Mit tud az új Opteron szerverfeladatok alatt?

A HP ProLiant DL385 Gen8 szerverében megmérte és publikálta az Opteron 6386SE (Piledriver) tranzakciókezelési teljesítményét - ez az első hivatalos, iparágban elfogadott, publikus benchmark a processzor OLTP feladatok alatt nyújtott sebességéről. A TPC-E teszt egy brókercég tranzakciókezelési rendszerének működését modellezi, és a teszt kidolgozói szerint jól szimulálja egy modern OLTP feladat által jelentett terhelést.

TPC-E

Az Bulldozer-alapú Opteronok ezen a területen nagy előrelépést képviseltek az elődökhöz képest, köszönhetően a nagyobb magszámnak, a nagyobb gyorsítótárnak, valamint a gyorsabb memóriának. már akkor is látszott, OLTP feladatok alatt kiválóan működik az AMD megközelítése, amelyben a magok megosztoznak egyes áramkörökön, ugyanis az OLTP feladatok jellemzően integer számításokat hajtanak végre, kevesebb a lebegőpontos számítás vagy egyéb adatmanipuláció, így a modulonként megosztott FPU nem jelent akkora hátrányt a teljesítményben mint amekkora az előnye a helytakarékosság és a fogyasztás terén.

A Bulldozer kétfoglalatos konfigurációban jó 40 százalékkal nagyobb teljesítményt adott le mint a Magny-Cours, a 2012 őszén kiadott Piledriver pedig még erre is rátett egy lapáttal, a 2,8 GHz-es processzorokkal és 256 gigabájt memóriával szerelt HP ProLiant DL385 Gen8 géppel végzett mérés tanúsága szerint az eredménye a TPC-E tesztben 1416,37 tranzakció másodpercenként (tps-E), ami majdnem 15 százalékos előny a 2,6 GHz-es Bulldozerhez (Opteron 6282SE) képest, miközben a két konfigurációban megtalálható processzorok órajele között az eltérés kevesebb mint 7 százalékos, a memória mérete pedig azonos (256 GB).

A jól párhuzamosítható feladatban sok magjának köszönhetően az AMD behozta lemaradását a Xeon Westmere-rel szemben, írtuk 2011 őszén, a Bulldozer megjelenésekor. Nos, a Piledriver ezt a dicsőséget nem mondhatja el magáról, az azóta megjelent Sandy Bridge-alapú Xeon E5 közel azonos órajelen 33 százalékot ver a legújabb Opteronra, ráadásul fele annyi maggal. Igaz, hogy a Xeon-alapú rendszer a TPC teszt körülményeit részletező dokumentum szerint jelentősen többe kerül az Opteron-alapúnál (325 ezer dollár a 285 ezer dollár ellenében), azonban az elsöprő teljesítményfölény miatt az ár-teljesítmény viszonya még így is jobb a TPC-E teszt alapján.

Ennek fő oka, hogy a Microsoft a SQL Server 2012-vel átállt a processzormag-alapú árazásra, az Opteron pedig nagyobb magszáma miatt több licencet kíván mint a Xeon. A konkrét példában az Opteron-alapú DL385 Gen8 285 ezer dolláros árából 161 ezer dollárt tesznek ki a SQL Server licencek, míg a Xeon-alapú konfiguráció "beéri" 107 ezer dollárnyi szerverlicenccel. Így hiába drágább a Xeon-alapú hardver 4 ezer dollárral, az esetleges megtakarítást sokszorosan elviszi az Opteronok drágább szoftverlicenc-költsége.

SAP SD

Az őszi megjelenéskor nem állt rendelkezésre a másik klasszikus nagyvállalati alkalmazás, az SAP benchmark-eredménye sem, de a szervergyártóknak köszönhetően mára ezek is elérhetők. Ezek alapján a Piledriver kétfoglalatos konfigurációban jó 20 százalékot gyorsult a Bulldozerhez képest (16 százalékkal magasabb órajelen), míg négyfoglalatos kiépítés esetén az új generációs Opteron előnye 21 százalék (órajelkülönbség: 9 százalék).Vagyis az előrelépés e bechmark szerint is látványos, a Piledriver felül tudja múlni egy évvel régebben érkezett elődjét, mégpedig meggyőző fölénnyel.

Az AMD problémáját megint a Sandy Bridge generációs Xeonok jelentik, amik azonos konfiguráció (két- vagy négyfoglalatos szerver) esetében jóval nagyobb teljesítményre képesek, kétutas rendszerben az Intel előnye 25 százalék az AMD-vel szemben, négyutas kiépítés esetén pedig 20 százalék. A szakadék nem akkora mint a tranzakciókezelési tesztben, de így is jelentős. Itt érdemes megjegyezni, hogy az SAP teszteredmények nem annyira részletesek mint a TPC esetében, a pontos tesztkonfiguráció és a teszt körülményei nem publikusak, így ebből adódhatnak eltérések, de a számok hellyel-közzel jól mutatják az egyes rendszerek közti különbségeket. Az SAP nem kéri be a tesztelt rendszerek árát sem, így ár-teljesítmény mutatókat sem lehet számolni.

Cloud és HPC

A nagy cloudtelepítések számára releváns lehet a SPECvirt benchmark, amely a SPEC más tesztjeit, köztük a SPECwebet, a SPECjbb-t, illetve a SPECmailt futtatja virtualizált környezetben. A benchmarknak nemrég jelent meg a 2013-as verziója, de ezzel összesen két mérést publikáltak eddig. Szerencsére az új Opteronnal és elődjével is elérhető SPECvirt_sc2010 teszteredmény, így a teljesítményük összevethető. A két Opteron 6386SE-vel szerelt HP ProLiant DL385p Gen8 eredménye ebben a tesztben 1753 pont 105 VM mellett, míg az Opteron 6282SE-re épülő ProLiant DL385 G7 eredménye 1570 pont 102 VM mellett, az előrelépés szemmel látható.

A duál Xeon E5-2690 azonban itt is más ligában játszik, a HP ProLiant DL380p Gen8 gépben 2440 pontos teljesítményt villant 150 VM mellett - igaz, ehhez a teszthez Red Hat Enterprise Virtualization 3 környezetet használt a HP, míg az Opteronok teljesítményét VMware ESX alatt mérte. Az Intel processzora ezek alapján 40 százalékkal nagyobb teljesítménnyel futtatja a tesztfeladaokat, miközben a virtuális gépek "sűrűsége" is nagyobb.

A SPECvirt benchmark alatt energiahatékonysági mérés is végezhető, a HP azonban az új Opteron-alapú konfigurációkkal nem készített ilyen méréseket. Kizárólag két eredmény szerepel a SPEC adatbázisban, amelyek szerint az Opteron 6282SE-alapú ProLiant gép teljesítmény/Watt mutatója 3220 pont 102 VM mellett, míg az előző generációs, Westmere Xeon X5680-nal szerelt ProLiant DL80 G7-é 3414 pont, de csak 78 VM mellett. Újabb Opteronnal vagy Xeonnal készült mérést nem publikáltak, a SPECvirt_sc2013 teszt eredményei pedig nem összehasonlíthatók a korábbi generációs benchmarkéval.

Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.

Az Anandtech még márciusban tesztelte az új Opteronokat változatos feladatok alatt (pl. 3D renderelés, mérnöki számítások, virtualizáció), és azt találta, hogy a Piledriver szép előrelépést jelent a Bulldozerhez képest, de a Sandy Bridge generációs Xeonokkal szemben minden területen látványosan  alulmarad és fogyasztási mutatói rosszabbak. Ezek alapján továbbra is azt kell mondanunk, a Piledriver generációs Opteronok látható teljesítményugrást jelentenek a Bulldozerhez képest, és mivel továbbra is G34 foglalatot használnak, a megvásárolt gépeket érdemes lehet rájuk frissíteni.

Ha nem számít a szoftver ára

A tesztek alapján úgy tűnik, az AMD nem tudta kitágítani az Opteron által gazdaságosan megcélozható feladatok piacát, a jellemzően magszám alapján licencelt kereskedelmi szerverfeladatok alatt a Piledriver nem tudja tartani a lépést a Sandy Bridge-dzsel és tartósan be fog szorulni az olyan workloadok alá, ahol nem jelent számára hátrányt a magas magszám. Ezek tipikusan a nyílt forrású környezetekre épülő nagy cloudok és hosztingszolgáltatói rendszerek, valamint a mérnöki-tudományos számítások, ahol a hardverbeszerzési és -üzemeltetési költségek dominálják a TCO-t, nem pedig a szoftverlicenccel kapcsolatos kiadások.

A fenti tesztekben szereplő Xeon processzorok listaára két-háromszorosa is lehet a hasonló kategóriás Opteronénak, és a Xeon-alapú szerverek is többe kerülnek.A HP weboldalán elérhető adatok szerint a DL380p Gen8 ára két Xeon E5-2690 processzorral 10 ezer dollár fölött van, miközben a két Opteron 6376-ot tartalmazó DL385p Gen8 már 4 ezer dollár alatt megkapható. Ugyanakkor ha alacsonyabb órajelű és fogyasztású nyolcmagos Xeonnal is beéri a vevő, már 7500 dollárért vehet egyet, de még így is majdnem két Opteron-alapú szerver jön ki egy Xeon-alapú árából. Ha nem számít a szoftverlicenc-költség, mindenképpen érdemes számolni az Opteronokkal, persze szokás szerint azzal a kitétellel, hogy mindig a saját környezetben elvégzett teljesítménytesztek és gazdaságossági számítások a mérvadóak.