elnök-vezérigazgatója?

Steve Ballmer augusztus végén jelentette be, hogy egy éven belül elhagyja a Microsoft elnök-vezérigazgatói pozícióját, miután megtalálták az utódát. A lapok azóta találgatják, ki lehet a világ legnagyobb szoftvercégének harmadik vezetője Bill Gates és Steve Ballmer után. A WSJ által megszellőztetett listán vannak "belsősök", vagyis jelenlegi Microsoft-vezetők, illetve olyanok, akik más nagyvállalatoknál töltenek vagy töltöttek be vezető tisztségeket. A HWSW megpróbálja bemutatni őket, illetve felsorakoztatni mindegyikük mellett az érveket, illetve a lehetséges ellenérveket is.

Alan Mullaly, Ford

A Wall Street Journal szerint a pozíció legesélyesebb várományosa Alan Mulally, aki korábban a Boeing repülőgépgyárnál dolgozott, jelenleg pedig Ford Motor Corporation elnök-vezérigazgatója. Mulallyt tartják sokan a Ford megmentőjének, az általa tett átszervezések, racionalizálások nyomán a vállalat újra nyereségessé tudott válni és egyetlen amerikai autógyártóként nem szorult rá amerikai kormányzati segítségre a 2008-as pénzügyi krízist követően. A cégvezér állítólag régi jó kapcsolatot ápol Steve Ballmerrel és többször segítette tanácsaival a Microsoft leköszönő vezérét. Ballmer állítólag aktívan támogatja Mulally kinevezését, noha az egyelőre nem világos, hogy neki mekkora ráhatása lesz a végső döntésre - az igazgatótanács tagjaként beleszólása bizonyosan lesz.

Mulally kinevezésre, vagy jövőbeli sikerei ellen több érv is szól. Egyrészt, a hivatalos kommunikáció szerint 2014 végéig mindenképp a Fordnál képzeli el a jövőjét, de mint annyi hivatalos bejelentést, az élet ezt is felülírhatja. Azt viszont nem, hogy a 68 éves vezetőnek nincs semmiféle informatikai tapasztalata. Korábbi munkahelyei, a Boeing és a Ford ugyan iparvállalatok, de a repülőgép- és az autógyártás is nélkülözi az informatika őrült tempójú fejlődését - az autóipar egy érett piacot szolgál ki, az erőviszonyok stabilak, az irtózatosan magas belépési küszöb miatt kicsi egy mindent felforgató új szereplő vagy technológia megjelenésének esélye, ezért a gyártók nincsenek rákényszerítve stratégiájuk rendszeres felülvizsgálatára. Ráadásul az autóipar nélkülözi a szolgáltatási szemléletet, amely felé a Miicrosoft jelenleg fordulni látszik.

Maga Mulally ugyan komoly érdemeket szerzett a Ford stabilizálásával, az autógyártó akkori és a szoftvercég mostani helyzete azonban nem is hasonló. Amikor Mulally 2006-ban a Boeingtól átigazolva magához vette a Ford vezetését, a cég közel járt a csődhöz, a Microsoft viszont annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben lemaradt néhány fontos technológiai trendről, továbbra is egy masszívan nyereséges szoftvercég, nem szorul rá olyan típusú lépésekre (elbocsátásokra, a költségek lefaragására, a működés racionalizálására és nagyszabású átszervezésre a profittermelő képesség javítása érdekében), amiket Mulally a Ford élén meglépett.

Az autóipari veterán kinevezése valószínűleg megnyugtatná a részvényeseket, az árfolyam is biztosan emelkedésnek indulna, azonban a a szakember nehéziparra korlátozódó tapasztalatai birtokában aligha lehetne hosszabb távon egy látnok típusú, a stratégiát és az üzleti modellt átformáló vezetője a mobil kütyük és szolgáltatások felé mozgó szoftvercégnek, amely számtalan viharos piacon versenyez, igazi nehézfiúk (pl. Google, Oracle, HP, IBM, Facebook, Amazon, stb.) ellen.

Stephen Elop, Nokia

Egy másik "ismert" név a listáról Stephen Elop, aki korábban pont a Microsoft üzleti szoftverekért (Dynamics portfólió és Office) felelős részlegének vezetését cserélte el a Nokia elnök-vezérigazgatói pozíciójáért. Rosszindulatú feltételezések szerint Elopot maga a Microsoft ültette a Nokia vezetői székébe azért, hogy lezüllessze a finn mobilgyártót, majd Redmond olcsón hozzájuthasson - igaz, ezek a vélemények figyelmen kívül hagyják azt, hogy egy lezüllesztett mobilgyártó nem képvisel túl nagy piaci értéket, egy szétrombolt márka renoméjának helyreállítása pedig irtózatosan sok időbe és pénzbe kerül, alkalmasint sokkal többe annál, amit meg lehet takarítani a vételáron egy ilyen manőverrel.

A cégvezető a Nokia mobil részlegének beolvasztásával újra a Microsoft kötelékébe kerül. Elop jól ismeri a vállalatot, hiszen 2008 és 2010 között már dolgozott itt (bár tevékenységének megítélése nem túl pozitív a cégen belül, úgy tudjuk), volt ideje megmerítkezni a cégkultúrában, ismerős lesz számára a szervezet, annak működése, stratégiája és céljai. Az Office-részleg vezetőjeként kevéssé lehetett fontos a számára a konzumer piac, de a Nokia élén megtanulhatta, miként kellhet egy konzumer fókuszú vállalatnak viselkednie, annak ellenére, hogy a Nokia legnagyobb vásárlói sem a lakossági ügyfelek, hanem a mobilszolgáltatók. A "devices and services" stratégiát pedig valószínűleg magáévá tette, hiszen a Nokia működésének ez az alapja.

A Nokia élén nyújtott teljesítménye azonban finoman szólva is megosztja a közvéleményt. A kritikus vélemények szerint Elop elzüllesztette a Nokiát, amikor a biztos befutónak tűnő Android helyett a Windows Phone-t tette meg stratégiai platformnak, másfelől a vezetését lehet úgy is értékelni, hogy az értéktelen és veszteséges mobilgyártástól megszabadulva egy erős hálózatieszköz-gyártót hozott létre a Nokia Siemens Networks beolvasztásával, amely hamarosan konszolidálhatja az Alcatel-Lucent maradékát is.

Mark Hurd, Oracle

A WSJ listáján szerepel Mark Hurd is, aki jelenleg az Oracle hardverrészlegének vezetője és a cég elnöke. Mark Hurd a bankautomatákat és pénztárgépeket gyártó NCR elnök-vezérigazgatójaként dolgozott, mielőtt 2005-ben kinevezték volna a HP élére. amit egészen 2010 nyaráig irányított. Hurd igazi "executive" a szónak abban az értelmében, hogy a végrehajtás mindenek felett áll nála, regnálása alatt a Compaq lenyelését épp csak megemésztő HP részvényei szárnyalni kezdtek, a cég pénzügyi eredményei megtáltosodtak. A Microsoftra pedig ráférne egy jó adag "execution excellence", vagyis a tervek feszes végrehajtásának képessége: ha létrejön a Ballmer által vízionált "One Microsoft", kulcsfontosságú lesz, hogy a különféle csapatok együtt tudjanak működni.

Hurd ellen szól ugyanakkor, hogy soha nem dolgozott a Microsoft számára egyre fontosabb konzumer piacra fókuszáló cégnél, és látszólag nem is érti annak működését. A HP élén egyik legnagyobb baklövése volt a Palm 1,2 milliárd dolláros felvásárlása, amelynek WebOS operációs rendszerére építve a cég okostelefonjainak és tableteinek jövőjét elképzelte. A WebOS-re épülő HP TouchPad 2011-ben alig pár hónapot volt piacon, mielőtt a totális sikertelenség miatt kivonták volna onnan, majd később az egész részleget bezárták, a WebOS forrását megnyitották, a fejlesztőit pedig szélnek eresztették.

Mikor Hurd viszonya ugyanebben az évben egy szexuális zaklatással kapcsolatos botrány miatt megromlott a cég igazgatótanácsával, és távozott a HP-tól, egyre-másra kezdtek kiszivárogni az információk, amelyek szerint a tőzsdei várakozások elérése érdekében uralkodása alatt lényegében minden kutatás-fejlesztési projektet leállított, ezzel alkalmazottak tömegét frusztrálva, bennfentesek szerint pedig "még az irodabútort is eladta" a költségek csökkentése érdekében. A HP élén eltöltött ideje alatt pedig többször is bebizonyította, hogy az innováció számára egyenlő az innovatív cégek felvásárlásával - elég megnézni például a cég jelenlegi tároló- vagy szoftverportfólióját. A HP-n belül nagyon rossz volt a megítélése.

Charles Phillips, Infor

Hurd jelenleg az Oracle elnöke, a WSJ listáján szereplő Charles Phillips pedig az Oracle volt elnöke, napjainkban az Infor nevű amerikai ERP-szállító első számú vezetője. Ha Hurd kapcsán megemlítettük a (később mindkét fél által cáfolt) szexuális zaklatási ügyet, Phillips esetén is szót kell ejteni arról a 2010-es esetről, amikor - egy lejárató kampányban - a Szilícium-völgyben néhány napig óriásplakátokon volt látható a szeretőjével együtt, akivel házas férfiként több éven keresztül folytatott viszonyt.

Phillips házasságtörése persze aligha befolyásolja majd, milyen teljesítményt nyújt a Microsoft élén - bár egy ilyen ügy nagyon sokat árthat a megítélésének és a korábbi versenyjogi ügyek miatt a hírnevére kínosan ügyelő Microsoft kultúrájával nem biztos, hogy kompatibilis lenne az ő személye. Úgy tudjuk, Redmondban már egy munkatárs nőiességére tett, viccesnek szánt megjegyzés miatt is tört meg magas rangú vezetők karrierje. Phillips ellen szól az is, hogy Mark Hurdhöz hasonlóan ő sem szerezhetett konzumerpiaci tapasztalatokat az Infor, az Oracle, illetve korábban a Morgan Stanley kötelékében, és nem is egy technológiai látnok, noha informatikus diplomával rendelkezik az Egyesült Államok légierejének egyeteméről.

Paul Maritz, Pivotal

A zimbabwei születésű, Dél-Afrikában nevelkedett Maritz talán nem annyira ismert Magyarországon, mint a fenti úriemberek. Ha azt mondjuk róla, ő a Pivotal vezérigazgatója, valószínűleg a legtöbben széttárják a kezüket, de az EMC és a VMware nevek említése valószínűleg kigyújtja a lámpákat. A Pivotal az EMC tulajdonában levő, nyílt felhőplatformot fejlesztő vállalat, ahová Maritz a VMware vezetői pozíciójából érkezett.

Maritz 1981-től fogva dolgozott az Intelnél szoftverfejlesztői eszközökön, mielőtt 1986-ban átigazolt volna a Microsofthoz, ahol végül a platformstratégiai és fejlesztői részleg vezetőjévé nevezték ki - sokak szerint ő volt Bill Gates és Steve Ballmer mögött a vállalat harmadik embere. Maritz felelt lényegében az összes szoftverfejlesztésért a Microsoftnál, beleértve az asztali és szerver operációs rendszereket és az Internet Explorert, és ő honosította meg a vállalatnál azt a modellt, amelynek keretében a cég saját magán teszteli az új programokat, a dolgozók is a legújabb fejlesztéseket használják mindig. 2000-ben hagyta ott a Microsoftot, az általa később alapított Pi Software-t pedig  az EMC vásárolta fel.

A Gitlab mint DevSecOps platform (x) Gyere el Radovan Baćović (Gitlab, Data Engineer) előadására a november 7-i DevOps Natives meetupon.

Paul Maritz tehát jól ismeri a Microsoftot, működését és stratégiáját, viszont neki is erősen nagyvállalati háttere van, fogyasztókat célzó cégeknél nem dolgozott, illetve a kütyük+szolgáltatások koncepció is új lesz a számára - korábbi munkahelyei közül egyik sem szolgáltatásokban erős, illetve egyiknek sincs fogyasztói elektronikai eszköze. A cloud koncepciót a VMware és a Pivotal élén viszont magáévá tehette, és azt is tudja, hogyan kell működnie egy platformcégnek.

Satya Nadella, Microsoft

Satya Nadella indiai származású, 1992-ben a Suntól igazolt a Microsofthoz, és jelenleg a vállalati szoftverfejlesztések mellett a cloudos erőfeszítéseket irányítja. Ezt megelőzően a szervertermékekért és fejlesztői eszközökért felelős részleget virágoztatta fel, miután az online részleg kutatás-fejlesztési tevékenységét irányította - ez gyakorlatban a kereső alatt működő szerverarchitektúra és adatközpont felépítését jelentette. Úgy tudjuk, a cégen belül igen pozitív a megítélése, tapasztalt szakembernek és jó vezetőnek tartják, aki kézben tudja tartani a dolgokat.

Nadella ellen szólhat ugyanakkor, hogy a Microsoftnál sok időt töltött vállalati fókuszú részlegeknél, konzumer tapasztalata kevés, igazi "enterprise" szemléletű mérnök, a kinevezése pedig azt az üzenetet közvetítené a világ számára, hogy Redmond egy vállalati fókuszú vállalatként képzeli el a jövőjét. Emellett a cégnél eltöltött 20 év miatt talán túlságosan is "microsoftos" gondolkodású, nem biztos, hogy most pont erre van szükség - valószínűleg nem véletlen, hogy a WSJ listáján is többségben vannak a külsősök, ez arra enged következtetni, a vállalat szívesebben hozna be egy olyan vezetőt, aki friss szemléletmóddal tudna nekilátni a Microsoft irányításának.

Tony Bates, Microsoft

Tony Bates talán a legsokoldalúbb a WSJ listáján szereplő vezérjelöltek közül. A brit szakember több IETF RFC-t is jegyez és szabadalmai is vannak Layer 2 és Layer 3 hálózati területen, ő dolgozta ki az MCI távközlési szolgáltató backbone-stratégiáját is. Ezt követően a Ciscónál töltött el éveket, ahol többek között a szolgáltatói piacra szánt eszközökért felelős részleg vezetőjeként, majd az Enterprise, Commercial és Small Business üzletág élén dolgozott alelnöki beosztásban. Innen került a Skype élére, majd annak beolvadásával a Microsofthoz, ahol jelenleg üzletfejlesztési és stratégiai vezetőként dolgozik.

Bates mellett sok érvet fel lehet sorakoztatni. Ízig-vérig műszaki szakember, stratégiai feladatai is voltak már, dolgozott távközlési szolgáltatónál, nagyvállalatokra koncentráló nagyvállalatnál, illetve elsősorban fogyasztókra koncentráló, freemium modellben működő internetes szolgáltatónál, tudhatja, hogy kell kezelni a Microsoft vállalati ügyfelei mellett a fogyasztókat, és a szolgáltatások újszerű üzleti modellben történő tálalása sem idegen számára. Elég ideje van már a Microsoftnál, hogy ismerhesse a szervezetet, nem csak magáévá tette, hanem aktívan alakítja is a stratégiát, miközben valószínűleg még nem "microsoftosodott" el annyira, hogy ne tudna a cég számára friss szemléletmódot, megközelítést hozni. Nadellát leszámítva a WSJ listáján szereplő jelöltek közül Bates a legfiatalabb, 1967-ben született.

Ki lesz az új vezető?

Ezt egyelőre senki sem tudja, és tippelni sem nagyon mernénk rá - a fenti listában szereplő lehetséges jelöltek tapasztalatai és kompetenciája annyira szerteágazó, hogy még egységes irányvonal sem látszik kirajzolódni, valójában inkább ötletbörzének tűnik. Persze a Microsoft vezetése valószínűleg rendelkezik elképzeléssel a következő vezető képességeivel és tapasztalataival kapcsolatban, de egyáltalán nem biztos, hogy létezik az a személy, ami az összes feltételt teljesíteni tudja. "Megtalálni azt a vezetőt, aki mindenben vizionárius, nem is nagyon valószerű" - fogalmazott a Wall Street Journalnak egy, a keresési folyamat állapotát ismerő bennfentes.

Sok érv szól amellett, hogy egy jelenleg is a cégnél dolgozó munkatársat emeljenek a Microsoft élére, de sok szól amellett is, hogy inkább egy külső, friss látásmóddal rendelkező veteránt nevezzenek ki. A pletykák szerint a Microsoft év végéig szeretné megtalálni az új vezérét, akinek esetleg a következő pénzügyi év kezdetén, 2014. júliusának elején Ballmer már kezébe adhatja az irányítást. A következő hónapok során biztosan kiderül, ki lesz a cég történetének harmadik elnök-vezérigazgatója, akinek a feladata lesz a Microsoftot egy új korszakba vezetni.