Elhunyt Douglas Engelbart, az egér feltalálója

Engelbart 1925-ben született az oregoni Portlandben. Főiskolai évei alatt besorozták a hadseregbe, ahol radartechnikusként szolgált, majd a II. világháború befejezése után lediplomázott, 1948-ban szerezte meg villamosmérnöki végzettségét. Ezt követően a neves Berkeley egyetemen tanult tovább, ahol villamosmérnöki karon PhD fokozatot szerzett és egy ideig tanított is. Figyelme már ekkor az ember-gép interakció felé fordult, kutatásai számos szabadalmat hoztak a számára, azonban az 50-s évek vége felé elhagyta a Berkeleyt, mert úgy érezte, munkája nem tud kiteljesedni.

Az ember-gép interakció úttörője

A szakember 1957-ben került a Stanford Research Institute (SRI) alkalmazásába, miután az egyetemi kutatásainak eredményeinek pénzzé tételére alapított Digital Techniques vállalat nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az SRI-nél Engelbart továbbra is az ember-gép interakció lehetőségeit kutatta az Augmentation Research Center laborban, amelyet részben a polgári tudományos kutatások katonai támogatására létrejött Advanced Research Projects Agency (ARPA) finanszírozott. Ez a szervezet volt a DARPA jogelődje, nevéhez köthető a ma ismert internet előfutáraként emlegetett ARPAnet megszületése is.

Engelbart és csapata az SRI-nél számos modernnek számító, az ember és gép közti kommunikációt egyszerűbbé, kényelmesebbé tevő újdonságot dolgozott ki, az egéren kívül például a grafikus megjelenítést, a hypertextet, vagyis a szövegek linkelését, emellett a videokonferencia, illetve a mai grafikus felhasználói interfészek, az ablakozó operációs rendszerek alapjait is itt fektették le, még évtizedekkel azelőtt, hogy a személyi számítógépek megszülettek volna. Engelbart a számítógéphasználat jövőjéről kidolgozott elképzeléseit egy ma is olvasható dokumentumban publikálta, illetve egy több mint másfél órás előadáson demonstrálta, amely szerencsére fennmaradt és a mai napig megtekinthető. Ha valaki megnézi, tartsa észben: ekkor, az 1960-as években a számítástechnika csak a kiváltságosok számára volt hozzáférhető, kizárólag nagyvállalatok, egyetemek, kutatólaborok rendelkeztek számítógépekkel. Az első kereskedelmi mikroprocesszor, az Intel 4004 is csak 1971-ben jelent meg.

"Mindig is meggyőződésem volt, hogy az emberiség problémáinak összetettsége gyorsabban nő, mint a megoldásukra való képességünk. Ezért az intellektusunkat kiegészítése szükséges és kívánatos cél is" - mondta később egy interjúban Engelbart. "Az egér feltalálásának idején már több mint egy tucat éve kísérleteztem módszerekkel, hogy az emberek hogyan lehetnek képesek komplex problémák megoldására."

Az egér a  legjobb

Engelbart szerint a számítógép nagyszerű eszköznek látszott arra, hogy az emberek problémamegoldó képességét kibővítse, de ehhez szükség volt arra, hogy az emberek kényelmesen tudjanak azokkal interakcióba lépni, kellett egy eszköz, amivel a mutatót a képernyőn mozgatni lehet. Akkoriban erre számos eszköz létezett már, például a botkormány és a fényceruza, de ezek egyike sem volt megfelelően gyors vagy pontos ahhoz, hogy hatékonyan használni lehessen. "A periódusos rendszerben az elemek jellemzőit meghatározzák a sorok és oszlopok, mi ehhez hasonlóan rajzoltuk fel a meglevő beviteli eszközöket. És ahogy a periódusos rendszer szabályai bizonyos új elemek felfedezéséhez vezettek, ez a táblázat végül kiadta egy olyan eszköz jellemzőit, ami akkor még nem létezett. És ez az egér volt" - mondta a feltaláló.

Az 1967-es benyújtást követően 1970-ben ítélte oda az Egyesült Államok Szabadalmi- és Védjegyhivatala (USPTO) Engelbart számára az egér szabadalmát. Az első prototípusok még fából készültek, bennük görgő helyett két fémből készült kerék forgott, ezek segítségével lehetett a képernyőn a kurzort pozicionálni, amit akkoriban még "bugnak", azaz bogárnak neveztek. Engelbart a mérnök munkatársa, Bill English által elkészített készülék formája miatt választotta a "mouse", azaz egér nevet a találmányának, állítása szerint a kis dobozból kilógó kábel az egér vékony farkára emlékeztette. Az eső egéren a kábel még a felhasználóhoz közelebbi oldalon csatlakozott, de ez gyorsan kényelmetlennek bizonyult, így a másik oldalra került, ezzel megszületett a mai egér formája.

"1966-ban kerestük meg a NASA-t és azt mondtuk, 'teszteljük őket' és egyszer és mindenkorra találjuk meg a választ. A NASA pénzén a csapat kifejlesztett néhány egyszerű feladatot és mérte az önkéntesek idejét, akik megpróbálták ezeket a különféle eszközökkel végrehajtani" - emlékszik vissza Engelbart. "Például a számítógép kirajzol egy objektumot a képernyő véletlenszerű pontján és a kurzort valahová máshová. Gyorsan világossá vál, hogy az egér minden mást felülmúl. A fényceruza és a többi eszköz egyszerűen lassú volt, a felhasználóknak minduntalan fel kellett őket emelni és a képernyőhöz érinteni, ami nagyon fárasztó."

Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.

Az Engelbart és csapata által kipróbált eszközök között volt olyan is, ahol a felhasználó a térdével irányította a kurzort, és olyan is, ahol az orrát kellett erre használnia. Az egér mellett egy másik érdekes készüléket is alkotott Engelbart, egy zongorabillentyűkhöz hasonló eszközt, amelyet "keyset device" néven emlegetett. Az elgondolás szerint a felhasználó jobb kezével az egeret kezelte volna, miközben a ballal pedig ezeken a billentyűkön "zongorázik".

A golyós egér és az Apple

Az egér azonban egyáltalán nem forradalmasította a számítógépek használatát akkoriban, Engelbart találmánya jobbára hidegen hagyott mindenkit. "Az SRI levédette az egeret, de egyáltalán nem volt tisztában annak értékével. Néhány évvel később kiderült, hogy az Apple valami 40 ezer dollárért jutott hozzá a licenchez" - mondta egy interjúban később a feltaláló. Az érdektelenséget mi sem jellemzi jobban, mint hogy az Engelbart által vezetett labor költségvetését folyamatosan csökkentették, a munkatársait máshová helyezték, lényegében lehetetlen helyzetbe hozták ők, és végül el is hagyta a vállalatot. Először a Xerox PARC-nál dolgozott, később a katonai repülőgépeket és fegyvereket gyártó McDonnel Douglasnél helyezkedett el, ahonnan 1986-ban ment nyugdíjba.

Bill English, az első egér-prototípusokat megépítő mérnök azonban később tovább tökéletesítette a találmányt, az 1970-es évek elején ennek eredményeképp megszületett a fémkerekek helyett egy nagy golyót tartalmazó egér, amely már nem csak a jobbra-balra és előre-hátra mozgatást ismerte, hanem az átlókat is. English ekkoriban már a Xerox legendás Palo Alto Research Centerének az alkalmazásában állt, és a Xerox volt az első cég, amely számítógépes egeret hozott kereskedelmi forgalomba. Az akkoriban forradalminak számító Xerox Alto miniszámítógép már grafikus felhasználói felülettel rendelkezett és tartozéka volt az egér is.

Az egeret azonban nem az SRI és nem is a Xerox tette naggyá és széles körben ismertté, hanem az Apple, amely 1984-ben piacra dobott Macintosh gépéhez szintén tartozékként mellékelte azt. A Macintosh tervezőcsapatát vezető Jeff Raskin rávette munkatársait, látogassák meg a Xerox PARC kutatóközpontot, a mérnökcsapat ott látott először egeret, amelyben a legenda szerint Steve Jobs annyira beleszeretett, hogy a körömszakadtáig ragaszkodott hozzá. Hogy Jobs mennyire bízott az egér sikerében és használhatóságában, mi sem jelzi jobban, mint hogy a Macintosh billentyűzetén egyáltalán nem is voltak nyilak, a kurzor vezérlését teljesen az egérre bízták.

Az Apple a maga részéről a cserélhető gyűrűs kialakítást tette hozzá a golyós egér akkor már több mint 10 éves tervéhez, amely lehetővé tette a vásárlók számára, hogy az eszközt könnyen szétszedjék és kitisztítsák belőle az asztalról felszedett koszt. A koszolódás elkerülésére az 1980-as években megszülettek az első optikai egerek is, de ezek kezdetben méregdrágák voltak és csak az 1990-es évek legvégén kezdtek elterjedni. Ezekhez az egerekhez kezdetben speciális, milliméterpapírhoz hasonló mintázattal ellátott egérpad kellett, csak később jelentek meg a fejlettebb, más felületen is használható optikai, majd lézeres egerek.

Az egér máig az asztali számítógépek elválaszthatatlan része, bár a laptopok terjedésével a jelentősége egyre csökken, ahogy átveszik a feladatait a touchpadok, a "pöcökegerek", amelyek nevükkel ellentétben valójában aprócska joystickek, illetve újabban az érintőképernyők.