Huawei Ascend P6 - a kínai penge

Hosszú hónapok, talán évek óta szajkózza a média, hogy a feltörekvő kínai telefongyártókra nem árt figyelni, a cégek ugyanis a jövőben egyértelműen domináns szerepre törnek a telefonkészülékek piacán, méghozzá immár nem csupán abban a komfortzónában, amiben eddig mozogtak, hanem a prémiumkategóriában is. Ezek a cégek ma már időről-időre képesek meglepni a piacot olyan készülékekkel, mint például a Huawei Ascend P6, ami gyakorlatilag a semmiből előkerülve lett a világ legvékonyabb okostelefonja.

Borotvamobil

Vékony mobilt gyártani első hallásra triviális feladatnak tűnhet, ráadásul többen hajlamosak az ilyen paraméterek hallatán legyinteni: nem mindegy, hogy egy telefon 7,5 vagy 6,2 milliméter vastag? Az a helyzet, hogy távolról sem. Először is érdemes leszögezni, hogy ebben a méretkategóriában (az Ascend P6 kijelzőjének képátlója 4,7 hüvelyk) ilyen vékony telefont gyártani kisebbfajta bravúr, ráadásul mindezt vállalható kompromisszumok árán sikerült megvalósítania a Huawei-nek. Másfelől pedig kényelmi szempontból nagyon úgy fest, hogy sokkal előnyösebb egy nagyon vékony mobilt használni, mint egy nagyon könnyűt - na nem mintha az Ascend P6 a vékonysága mellett nehéz készülék lenne.

A kínaiak pengemobilja a vékonysága mellett minden várakozást felülmúlóan nagyon egyben lévő telefon, noha kétségtelen, hogy a dizájnelemekben felfedezhetők bizonyos hasonlóságok egy jól ismert márka igen népszerű készülékével - különösen a telefon felső élére vonatkozóan. A mobil burkolata csupa üveg és csupa fém, egy minimális méretű műanyag betétet leszámítva. A karcálló kijelzőüveg a telefon előlapját csaknem teljes egészében beborítja, az oldalsó perem rozsdamentes acélból készült, a hátlap anyaga pedig szálcsiszolt alumínium.

^{Balra az Ascend P6, jobbra nála 3,1 milliméterrel vastagabb HTC One}

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Műanyag burkolati elem egyedül a telefon alsó, kissé lekerekített élén található, vélhetően ide zsúfolta a gyártó az antennákat annak érdekében, hogy a fém hátlap ne árnyékolja le a rádiójeleket. A lekerekítésnek egyébként egy praktikus vonzata is van: a telefon ennek köszönhetően könnyebben siklik bele az ember zsebébe.

Ahogy az az ilyen készülékeknél újabban lenni szokott, a hátlap nem pattintható le, azaz a SIM-et egy oldalsó kis ajtócskát, illetve fiókot kinyitva lehet becsúsztatni a telefonba, csakúgy, mint a microSD-kártyát. Ezeket a fiókokat, továbbá a hangerőszabályzó és bekapcsológombokat a telefon jobb oldalára szerelte a gyártó, ezért itt a kelleténél talán kicsit nagyobb a zsúfoltság, miközben a bal oldalon a jack-aljzaton kívül semmi nincs - a microUSB-s töltőcsatlakozó is a telefon tetejére került.

A Huawei egy-egy diszkrét logót helyezett el a telefon előlapján és hátlapján, nem mintha szégyellnie kéne a tulajnak az Ascend P6-ot, éppen ellenkezőleg, ez a telefon minden szempontból vállalható, sőt feltűnően jól néz ki, ráadásul ez nem csak a külsőre vonatkozik. A 4,7 hüvelykes kijelző bekapcsolása sem ront semmit a helyzeten, pedig a kínai gyártók korábban itt többször elvéreztek - az Ascend P6-ba épített megjelenítő viszont IPS+ technológiával készült, ami erős háttérfénynél is jó képet produkál, ráadásul szinte minden betekintési szögből jól látható a kijelző tartalma. Az AMOLED-es panelekkel ellentétben itt színekkel sincs baj és a háttérvilágítás fényereje is teljesen egyenletesnek tűnik.

Belül is szép

A mobilra az Android operációs rendszer jelenleg elérhető legfrissebb, 4.2.2-es verziója került, a korábbról ismert Emotion UI-jal kiegészítve. Ez nem más, mint a Huawei saját fejlesztésű kezelőfelülete, vagy témája, mely mostanra annyira kikupálódott, hogy számos nagy gyártó példát vehetne róla. A kezelőfelülethez gyárilag több "bőr" is jár, emellett teljesen egyedi sajátossága, hogy az alkalmazásoknak, illetve ikonoknak nincs saját menüstruktúrájuk, az ikonok egyszerűen a widgetek mellett érhetők el, sima jobbra lapozással.

A szépen megrajzolt kezelőfelület mellett vannak még érdekes aspektusai a rendszernek, ilyen például a ki-be kapcsolható "kesztyűs" mód, amivel elvileg kesztyűben használva is vezérelhető az érintőkijelző. Az nem teljesen világos, hogy mi szükség van ennek a funkciónak a kapcsolgatására, azok a gyártók, melyek hasonló üzemmódot támogatnak, többnyire fixen nyújtják ezt a szolgáltatást. Hasznos, szintén ki- és bekapcsolható extra, hogy a telefon csöngése elnémítható, ha megfordítja a felhasználó, csökken a csengetés hangereje, ha felemelik az asztalról, valamint automatikusan felveszi a hívást a készülék, ha a füléhez emeli a telefonáló. Ezek az extrák a telefonba épített mozgás- és közelségérzékelő szenzorokat használják.

Az egyedi kezelőfelület és a kevésbé egyedi, ám annál vékonyabb burkolat mellett a Huawei egyedi belsőt is álmodott az Ascend P6-nak. Így ebbe a telefonba is a kínai gyártó saját fejlesztésű lapkája, az ARM-Cortex A9-alapú HiSilicon K3V2 került. Az 1,5 GHz-es, négymagos processzor még 45 nanométeres gyártástechnológiával készült, nagyrészt ennek köszönhetően a telefon terhelés alatt borzasztóan felmelegszik. Erre alighanem csak ráerősít, hogy az egész fém hátlap és a fém keret gyakorlatilag egyetlen hűtőbordaként funkcionálva adja át a hőt a környezetnek, leginkább a telefont tartó kéznek.

A 2 GB rendszermemóriával és 8 GB háttértárral ellátott készülék teljesítménye alapján inkább a felső-középkategóriába sorolható, a mai csúcskategóriás - és persze jóval drágább - készülékek állva hagyják a kínaiak mobilját. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a penge-Ascend ne lenne tökéletesen használható a mindennapokban: a kezelőfelület mindenféle akadozás nélkül, teljesen simán működik, a K3V2-ben pedig van annyi erő, hogy a legtöbb 3D-s játékkal is elboldoguljon, igaz ehhez hozzájárul, hogy csupán 1280x720 pixelt kell egyszerre megjelenítenie a kijelzőn a grafikus magnak.

A 45 nanométeres gyártástechnológia ellenére a telefon fogyasztása bőven az átlagos szint alatt marad, köszönhetően a széleskörűen szabályozható energiatakarékossági beállításoknak. Így például a telefon készenléti módban képes lelőni az adatkapcsolatot, a folyamatos szinkronizálást, ezzel az akkumulátora gyakorlatilag alig merül, ha nem használják. Terhelésnél a melegedéssel viszont együtt jár az áramforrás tartalékainak villámgyors leapasztása, de hacsak nem játszik valaki folyamatosan, átlagos használat mellett az egy napot bőven kihúzhatja az Ascend P6.

^{[+] Kattintásra eredeti méretben nyílik}

Érdemes még pár szót ejteni a telefon képrögzítési képességeiről is, noha a mobillal készített fotók minősége semmilyen szempontból nem tekinthető kirívónak. Ellenben az előlapi és a hátlapi kamera felbontása közt alig van különbség (az első 5, a hátsó 8 megapixeles szenzort kapott), ami viszonylag ritkaságnak számít az iparágban. Ráadásul az első kamerával készített önarcképekre ráereszthető egy automatikus fiatalító-sminkelő retus is, aminek bizonyára nagyon örülnek azok, akik önarcképek tömeges készítésében találják meg az önkifejezés módját.

Fizetni ne akarj vele

A Huawei Ascnd P6 az eddigiek alapján kitűnő középkategóriás okostelefon, ráadásul olyan stílusjegyekkel, melyek többségében csak a felsőkategóriás készülékeket jellemzik. A készülék ezzel együtt sem tökéletes, de csak nagyon szőrszálhasogató módon lehet belekötni. Az egyik hiányosság a telefon rádiós egységéhez köthető: az Ascend P6 csak a HSPA+ hálózatokat ismeri, vagyis a letöltési sebesség 21 Mbps-ben maximalizálódik. Ez ma talán kevéssé kézenfekvő hiányosság, a jövőben azonban annál inkább az lehet, akárcsak az NFC-modul hiánya. Ez a két tényező valamelyest rontja a készülék időtállóságát, de a fogyasztói árat tekintve együtt lehet azért élni velük. Végül az irgalmatlanul melegedő processzort lehetne felhozni hátránynak, mely különösen ebben a nyári kánikulában huzamosabb terhelés mellett már tényleg kényelmetlen élménnyé teszi az okostelefon-használatot.

A fentiektől eltekintve a Huawei Ascend P6 egy gyakorlatilag minden szempontból vállalható, mind a külsejét, mind a menüfelépítését tekintve kifejezetten esztétikus okostelefon, melyet ráadásul az tesz különlegessé, hogy eddig soha, senkinek nem sikerült ilyen vékony készülékházba bezsúfolnia ilyen technikát. A telefon kártyafüggetlenül várhatóan valahol 110-120 ezer forint környékén kerülhet a boltokba, ami azt jelenti, hogy a mobilszolgáltatóknál, hűségvállalással kifejezetten jó vétel lehet - aki nem feltétlenül a legmodernebb, legerősebb androidos csúcstelefonokban gondolkodik, de mégis egy ízléses, egyedülálló paraméterekkel rendelkező okostelefonra vágyik, a megjelenést követően mindenképpen vessen egy pillantást az Ascend P6-ra.