Nincs többé platform
Az elmúlt néhány évben parázs viták övezték az operációs rendszerek, gyártók, méretek és formátumok csatáját, pedig az okostelefon és tablet logikai és üzleti értelemben nem maga a terepasztal, csak az egyik sarka. A végletekig informatizált, cloud, szélessáv, adatbázisok és mesterséges intelligencia világában persze egy nagyon fontos és frontvonalban lévő sarka.
Az okostelefon forradalma megtorpanni látszik - a tabletek gyorsan felnőttek a telefonok mellé és a következő néhány évben a tévék is felveszik a ritmust. Mindeközben a PC-k se haltak ki, a web és a natív alkalmazások az asztalon is tovább éldegélnek. Az új trend a különböző platformokat elválasztó falak leomlása lehet, ahogy a szolgáltatások operációs rendszertől függetlenül minden kijelzőméreten, minden formátumon igyekeznek elérhetővé lenni.
Nem keletkeznek új univerzumok
Az iPhone 5 tesztjekor döbbentem rá, hogy az általam használt alkalmazások szinte kivétel nélkül rendelkezésre állnak Android mellett iOS-en is. A saját mobilt ledobva körülbelül 30 perc alatt lehetett minden fájdalom nélkül átköltözni úgy az egyik operációs rendszerről a másikba, hogy sem megszokni, sem megtanulni, sem nagyon beállítani nem kellett. Néhány jelszó begépelését követően felhasználói adataim az új eszközről is korlátlanul rendelkezésre álltak.
Egy másik érdekes megfigyelés, hogy a különböző eszközök használata és szerepe tökéletes átfedésben van. A munkahelyre beérve a mobil az asztalra kerül és sok esetben egész nap nem szükséges hozzányúlni, minden bejövő információt, minden funkciót elérek az asztali gépről. Nem csak a levelekre és a közösségi oldalakra, de a teendőkre, kapcsolatokra, kommunikációra (levelezés, Google Talk), adott esetben a játékokra is igaz ez. Ugyanez este visszafelé működik, ha a PC-t már nem kapcsoljuk be, a tévé, tablet, okostelefon trión megkapunk minden szükséges információt. Felvetődik a kérdés, hogy valóban mobilalkalmazásokat használunk, vagy egyszerűen alkalmazásokat? Appok vagy szolgáltatások?
A mobilgyártók innovációs lendülete megtörni látszik, nagyobb kijelzőt, nagyobb felbontást és nagyobb hangerőt, illetve több szenzort kapnak azok, akik az Apple, Samsung, Sony vagy HTC új csúcsmodelljeit vásárolják meg. A figyelem is kezd szétszóródni az okostelefonról a többi termékkategória irányába, az elmúlt évek telefonfókusza után jöhet az innováció más szegmensekben is, elég csak a tabletekre gondolni, vagy a pletykált okosórákra, szemüvegekre.
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
A klasszikus technológiai fejlődéssel szemben, amit talán a nyomtatás, rádió, tévé analógiával tudnánk leírni, ez esetben nem újabb platformok jönnek létre, hanem új formátumok. Okosóra, okostelefon, tablet, "phablet", PC, TV: ezek egyáltalán nem külön platformok, csupán különböző méretű képernyők, amelyek ugyanazokra a szolgáltatásokra nyitnak ablakot. Előfordulhat, hogy technikailag elütnek egymástól, fejlesztési szempontból még különállóak, valójában ez egy terület, sőt, mindjárt kiderül, hogy még csak nem is annyira új.
Minden éjjel, ugyanaz?
A mobilos felhasználói viselkedést vizsgáló Ipsos Media CT Mobinauták felmérése szerint az emberek kapcsolattartásra, játékra, információkeresésre, tartalomfogyasztásra, munkára, közlekedés segítésére, sportcélokra, pénzügyekre és vásárlással kapcsolatos tevékenységre használják okostelefonjaikat. A felsorolás elemeinek közös tulajdonsága, hogy ezek egyike sem mobilspecifikus, ezek évtizedek óta létező igények, tevékenységek, szokások, amit a mobil új vagy éppen a régi módszereket utánzó módon szolgál ki.
Hamis az a feltételezés is, hogy a társadalom műszaki érdeklődéssel, precíz technológiai ismeretekkel választja ki, hogy milyen eszközök vegyék körül. Nem reális azt hinni, hogy operációs rendszer, chipset, szoftververziók és benchmark-eredmények alapján dől el egy vásárlás, inkább a marketingüzenetek, vagy éppen a vevő fejében kialakult márkaismertség, ár és kinézet (szín, összeszerelési minőség) lesz döntő.
A trendek abba az irányba mutatnak, hogy technikailag egyre kevesebb a különbség az izgalmas háborúba bonyolódó mobilplatformok közt és a végeredmény az, hogy ma már nem iOS, nem Android vagy éppen Windows Phone felhasználók vannak, hanem e-mailezők, instagramozók, twitterezők, Facebook-felhasználók vagy Need for Speed játékosok. Amennyiben az illető megtalálja az általa igényelt funkciókat és alkalmazásokat, akkor megfelel neki egy eszköz, ha nem, akkor nem. A gyengén teljesítő platformok ezért fizetnek a fejlesztőknek komoly összegeket azért, hogy a húzónevek megjelenjenek náluk is. A technológiát ugyanis többé nem lehet eladni, csak a tartalmat.
A mobilos társadalmat évekre táborokra osztották az operációs rendszerek, pedig mára erősen meghaladottá vált ez a probléma. Néhány különleges példát leszámítva (Facebook Home) minden kliensalkalmazás ugyanúgy megvalósítható Android és iOS rendszeren is, a szolgáltatás agya pedig a "felhőben", távoli szervereken van. A rendszernek természetesen van hatása a felhasználói élményre, ez a hatás azonban alkalmazáson belül egyre szerényebb és mindennapi használatban sem látványos ma már. Az iOS és az Android a mobilvilág gázolaja és benzinje, az autó (a tartalom) ugyanaz, csupán a motor és az üzemanyag különbözik. Nyilván más érzés vezetni egy gyártó azonos benzinest és dízel autóját, de a kinézet, az utastér, a bőrkormány és az üléshuzat már egyforma.
A hasonlatot továbbvíve, nyilván szó sincs arról, hogy ezek a rendszerek a szerelő szempontjából is egyformák lennének. A fejlesztő számára nyilvánvalóak az iOS és az Android (vagy a Windows Phone és a BlackBerry) közötti különbségek és gátak, és pontosan tudja, hogy milyen nehézségekbe ütközik a kód hordozhatósága. A felhasználó számára azonban ez teljesen irreleváns: ha bejelentkezik a Facebook alkalmazásba, ugyanazt a felhasználói élményt kapja, ugyanazokat az üzeneteket, fotókat, státuszokat éri el mindenhonnan, de ugyanez a helyzet az Instagrammal, Twitterrel, Dropboxszal, Gmaillel, és a sort még folytathatnánk.
A nagyok már tudják
Nincs már önálló, önmagában értékes mobil app és ugyanígy nincs hosszútávon életképes, kizárólag mobilos közösségi hálózat, nem lett mobilos újság, sem mobilos zeneszolgáltatás, ma már a mobilos, konzolos és PC-s játék is összeér, de még az egészséggel kapcsolatos alkalmazások is univerzálisak. A “mobile only” címer nagyon gyorsan megbukni látszik, s helyette az a mondás válik igazzá, hogy a felületeket a mobilról kell indítani, hiszen ez vált az elsődleges belépési ponttá, de tudni kell átlépni minden más közegbe. Ha azt halljuk, hogy “mobile first” vagy azt, hogy reszponzív tervezés, akkor épp erről beszélnek.
A kedvenc példáim a Facebook, Twitter, Spotify, Endomondo, Foursquare, de akár az Indexet vagy a Unity 3D játékmotort is érdemes említeni. Ezek egyike sem mobil termék, ezek szolgáltatások a társadalom alapvető igényeire, erős háttérrendszerekkel, erős alapokkal és tucatnyi kis "ablakkal" mindenféle változatos eszközön és felületen, ahonnan be lehet nézni és el lehet érni a funkciókat. Ezek a cégek kikényszerítik az evolúciót és nevetségessé tesznek minden olyan próbálkozást, ami rá akarja kényszeríteni a falakat a felhasználókra.
Nincs mobilalkalmazás, nincs digitális tartalom és nincs online szolgáltatás: egyszerűen alkalmazások vannak, tartalmak és szolgáltatások. Ebben a közegben pedig átgondolt termékekre és szolgáltatásokra van szükség, amiket a célcsoport igényeinek megfelelően kell tálalni. A termék pedig nem az app, az csupán a kapu. A mobil ugyan egyre fontosabbá válik a szélessáv, a helyben lévő szenzorok és akár az olyan technológiák, mint az NFC révén, de nem váltott le semmit. A mobil az emberi eszköztár része, toll, ceruza, papír, de nem recept, nem vers, nem levél.
A cikk a Smartmobil 2013 konferencián elhangzó "Nincs többé platform" című előadás leirata.