ViPR: tárolóvirtualizációs überszoftver az EMC-től

Az EMC szerint a ViPR létrejöttét ügyféligénynek köszönheti, a vállalat a legnagyobb távközlési- és cloudszolgáltatók, illetve a globális léptékű nagyvállalatok tárolókkal kapcsolatos problémáit próbálja meg orvosolni a megoldás segítségével. A ViPR fejlesztése több mint két éve tart, mondta el Amitabh Srivastava, az EMC Advanced Software Group vezetője, aki korábban a Texas Instrument és a HP kötelékében töltött be kutatómérnöki pozíciókat, az EMC-hez érkezése előtt pedig a Microsoftnál dolgozott az Azure felhő infrastruktúráján.

A hivatalos sztori

Srivastava szerint a nagy infrastruktúrát üzemeltető szervezetek számára a hatékony tárolóhasználat és –felügyelet komoly problémát jelent. Természetes az igény az eltérő típusú, teljesítményű, biztonsági szintű és költségű tárolókra a különféle feladatok alatt. Épp ezért a cégek tárolóinfrastruktúrája heterogén, többféle gyártó többféle eszköze található az adatközpontjaikban – ezek menedzselése pedig időigényes, költséges feladat. A cég marketing-vezére, Jeremy Burton szerint a helyzet ahhoz hasonló, amikor a nappaliban található távirányítók közül hirtelen nem is tudjuk, melyik mit kezel és mit is kellene rajta megnyomni a várt eredményhez.

A tárolók beszerzése az üzleti projekthez kötődik, silók alakulnak ki, amely az erőforrások nem hatékony felhasználásához vezet – egy új üzleti funkció gyakran jár együtt új hardvervásárlással, pedig lehet, hogy a szervezetben még van szabad tárolókapacitás és teljesítmény, csakhogy azt egy másik alkalmazás dedikáltan használja. Srivastava vélekedése szerint további probléma, amely a nagy cégek részéről felmerül, az a felhősítés. Mára a nagyvállalatok is felismerték a (privát) felhőkben rejlő lehetőségeket, értik a koncepciót és látják az előnyeit, azonban a jelenlegi állapotból oda eljutniuk távolról sem triviális – részben a szerteágazó infrastruktúra és az ebből adódó korlátok miatt.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A ViPR-rel az EMC legnagyobb vállalatok fenti problémáira próbál meg megoldást nyújtani - legalábbis ez a hivatalos álláspont. Valójában inkább arról lehet szó a HWSW tippje szerint, hogy a nagy telkó- és cloudszolgáltatók rengeteg tárolót vásárolnak, de nem igazán az EMC (vagy más nagyvállalati, üzleti feladatokra koncentráló tárológyártó) termékeit, hanem egyszerűbb, olcsóbb modelleket. Ezeket a szervezeteket, amelyek ugyan nincsenek sokan, de sok és gyorsan növekedő mennyiségű információt kezelnek, az EMC nem éri el tárolóival, elérheti őket viszont saját, automatizált tárolófelügyeleti megoldásával, amely a ViPR sava-borsát jelenti.

Software defined...

A szerverek virtualizációja évek óta fejlődik, mára érett piaccá vált: a legtöbb vállalatnál üzemelnek virtualizált kiszolgálók. A vállalati infrastruktúra más részei is a virtualizáció felé haladnak, az EMC a maga részéről a tárolóvirtualizációval száll be, hogy aztán a VMware hálózatvirtualizációjával karöltve teljesen virtualizált adatközpont-infrastruktúrát kínáljon. A hálózat- és a tárolóvirtualizáció fő célja ugyanaz, mint a szervervirtualizációé: különválasztani egymástól az adatok tárolását, feldolgozását végző hardvert az intelligenciától, a szoftvertől, ami nagyobb fokú rugalmasságot ad, a lehető legtöbb automatizációt teszi lehetővé, ami végül kevesebb emberi beavatkozást igénylő, tisztán szabályrendszerek alapján működtetett, "programozható" infrastruktúrát eredményez.

Az EMC a ma bemutatott ViPR kapcsán gyakran használja a „software defined storage” kifejezést. A „software defined storage” valójában egyáltalán nem új keletű elgondolás, a világon eladott tárolók túlnyomó része már most is „software defined” abban az értelemben, hogy tömeghardverekre épülnek, az egyes gyártók és egyes modellek közötti fő különbségeket elsősorban a szoftver határozza meg. A ViPR azonban ennél több, valójában a tárolók virtualizációs hypervisora szeretne lenni, felügyeleti oldalról elfedve azok között a különbséget, miközben teljesítmény vagy ár tekintetében hagyja érvényesülni az egyedi jellemzőket. Másképp szólva a ViPR célja, hogy a különféle tárolók anélkül burjánozhassanak a szervezeten belül, hogy azok menedzselése nehézségeket okozna.

Az egyelőre csak kiemelt ügyfelek által tesztelt, élesben az év második felében rajtoló szoftver – hasonlóan például az IBM SVC-hez -, bevonja a felügyeleti ernyője alá a szervezetben található tárolókat. Egységes, virtualizált „pool” jön létre belőlük, amelyen a storage adminok tetszés szerint alakíthatnak ki az üzlet által elvárt jellemzőjű (méret, sávszélesség, IOPS, késleltetés, biztonság, költségszint, stb.) területeket az alkalmazások számára, amelyeket aztán policyk alapján üzemeltethetnek. Az adathozzáférési útból a ViPR ugyanakkor teljesen kimarad, ellentétben az SVC-vel, így a használata nem jár teljesítményveszteséggel, állítja az EMC.

A ViPR két részből áll: a fent részletezett funkcionalitást megvalósító Control Plane-ből, illetve a Data Servicesből. Az alkalmazások a ViPR bevezetése után továbbra is fájl- vagy blokktárolóként látják a tárolóinfrastruktúra megfelelő elemeit, a „következő generációs” alkalmazások és cloudok igényeit szem előtt tartva a ViPR Data Services azonban objektumtároló „fejként” működik, a felügyeleti ernyője alá bevont tárolók tartalmát objektumként is kínálni tudja, méghozzá nyílt, REST API-kon keresztül (Amazon S3, OpenStack Swift). Emellett HDFS Data Service képesség is része a rendszernek, a ViPR-en keresztül csatlakozva a „big data” jellegű alkalmazások HDFS-en keresztül is elérhetik a hagyományos blokktárolókon található adatokat, nem szükséges azokat manipulálni vagy más tárolóra másolni.

A ViPR minden API-ja nyitott, azt akár más tárológyártók, akár maguk a felhasználók tudják kiegészíteni, tetszőleges tárolóhoz vagy virtualizált környezethez illeszteni. A VMware-integráció természetesen adott, ami nem is csoda, figyelembe véve, hogy VMware az EMC érdekeltségébe tartozik. A ViPR-rrel létrehozott storage poolok a vSphere-ben egyszerű tárolótömbnek látszanak, de az SDDC-vel, a vClouddal és a vCenter Operations Managerrel is kiválóan együttműködik az új termék, illeszkedve a VMware software defined data center víziójába.

EMC és NetApp, egyelőre

EMC tárolók, más gyártóktól származó modellek, illetve olcsó „commodity” storage-ok egyaránt bevonhatók a ViPR felügyeleti ernyője alá. Kezdetben az EMC termékei (VMAX, VNX, VPLEX, RecoverPoint, Isilon, Atmos) és a NetApp tömbjei lesznek támogatottak, később azonban érkeznek a konnektorok a többi gyártó tárolóihoz is.