Kipróbáltuk: Samsung Galaxy S4

Az új Samsung Galaxy S 4 messziről, sőt, avatatlan szemeknek közelről sem különbözik sokban a tavalyi modelltől. Más ívű a sarkok lekerekítése, illetve 0,3 hüvelykkel nagyobb a kijelző képátlója, de látványos változtatás nem érte a dél-koreai csúcsmodellt. Habár sokak szemében még mindig szálka az olcsó hatású, fényes műanyag borítás, de ezúttal valamivel masszívabb fogásúra sikerült a ház, a fényes hátlapot pedig megtöri egy apró minta. A legtöbb felhasználónak az óriási,  kontrasztos, 5 hüvelykes Full HD Super AMOLED kijelző által uralt mobil ellen semmi kifogása nem lesz. Habár az Apple, a Sony vagy épp a HTC köröket ver készülékdizájnban a Samsungra, a koreai gyártó is átlép egy minimumot, ami elegendő a sikerhez.

A külső jegyek egyébként az egész mobil minden rétegében visszaköszönnek, a Galaxy S 4 belül is egy végletekig pragmatikus eszköz, amiben minden beállítható, mindenre van megoldás és minden meg is van magyarázva. A manapság előremutatónak tartott minimalista dizájnnak nyoma sincs, minden színes-szagos. A Samsung nem viccel, amikor az okostelefon-piacon a vezető szerepről beszél, a TouchWiz és a Samsung-fiók segítségével elérhető egyedi alkalmazások már nem csak teljesen elfedték, hanem részben feleslegessé is tették a Google appjait - az átlagfelhasználó valószínűleg észre sem venné, ha egyik napról a másikra kicserélnék az operációs rendszert például Tizenre (Bada).

Mindenre jó

A tavalyi jelmondat az volt, hogy “embereknek tervezve”, idén pedig a "life companion", mondhatni “élettárs” kifejezéssel próbálták a marketingesek a termékfejlesztők igyekezetét leírni. Az eddig már megismert “S alkalmazások” sora idén egy életmód-csomaggal egészül ki, amiben van lépésszámláló, fitnesz-, táplálkozás- és súlynapló. Követhetőek az edzések, étkezések, a megtett út, illetve a beépített szenzorok segítségével pontosan meg tudjuk mondani, hogy hány fok van és mekkora a páratartalom. A belső hőmérő ugyan csak akkor mutat pontos értéket, ha nem szorongattuk előtte a mobilt, illetve egyelőre csak a beépített alkalmazás kezeli a szenzort, de megfelelő elterjedtség mellett biztosan több szoftver is rákap a támogatására.

Ha valaki nem igazán az aktív életmód híve, annak is tartogat számtalan apróságot a Samsung. A HTC-nél is megjelent idén az infravörös port, amit a Galaxy S 4-ben is megtalálunk, azzal a különbséggel, hogy a Samsung nem volt rest egy komoly adatbázist betáplálni, így nem csak néhány szolgáltató néhány settop boxával, hanem szinte minden tévével, DVD-lejátszóval, hifi-egységgel és több ezer egyéb eszközzel is kompatibilis gyárilag a telefon. Ugyan a távirányítók minden képességét nem tudja átvenni, de az alapfunkciók minden esetben működnek, műszaki áruházakban már most érdemes elkezdeni leragasztani az infravevőket, amíg nem lehet kapni az S4-et.

A beépített okosfunkciók között találunk még szövegfelismerést, ami ugyan magyarul nem tud, de megnyugtató, hogy angol nyelvű szövegeket is hibásan ismer fel. A Google hangfelismerője azonban egyre jobban működik, amit a Samsung egy Sirihez hasonló felületre implementált is. A Galaxy S4 elődjéhez hasonlóan képes hangparancsokra is reagálni, a Voice Search egészen korrekt módon ismeri fel a kéréseket, mondatokat, bár a nem eléggé célratörő gondolatok rendszerint egy Google-keresésben végződnek csupán.

A Samsung Android-elfedő hadműveletében fontos szerepe van a Samsung-fióknak, amire immár szükség is van minden extra funkció eléréséhez. Legyen szó szinkronizációról vagy Samsung Apps alkalmazásletöltésről, esetleg a Samsung Hubban található könyvek, zenék és videók eléréséről, ugyanúgy kihagyhatatlan a regisztráció, mint a Google Play esetében. A Hub és az Apps egyre fejlettebb, a választék a laikus számára kielégítőnek tűnhet, illetve struktúrájában és működési mechanizmusaiban is követi a Google vagy akár az Apple modelljeit. A Samsung Hub ráadásul egy szokatlanul ízléses dizájnnyelvet használ, ami sokkal inkább hasonlít a Windows Phone szintetikus megjelenéséhez, mint a túlszínezett, sematikus TouchWizhez. A Google-től való távolodás fokozatosan erősödik, ebben a generációban már szinte teljesen nélkülözhetőek lennének az eredeti szolgáltatások, igaz a Google továbbra is minőség szempontjából fényévekre előrébb jár a koreaiaknál.

Mindenkinek jó

Az új okostelefon-felhasználók számára azonban sok könnyítés került az új rendszerbe, még a Home Screent is le lehet butítani egyszerűbb ábrás, nagy ikonos formára, mondhatni egy alap kivitelt kapnak a kezdők, mielőtt fejest ugranának a mélyvízbe. Ha viszont valaki normál üzemmódban használja a Galaxy S4-et, akkor készüljön fel rá, hogy a legalaposabb svájci bicskát veszi a kezébe. A felső menüből lehúzható gyorsmenüben 20 ki-be kapcsolható ikon van, amivel a hálózatokat, hívásmódokat, megosztást, gesztusvezérlést és egyebeket lehet állítani. A stílusra jellemző, hogy ezeknek sorrendjét is lehet állítani, a barkácsoló kedvűek megcserélhetik mondjuk az energiatakarékos mód és a képernyőmegosztás ikonját, ha úgy hozza kedvük.

A beállítások közt szintén az aprólékosság jegyében telik minden. A kapcsolatok közt ötféle mód közül választhatunk, hogyan kapcsolódjon a mobil a közeli eszközökhöz, de a hívásbeállítások közt találunk vészhelyzeti üzenetküldést, szelektív hívóblokkolást és persze újabb fél tucat gesztusalapú vezérlőfunkciót. Ezek közül hármat érdemes kiemelni. Az egyiknél, ha a lezárt mobil felé tartjuk a tenyerünket, akkor megjelenik egy nem túl világos oldal az aktuális idővel, az értesítési felület ikonjaival és a bejövő üzenetek számával. Ez kifejezetten éjjelre lett kitalálva, nem kell felemelni a mobilt, ha felriadunk és kíváncsiak lennénk, mennyi az idő vagy jött-e új Facebook-üzenet. A másik egy automata scroll funkció, ami, ha olvasás közben alulra értünk, akkor magától továbbgörgeti a szöveget. Nagyon lustáknak ez biztosan csábító, de hosszas kísérletezés után is csak annyit sikerült elérni, hogy az oldal feléig jutva lepörgött az aljáig - biztosan rosszul fogtuk. Ugyanígy nem működik a video automatikus megállítása, ha nem érzékeli a szemet, pedig az előírásoknak megfelelően kellően fényes környezetben végeztük a tesztet.

A szintén Samsung-specifikus kameraszoftver viszont tartalmaz több izgalmas beépített módot. Ilyen például a dráma, amivel egy helyben tartva a kamerát több fotót is készíthetünk egy mozgó objektumról, amit a program végül egy montázsban ad vissza. Egy másik funkcióval a portréfotókat lehet automatikusan retusálni, ami azt jelenti, hogy az arc nagyobb felületeit egy algoritmus “kisminkeli”, tesztünk alapján valóban nem kímél egyetlen ráncot és pattanást sem, kerámiababa lehet bárkiből. Van egy mód, amiben egy állóképhez rögzíthető pár másodpercnyi háttérzaj, illetve a szokásos sorozat, "legjobb kép" és panoráma módok is rendelkezésre állnak. A Galaxy S4 13 megapixeles kamerája egyébként igen jó minőségű képeket készít, az autofókusz gyors és elég pontos, sötétben is használható igaz erősen zajosodik minél kevesebb a fény, s ezen a HDR és az éjszakai mód sem segít sokat.

Mindenre elég

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Nem esett szó eddig a teljesítményről. A Samsung nyolcmagosként hirdeti a készüléket, ami az esetek egy részében részben igaz is. Az amerikai és az európai LTE-képes verziók Qualcomm Snapdragon négymagos processzorokat kaptak 1,9 GHz-es órajellel, a többibe pedig Exynos Octa 8 került ami egy 4+4 magos rendszer. Ebben négy alacsony fogyasztásra optimalizált Cortex A7 mag van 1,2 GHz-es órajellel, illetve négy brutális teljesítményű, de energiaéhes Cortex A15 1,6 GHz-es órajelen. Az alacsony fogyasztású és nagy teljesítményű magok között a telefon automatikusan vált a feladat által jelentett terhelés alapján, de egy adott pillanatban csak az erős vagy a gyenge magok lehetnek aktívak, keverni a kettőt az Exynos nem tudja.

A HWSW-nél az LTE-s verzió járt, ami azt jelenti, hogy mi a Qualcomm Snapdragonnal találkoztunk, ami egy jól skálázódó négymagos chip. A CPUSpy nevű program statisztikái szerint az idő nagy részében a magok alacsony, 384 MHz-es frekvencián futnak, de egyébként a Tegránál jóval egyenletesebb az eloszlás a maximum és a minimum környéki teljesítmény között. Az üzemidő és a fogyasztás az Exynos és a Snapdragon verzió közt eltérő lehet.

A teszt tapasztalata, hogy a rendelkezésre állási (alvó) idő szinte végtelen, a mobil néhány nap asztalon heverés közben nem merült le (szinkronizáció kikapcsolva), viszont játékokkal vagy bármilyen teljesítményigényes alkalmazással hajtva, gyorsan kifogy a szufla a 2600 mAh-s óriási akkumulátorból is. Egzakt számokat nehéz mondani, de átlagos használat mellett 1,5 napot bír a Galaxy S4. A folyamatos kamera, mikrofon és egyéb szenzorhasználat ugyan a gyártó állítása szerint nem meríti az eszközt, de kikapcsolva az egyébként is felesleges reklámfunkciókat, érezhetően lehet üzemidőt nyerni.

A Super AMOLED kijelző szintén segít ebben, ami az S4 talán legerősebb eleme. Manapság a jó kijelző már alapvető elvárás a csúcskészülékeknél, ennek megfelelően a kép tökéletes, a kontraszt erős, a színek szinte megszólalnak. A nyári vakító nap talán lehet ellensége az AMOLED technológiának, de minden egyéb helyzetben makulátlan a 441 dpi képpontsűrűséget felmutatni tudó képernyő.

Semmi sem fejlődött igazán

Az Apple, Sony és HTC bemutatója után talán nem újdonság, hogy a Samsung sem váltotta meg idén a világot. Mindegyik gyártó óvatosabb lépésekben halad a hardver fejlesztésében, úgy tűnik sem a felhasználók, sem a piac, nem igényelnek további elementáris ugrásokat. A finom csiszolások évét éljük, s ameddig marad az okostelefonok formája ilyen, addig nem is számíthatunk komoly forradalomra. A Samsung is nyilvánvalóan felismerte, hogy az érték a szolgáltatásokban és a funkciókban van.

Ezt annyira komolyan vette, hogy egy egész bazárt integrált a szoftverbe. Annyi képesség és beállítási lehetőség van belezsúfolva, hogy piacképes lehetne egy OKJ-s Galaxy S4 felhasználói képzést indítani. Egyik oldalról szerencsés, hogy egy kiszámítható, egységes rendszert kapnak a vásárlók a kezükbe, másik oldalról veszélyes az Androidra nézve, hogy egyetlen gyártó ilyen dominanciát szerez és ennyire távolodik a gyökerektől.

A benchmarkokban természetesen idén is jól szerepel a Galaxy S sorozat, az ismertebb tesztekben a HTC One-éval közel megegyező értékeket kapunk, minden más, a nyugati világban kapható hardvert jelentősen maguk mögött hagyva. A vásárlástól maximum az riaszthatja el a hazai közönséget, hogy a kiskereskedelmi ára 230 ezer forint, ami azt jelenti, hogy végre az iPhone árcéduláját is sikerül lemásolni.