A Microsoft a Steve Ballmer korszakban
Steve Ballmer távozása kétségtelenül váratlan, az okai és okozatai pedig méltók a mélyebb vizsgálódásra. Cikksorozatunk első részében megpróbáltuk összeszedni, milyen pozitív eredményeket mutathat fel Ballmer, illetve az általa irányított vállalat.
A múlt hét legfontosabb informatikai híre mindenképp Steve Ballmer távozásának bejelentése volt. A hétvégén a témáról számos elemzés és cikk született, az egyikből például kiderül, hogy a Microsoft elnök-vezérigazgatója néhány hónapja már foglalkozott a távozás gondolatával, de csak néhány nappal a hivatalos bejelentést megelőzően jutott végleges döntésre.
Hirtelen döntés
A rendelkezésre álló információk alapján Ballmer maga döntött a távozás mellett, de alighanem külső nyomásra lépte meg ezt. Korábbi nyilatkozatai alapján nagyjából 2018-ig a cég élén tervezett maradni, hogy most miért gondolta meg magát, egyelőre rejtély. A Business Insidernek nyilatkozó egyik korábbi Microsoft-vezető úgy spekulált, „valami nagy változásnak” kellett történnie, de hogy ez mi lehet, arról senki sem tud semmit.
Nehéz, sőt, ekkora távolságból nem is lehet elválasztani Steve Ballmert a Microsofttól: néhány bennfentesen kívül valószínűleg senki sem tudja megmondani, hogy a vállalat teljesítményéhez mennyire járult hozzá az általa kijelölt irányvonal és vezetési stílus, vagy mennyire hátráltatta a céget. Ezért Ballmer sikerességének vagy éppen sikertelenségének megállapításához csak magának a Microsoftnak a lépései adnak támpontot – sikeres, vagy sikertelen cég volt a Microsoft az elmúlt 13 évben?
Cikksorozatunk első részében megpróbáljuk összeszedni azokat a pozitívumokat, amelyek a Ballmer irányítása alatt működő Microsoftot jellemezték, egy későbbi anyagban pedig felsoroljuk azokat a ballépéseket, amelyek közvetve vagy közvetlenül ahhoz vezettek, hogy Steve Ballmer megítélése olyan negatív legyen, mint amilyen.
Egyben maradt a Microsoft
A Harvardon matematikusi diplomát szerző Steve Ballmer a Procter & Gable-től 1980-ban került a Microsofthoz, ahol aztán az értékesítés vezetőjévé dolgozta fel magát, majd 2000-ben átvette a vállalat irányítását Bill Gates-től. Ballmer kinevezése a cég élére logikusnak tűnt egy olyan időszakban, amikor a Microsoft a PC operációs rendszerek felől érkezve „ráfordult” az igazi vállalati szoftverszállítóvá válás útjára. Ballmer agresszív stílusa tökéletes eszköz volt arra, hogy a Microsoft új ügyfeleket szerezzen és a meglevőekből mindent kifacsarjon. Ballmer idejében született például a Software Assurance (Frissítési Garancia) konstrukció, ami egyszeri tranzakciók felől az előfizetés felé tolta el a céges szoftvervásárlásokat, folyamatos bevételforráshoz juttatva a Microsoftot.
A Microsoft árbevétele
Ballmer egy olyan pillanatban vette át a Microsoft vezetését, amikor az amerikai Igazságügyi Minisztérium által indított monopóliumellenes per éppen csúcsra járt és a Damoklész kardjaként a levegőben lógó feldarabolás réme a vállalat közvetlen létét veszélyeztette. Redmond azonban sikeresen kimanőverezte a feldarabolást, cserébe éveken keresztül szigorú kormányzati felügyelet alatt működött – bennfentesek szerint ez a kontroll annyira szoros volt, hogy néha konkrét termékfejlesztési döntéseket is a jogi csapatnak kellett meghoznia. A Microsoft a piacon elfoglalt kvázimonopol helyzete miatt egyébként a mai napig számos olyan lépést nem tehet meg, ami egyébként a felhasználók számára előnyös és piaci szempontból logikus lenne (pl. a Windowsba integrált vírusirtó).
Kisebb-nagyobb versenyjogi bírságokat később is kiosztott a cégre az Európai Bizottság, de ettől függetlenül a történet Redmond számára sokkal rosszabb véget is érhetett volna. Az Igazságügyi minisztérium tervei szerint egy operációs rendszereket és egy alkalmazásokat gyártó, önálló entitásra darabolták volna fel a céget, ami beláthatatlan következményekkel járt volna.
A pénznyomda folyamatosan üzemelt
Amikor Ballmer átvette a Microsoft irányítását, egy „kétlábú” céget kapott Gates-től. A vállalat 1999-ben 19 milliárd dolláros árbevétellel zárt, amely majdnem fele-fele arányban származott a Windowsból és az Office-ból, a többi termék nagyságrendekkel kisebb bevételt termelt. Mára a Microsoftnak több mint egy tucat olyan terméke vagy üzlete van, ami évente legalább egymilliárd dollár árbevételt termel, bevétele és nyeresége is diverzifikálódott, a cég sorsa többé nem egyetlen terméken áll vagy bukik – a Microsoft abba sem rokkanna már bele, ha a Windowst vagy az Office-t mostantól mindenkinek ingyen adná.
A Microsoft nettó eredménye
A cég mára a legnagyobb vállalati szoftverszállítóvá vált, lakossági és online termékeit figyelmen kívül hagyva is nagyobb árbevétellel rendelkezik mint a világ második legnagyobb szoftvercége, az Oracle. Redmond árbevétele a Ballmer-korszakban az 1999-ben elkönyvelt 19 milliárd dollárról 78 milliárd dollárra, vagyis több mint háromszorosára emelkedett, az akkori 7,8 milliárdos nettó profit pedig 21,8 milliárd dollárra nőtt a legutolsó lezárt pénzügyi évben, de 2011-ben a Microsoft nettó nyeresége meghaladta a 23 milliárd dollárt is, ami közel háromszorosa az utolsó Gates-év eredményének.
Ráadásul a cég nyereségessége továbbra is irigylésre méltó, profithányad tekintetében Redmond még ma is a sokak által etalonként tekintett Apple előtt jár. A legutóbbi, az idei második naptári negyedévre eső pénzügyi negyedévben az Apple 35 milliárd dolláros bevételből 6,9 milliárdos adózott eredményt préselt ki, míg a Microsoftnál 19 milliárd dollárból 4,9 milliárd dollár maradt, ami 24 százalék feletti eredmányhányadnak felel meg - és ebben a Surface RT 900 millió dolláros leírása is benne van.
A terjeszkedés évei
Bill Gates idejében valószínűleg kevesen mertek volna nagy összegben fogadni arra, hogy a Windows Server pár éven belül a legelterjedtebb szerver operációs rendszerré válik. A Microsoft az évek során megjelent a virtualizáció (Hyper-V) és a rendszerfelügyelet (System Center és Intune) területén is, kikezdve a VMware és a „rendszerfelügyeleti nagyok” pozícióit, a szervertermékei (pl. SQL Server, Lync) a piacvezetők nyomában vannak, a cég kiterjedt felhős szolgáltatáskínálattal rendelkezik (Azure, Skype, Office 365, Outlook.com). Jelenleg a Microsoft az egyetlen, kicsit is komolyan vehető versenytársa a Google keresőjének a nyugati világban.
A Microsoft eközben nem csak belépett a konzolpiacra, de rögtön második próbálkozásra (Xbox 360) a PlayStationnel fej-fej melletti versenyt vívott az elsőségért, a Kinect pedig minden idők legjobban rajtoló lakossági elektronikai termékévé vált. A terjeszkedés közepette a vállalat megőrizte a Windows és az Office piaci dominanciáját, amelyet pedig számos esetben, sokféle módszerrel, termékekkel és jogi eszközökkel is megpróbáltak kikezdeni a versenytársak – például az Apple, az IBM, a Novell, a Google, az Oracle, valamint a változatos Linux-disztribútorok.
Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.
A ZDNet bloggerének, Mary Jo Foleynak a hétvége során adott interjújában a hamarosan leköszönő Microsoft-vezér arra volt a legbüszkébb, hogy részese lehetett az „intelligens személyi számítógépek” megszületésének és elterjedésének. „A 80-as és 90-es években láthattuk ennek a megszületését, és hogy milyen elképzelhetetlen hatása volt az emberek életére. […] Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen hatalmas hatással lehettünk erre a bolygóra, miközben a részvényeseink is elégedettek voltak.”
Csendes sikerek, zajos kudarcok
A Steve Ballmer nevével fémjelzett korszak legfontosabb eredménye, hogy a Microsoft egyben maradt, megszabadult a monopóliumellenes jogi fenyegetéstől és az évek során árbevételét és nyereségét is a többszörösére növelte, miközben a piaci verseny intenzitása nem hogy csökkent volna, hanem erősödött. A cég "csendben" betört számos piacra és a kategóriájukban meghatározó termékek egész seregét dobta piacra. Ezek a sikerek az Xboxot leszámítva azonban a fogyasztói piactól távol, a vállalati szegmensben születtek és viszonylag kevés hírveréssel jártak. Talán ennek is köszönhető, hogy a Microsoftnak ma, az IT konzumerizációja közepette ennyire negatív a megítélése.
A céggel kapcsolatos véleményeket inkább a csendes sikerek mellett elszalasztott lehetőségek határozzák meg. A vállalat több esetben is elmulasztott kínálkozó alkalmakat arra, hogy még több területre tegye be a lábát, ami által a bevétele és nyeresége ma még nagyobb lehetne, még több ember életére lehetne hatással és a részvényesek még derűsebb lehetne a kedve. Az elmúlt 13 év sok a csendes siker mellett néhány zajos kudarcot is hozott - főleg az egyre fontosabbá váló fogyasztói piacon.
A Ballmer-érában kihagyott lehetőségekről és az elkövetett hibákról következő cikkünkben írunk részletesen.